Magyar Bírói Egyesület: "Újabb merénylet készül a jogbiztonság ellen"

A Bírák a Társadalmi Tudatosságért Egyesület korábbi elnökségi tagjával a Magyar Bírói Egyesület közleményéről beszélgetett a Hírklikk. Eszerint a törvényjavaslat több ponton sérti a demokratikus jogállamiság alapelveit, különösen a hatalmi ágak elválasztását, a jogbiztonságot és a bírósághoz fordulás jogát. Legnyomósabb kifogásuk, hogy „a jogrendbe nem illeszkedő Szuverenitásvédelmi Hivatal széles körű, nem kellően meghatározott hatáskörei, eszközrendszere veszélyezteti a jogállamiságot, és ezzel a hivatal képes lehet szervezetek és személyek megfigyelésére és szankcionálására anélkül, hogy megfelelő jogorvoslati lehetőséget biztosítana az érintettek számára”. A Magyar Bírói Egyesület (MBE) úgy látja, az ilyen jellegű törvényi változtatások hosszú távon aláássák a közbizalmat nemcsak az igazságszolgáltatásban és annak hatékonyságában, hanem veszélyeztetik a demokratikus intézményrendszer stabilitását, létét is.

Kemény mondatok, de lehet-e foganatjuk?

Nem sok esélyt látok arra, hogy a jogalkotók elálljanak e törvény életbe léptetésének szándékától. A hazai jogalkotóra nincs sok befolyásuk még a civil szakmai szervezeteknek sem, pedig az MBE nagyon nyomós érveket sorolt fel a közleményében. Egy jogállamban elképzelhetetlen, hogy a polgároknak – és idesorolom azokat a jogi személyeket is, akiket e törvény szellemében a hatóságok vegzálni fognak – ne legyen lehetőségük kifogást emelni az őket érő sérelem ellen, kedvezőtlen megítélésük esetén ne legyen joguk a tisztességes eljáráshoz, a hatékony jogorvoslathoz – az egyszerűen elfogadhatatlan. Az MBE legsúlyosabb kifogása az, hogy az eredeti törvényjavaslatban nem csak sérülnek ezek a jogok, egyszerűen meg sem jelennek.

A jogalkotó még nem tett pontot az eljárás végére, esetleg a zárószavazásig megfontolhatják, figyelembe veszik-e a szakmai kifogásokat…

Ha volna ilyen szándék, akkor arról már hallottunk volna. Úgy tűnik, hogy sajnos nincs ilyen. Jelenleg úgy néz ki, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) feladatai közé tartozik majd egy olyan lista összeállítása, amelyen azok a szervezetek szerepelnek, amelyeket a hivatal az ország szuverenitását veszélyeztetőnek ítél meg. Ezek a szervezetek jellemzően külföldi támogatásban részesülnek, és tevékenységük révén befolyásolhatják a magyar közéletet. A listára kerülő szervezetek ellen több korlátozást is elrendelhetnek, megvonhatják tőlük, hogy gyűjtsék az adó egy százalékos felajánlását, kötelezhetik őket arra, hogy minden támogatásról „teljes, bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot” nyújtsanak be, amely igazolja, hogy a pénz nem külföldről származik. A szervezetek vezetőinek és felügyelőbizottsági tagjainak pedig vagyonnyilatkozatot kell tenniük, és kiemelt közszereplőkké válnak. Ez nem csak a külföldi, a hazai támogatásoktól is megfoszthatja az érintett szervezeteket. De a listára kerülés ténye ellen semmiféle jogorvoslat várhatóan nem lesz, mert a Szuverenitásvédelmi Hivatal formálisan csak ajánlást tesz erre, majd a kormány dönt magáról a listáról. Ez ellen az érintett szervezetek semmilyen módon nem tudnak védekezni. Előtte senki meg nem kérdezi őket, nem tudnak bizonyítékokat előterjeszteni, mert a törvénytervezetben nem szerepel semmilyen bizonyítási lehetőség az állítás cáfolatára. 

Ha valaki felkerül a listára, akkor ebbe kénytelen belenyugodni?

Erről van szó. Ami egyáltalán jogorvoslatként megjelenik a törvényben, az már a listára került szervezetek ellen foganatosított intézkedésekre vonatkozik. Olyan szankciók jöhetnek szóba, mint amilyeneket már korábban a pénzmosás elleni intézkedések is tartalmaztak. Van azonban némi különbség a két eljárásban: amíg a pénzmosással vádolt személyek kifogásait a jogszabály az illetékes törvényszék közigazgatási ügyekben eljáró tanácsának hatáskörébe helyezte, és ebben a folyamatban természetesen mód van másodfokú eljárásra is, kizárólag a szuverenitásvédelmi törvény esetében az eljárásokat kivették a rendes bíróságok hatásköréből, és egyenesen a Kúriához rendelték. 

A Kúria elnöke már meg is szólalt, kijelentette, nem érti az erről szóló tiltakozásokat.  

Én is olvastam Varga Zs. András közleményét, de sajnos nem tudok vele egyetérteni. Igenis problémás a jogbiztonság szempontjából, ha valamilyen ügyben olyan egyfokú bírósági eljárást vezetnek be, ami ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Azon már nem is érdemes vitatkozni, hogy elvárható-e a Kúriától a jelenlegi körülmények között politikailag elfogulatlan és objektív ítélet.

Az alkotmánybírósági fellebbezést is kizárná a törvény?

Az Alkotmánybírósághoz mindig lehet fordulni, de nem gondolom, hogy ezekben az ügyekben, azon a szinten, normális jogorvoslati fórumra számíthat bárki. Komoly kétségeim vannak az Alkotmánybíróság politikai elfogulatlanságát illetően is, amit csak erősítettek a közelmúltbeli események. Ismét két, mélyen elkötelezett politikust választottak be a testületbe.

Ha valaki nem akarja elfogadni a szankciókat, nem talál jogorvoslatot idehaza, elmehet a panaszával Luxemburgba vagy Strasbourgba? Ön szerint mennyire járható ez az út? 

Abban biztos vagyok, hogy ha a két bírói testület bármelyike elé kerül egy ilyen panasz, meg fogják állapítani az unióban elfogadott normákba ütköző emberi jogi sérelmet, és a panaszos javára fognak dönteni. De amíg egy-egy ilyen ítélet megszületik, nagyon hosszú idő telik el, miközben addigra az érintett civil szervezet megszűnhet, vagy ellehetetlenülhet.

Úgy érzem, e téren nem túl bizakodó…

Amire egyáltalán számítani lehet, de amiben legalább némi reményt látnék, ha még a törvény hatályba lépése előtt az Európai Unió intézményei felszólalnak, és esetleg maga a Bizottság emel kifogást a döntés ellen. Egyedül tőlük várható, hogy befolyásuk legyen a magyar jogalkotókra, egyáltalán ne, vagy legalább enyhített tartalommal fogadják el a még csak tervezett törvényt.

Forrás: Hírklikk