Izgalmas mérkőzésen győzött a PVSK Salgótarjánban

A vendéglátó ellenfél másabb volt , mint legutóbb, hiszen azóta érkezett hozzájuk egy amerikai légiós, Douglas, aki nagyon jó teljesítményt nyújt. Utolsó két hazai meccsüket megnyerték a salgótarjániak. A győzelmi sorozatukat a PVSK megtörte. Hónapok óta először fordult elő, hogy teljes kerettel tudott kiállni egy bajnokira, így joggal bíztak benne, hogy az utóbbi hetek kicsit nehézkes játékát maguk mögött tudták hagyni. Az első negyedet nézve pedig örömmel konstatálhattuk, hogy a várakozásaink igazolódni látszottak. Idegenben is úgy játszottak mintha hazai környezetben lennének.

Az első negyed tízpontos előnye aztán villámgyorsan kezdett tovább nőni a második tíz perc elején. Amikor azonban már azt hihették a vendégek, hogy minden szép és jó, egy rossz mozdulat után Micsovics maradt a földön, fájdalmasan kiabálva – a bokája sérült meg, első ránézésre ráadásul súlyosan. Jött is azonnal a helyére a hosszú kihagyás után visszatérő Halász Ákos. A második játékrészt egy elképesztő, 16-0-s rohanással kezdték a párducok. Jó volt felnézni az eredményjelzőre, ami 30-49-et mutatott kétszer tíz perc után.

És milyen jó, hogy ekkora volt a pécsi előny. Merthogy a második félidő elején teljesen talajt vesztett a PVSK. Elől csak erőlködtek, az első két negyedben remekül működő védekezés pedig mintha nem is lett volna. A Salgótarján kis túlzással akkor szerzett kosarat, amikor akart, a tetemes vezetés pedig egyre csak apadt. Ebben főszerepet játszott a hazaiak amerikai játékosa, Douglas, aki tényleg azt csinált, amit akart. A 19 pontos előnyből 5 maradt a negyed végére – azonban Kalassai dudaszós triplája után már csak kettő…

Az utolsó tíz percben Szekulovics mester próbálgatta is, hogy melyik ötössel tudna a legélesebb lenni a csapata, végül egy magas szerkezetes megoldásra lelt rá, Bíróval, Radóval és Hortival a pályán. Itt már jöttek a részsikerek a saját gyűrűnk közelében, elől pedig Horti harcosságának, és Bíró Olivér tanári befejezéseinek köszönhetően tudták őrizni pár pontos előnyüket.

Salgótarjáni KSE- PVSK-VEOLIA 87-94

(14-24, 16-25, 33-16, 24-29)

Salgótarjáni KSE: Karafilovski 12/12, Cserényi, Ormai, Douglas 38/6, Hargitai 21/6. Cs.: Kalassai 13/9, Köcse, Vas-Teplán, Váits 3/3, Monye M.

Edző: Dániel Péter

PVSK-Veolia: Micsovics 5/3, Németh A. 14/12, Plézer 3/3, Bíró O. 27/12, Horti 12. Cs.: Radó 3, Frank 3, Molnár M. 8/6, Halász 10/3, Antóni 6/6, Mokánszki 3. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Dániel Péter, a Salgótarján vezetőedzője: A találkozó elején talán nem mertünk eléggé hinni a győzelemben, nagyon megilletődötten játszottunk az első húsz percben. A nagyszünet után viszont, amolyan minden-mindegy alapon, úgy vetettük bele magunkat a küzdelembe, mintha az életünk múlna ezen a meccsen. Ennek azután meg is lett az eredménye, hiszen húsz pont körüli hátrányunk javát viszonylag hamar ledolgoztuk, majd az utolsó negyedben ki is egyenlítettünk. Sajnos a végén nem jött össze a bravúr, azonban mindenképpen pozitívum, hogy sikerült ilyen második félidőt produkálnunk, s szintén örömteli, hogy közönségünk a vereség ellenére is értékelte a teljesítményünket és a nehéz pillanatokban is kiállt mellettünk.

Szrecsko Szekulovics, a PVSK-VEOLIA vezetőedzője: Ahogy arra számítottunk is, nagyon kemény mérkőzést játszottunk a salgótarjániakkal, s azt gondolom, teljesítményével mindkét csapat rászolgált a gratulációra. Az első félidőben sikerült tizenkilenc pontos előnyt szereznünk, s kicsit talán el is hittük, hogy már eldőlt a találkozó. A harmadik negyedben nagyon rosszul reagáltunk a hazaiak ritmusváltására, gyengén támadtunk és nagyon sok kosarat kaptunk, így ellenfelünk fel tudott zárkózni. A végén egy egál meccs lett belőle, amit szerencsére sikerült megnyernünk. Voltak problémáink, hiszen kezdő irányítónk, Micsovics egy bokasérülés miatt hamar kiesett, azonban a végén éppen a helyére beszálló Halász Ákos döntötte el a küzdelmet, aki hosszabb kihagyást követően most tért vissza az együttesbe.

Szerző: Szabó Ferenc