Az EU legyőzi Amerikát és Kínát – a sportban
A valamennyi olimpián elért eredményüket beszámítva, ma az Európai Unióhoz tartozó országok közül három áll az élen az érem-táblázaton: Németország, Franciaország és Olaszország. Amennyiben az uniós országok közös csapattal indultak volna a tokiói játékokon, ott összesen 287 érmet szereztek volna, köztük 87 aranyat. Ez lényegesen felülmúlja az amerikaiak eredményét: 113-39, vagy Kínáét, 88-38, olvashatjuk az unió francia portálján.
A portál nem meglepően kiemeli, hogy francia ember, Pierre Coubertin hívta életre a játékokat, aki 1892-ben így érvelt: „nyilvánvaló, hogy mindenféle kongresszusok, szerződések, tudományos kutatások, a vasút, a távíró, a telefon hozzájárulnak az együttműködéshez, mégis azt remélem, hogy a sport még ezeknél is többet tesz majd a békéért...”
Egyébként minden hirdetett politikamentesség ellenére, a játékokra természetesen valamilyen formában mindig hatottak a geopolitikai fejlemények. Az első,1896-os játékokról kitiltották a törököket, később azután három olimpia maradt el (1916, 1940, 1944) a világháborúk miatt. „A gyalázat olimpiájaként” emlegetik sokan az 1936-os, a nácik vezette Németországban rendezett játékokat. Az 1956-os Melbourne-i olimpiára a magyar felkelés és a szuezi válság nyomta rá bélyegét, az 1972-es müncheni az izraeli sportolók elleni terrormerényletről szomorúan ismert. A fogadó ország emberjogi helyzete állt előtérben a pekingi, illetve az oroszországi Szocsiban rendezett versenyeken.
Brüsszelben emlékeztetnek, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéletei is fontos szerepet játszanak a sportban, a dopping és egyéb csalások megbüntetésével. Annak, hogy uniós szinten megkönnyítették a játékosok átadását a tagállamok között, ugyancsak fontos szerepe van az európai sport fejlődésében.
Az EU 2009-ben kötött lisszaboni szerződése leszögezi, hogy az unió támogatja a sportot annak fontos társadalmi hatásai miatt. Nemkülönben azért, mert a sport hozzájárul a rasszizmus, az idegengyűlölet elleni küzdelemhez, és előmozdítja a migránsok integrálódását. Arról is olvashatunk a portálon, milyen jelentős szerepe van a sportnak az egyetemi hallgatók cseréjét szolgáló Erasmus-programokban, amelyekből Magyarországot – az Orbán-kormány ismert jogsértései miatt – kizárták.
Az unió jogszabályai a nemek egyenlőségét is szolgálják a sportban és a sport vezetésében is. A játékokon először az 1905-ös párizsin vehettek nők is részt – annak ellenére, hogy ezt Coubertin ellenezte... A csaknem ezer atléta között Párizsban mindössze 22 nő volt, ők öt sportágban: teniszben, vitorlázásban, krikettjátékban, lovaglásban és golfban indulhattak. A 2022-es olimpián résztvevő sportolóknak már 45 százaléka volt nő.
A portál a játékok kilenc kimagasló európai résztvevője közé sorolja Takács Károlyt, az olimpiai és világbajnok sportlövőt, aki – egyik kezét elvesztve – mozgássérült volt, akárcsak Halassy Olivér, az olimpiai bajnok magyar vízilabda csapat tagja, akinek egyik lábát kellett amputálni.
A honlap végül beszámol arról is, hogyan juthatott ki a litván kosárlabda válogatott az 1992-es barcelonai olimpiára, noha nem volt rá pénze. A nemrég függetlenné vált országban hiányoztak az anyagi források, pedig a kosárlabda ott olyan nemzeti sportnak számít, mint nálunk a vízilabda. Amikor ennek a szokatlan nehézségnek híre ment, egy Amerikába származott litván edző megismertette a történetet a Grateful Dead nevű népszerű (és gazdag) pop együttessel. Azok lelkesedtek az ügyért, átutalták a szükséges összeget – sőt, még trikót is terveztettek a játékosoknak. Nem volt azután meglepő, hogy a rá következő években nem egy kiváló litván kosarast szerződtettek amerikai profi csapatok.
