Dunai Antal könyvbemutatót tartott Pécsett
Az Újpesti Dózsával világhírre emelkedő balösszekötője Dunai Antal kétszeres gólkirály, európai ezüst- és bronzcipős, legjobb magyarként tizenkettedik lett 1968-ban az Aranylabda-szavazáson, de még nem tudott bemutatkozni a válogatottban. Azt pedig csak nyolcvanadik születésnapján tudta meg, hogy nála több gólt senki sem szerzett az olimpiákon. Az egykori Pécsi Dózsa játékosával Pécsett, a könyvbemutatóján beszélgettünk.
- Magyar bajnokságban 1967, 1968, 1970 gólkirály lettél. Az ezüst cipőt is megkaptad 1967-ben. Milyen gólok voltak az erősséged? Gondolok napjainkban arra, hogy Dzsudzsák pontrúgásokból eredményes, Messi egyéni cselezésből, Kocsis az aranycsapat játékosa fejjel gyűjtötte a legtöbb gólt.
- Nekem senki nem mondta, hogy lehet gólt rúgni. Jól átgondoltam év tízedekkel ez előtt. Azt mindenki tudja, hogy támadásból. Tudtuk, hogy Sólymosi Pixi védőként szabadrúgás gólokból volt eredményes. Én általában az ötösön tartózkodtam és vártam a kipattanó labdákat. Sikerült sok szemfüles gólt elérni. Sok kapufáról, kapusról kipattanó labdát vágtam a gólvonalon túlra. Bene Ferivel, Zámbó Sanyival voltak begyakorolt figurák, sarkalás is volt benne és sok mozgás a 16-on belül.
- Az 1964-es tokiói olimpiára még a Pécsi Dózsa labdarúgójaként jutottál ki, és közelről nézhetted, hogyan lesz aranyérmes a Lakat Károly dirigálta magyar válogatott. Karcsi bácsi egyetlen percre sem rakott be a csapatba, miért?
- A mai napig szomorúsággal tölt el ez a tény. Halottról nem akarok semmit mondani. Úgy érzem többször, akár 50-szer is lehettem volna válogatott és nem csak 31-szer. Az biztos, hogy abban az időben szuper csatársora volt a válogatottnak, például Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II-Zámbó. Aztán persze eljött 1969 májusa, amikor szokás szerint kerettag voltam és játszottam is. Négy évbe sűrűsödött pályafutásom a válogatottban, 1973-ig, tartott.
- Edzősödtél is, nagy sikerek nélkül. Jellemzően Spanyolországban. Tíz éven át a dirigáltad: Xérez Deportivo (1981–1982), Real Betis Balompié (1982–1983), Xérez Deportivo (1983–1984), Club Deportivo Castellón (1985), Murcia Deportivo CF (1987–1989), Levante UD (1990). csapatokat. Mi kötött a spanyolokhoz?
- Talán az, hogy felmerült annak lehetősége, hogy Barcelonába igazolok, ehhez el kellet volna hagynom Magyarországot, a családom miatt ezt nem akartam. Barcelona szurkoló maradtam, sokszor ott vagyok a mérkőzésükön. Nem titkolom, Messi a kedvenc játékosom.
- A lila-fehér és a piros-fekete szín jelent még valamit számodra?
- Természetesen, figyelem az Újpest és a PMFC teljesítményét, mindkét együttes teljesítményével elégedetlen vagyok. Azért nagyon pipa vagyok, hogy a bajnokságokban nagyon sok külföldi edző dolgozik.
- 2025. március 21-én 82 éves leszel tervezel valami eseményt a szülinapodra?
- Igen, járom a labdarúgópályákat keresem a tehetségeket. A születésnapomon magyar-spanyol öregfiúk mérkőzés megrendezést tervezem. A szervezés beindult.
Szerző: Szabó Ferenc
