Vidnyánszky Attila megbékélt a POSZT-tal

2017. június 14. 15:44

Pedig hat éve még székét borítva viharzott ki a szakmai beszélgetésről.

Vidnyánszky jónak látja a találkozót

Úgy tűnik, megbékélt Vidnyászky Attila a Pécsi Országos Színházi Találkozóval, pedig pár éve még az is felmerült tőle, hogy legyen újra vándorló jellege a találkozónak (mint ahogy a POSZT előtt volt).

Erről ő maga beszélt a Magyar Távirati Irodának, ahogy fogalmazott, abban egyetértés van, hogy kell a szakmának egy országos színházi találkozó, és Pécs annak jó helyszíne.

Azt is felidézte, négy-öt évvel ezelőtt éppen ő maga volt az egyik élharcosa annak az elképzelésnek, hogy újra vándorfesztivállá tegyék a POSZT-ot. "Most azt látom, azoknak lett igazuk, akik végig azt képviselték, hogy próbáljuk meg Pécsett újragondolni" a fesztivált - fogalmazott.

Arról is beszélt, hogy a POSZT a szakma rendkívül jelentős eseménye, amelynek fontosságát nem szabad megkérdőjelezni.

Hozzátette, ezzel ellentétes elképzelések néhány évente felröppennek a színházi szakma "egy nagyon-nagyon szűk részéről", amely "folyamatosan bántja és szidja" a POSZT-ot.

Vidnyánszky szerint az elmúlt évben a pécsi találkozónak köszönhetően a színházi szakma egymással ritkábban egyeztető képviselői az egész művészeti ág lényegét érintő kérdésekről is eszmét cseréltek. Meglátása szerint az idei POSZT arról szól, hogy "újra normalizálódjon a hangulat a szakmán belül".

A Dunántúli Naplónak is nyilatkozott a Nemzeti Színház vezetője, nekik többek közt arról beszélt, "az jó, hogy konszenzus van, az már kevésbé, hogy nincs megújulás." De hozzátette, szerinte jó irányba tart a POSZT.

Székfelborítástól és majdnem-kitiltástól a megbékélésig

Elég nagy váltás ez a korábbi évekhez képest, talán még vannak olyanok, akik emlékeznek arra, mikor 6 évvel ezelőtt Vidnyánszky Attila székét felborítva távozott a szakmai beszélgetésről (és a találkozóról is tán a rossz nyelvek szerint), mert nem olyanok hangzottak el, amik nekik is tetszenek. (Ugyanebben az évben ment be Márta István művészeti vezető a zsűri végső ülésére megfigyelni, majd mikor szóltak neki, hogy ez errefelé nem szokás, akkor ajtót becsapva távozott.)

Aztán két évvel ezelőtt volt a nagy törés, mikor többen bojkottálták az egész találkozót, a beválogatott versenyelőadásokból sokan nem kértek a szakmai zsűriből, de még a Színházi Társaságból is kiléptek színházak. A botrány kiváltó oka az volt, hogy a Magyar Teátrumi Társaság nem fogadta el a Színházi Társaság kritikus jelöltjét a szakmai zsűribe.

A teátrumisták Vidnyánszkyval az élükön előbb magukhoz képest szelíden megpróbáltak érvelni, hogy nem kellene ez a bojkott, majd a találkozó előtt pár héttel elővették a bunkóbotot, és arról írtak közleményükben, hogy ha a versenyelőadásra meghívott darabok készítői nem kérnek a szakmai zsűrizésből, akkor tán ne is jöjjenek el a találkozóra. Az a mellékes dolog, hogy a jegyeket ezekre az előadásokra már eladták, láthatóan nem érdekelt senkit akkor a teátrumistáknál.

De most már béke van, egyetértés, csend, hó és halál, Óceánia pedig sosem háborúzott Eurázsiával.