A (strasbourgi) hét grafikonjai: Orbán ezúttal (is) csúsztatott egy jót
Megfogadtuk Orbán Viktor tanácsát, és megnéztük, hogyan is állunk a korrupció terén az Európai Unió többi országával összehasonlítva. Nos, a kormányfő talán jobban tette volna, ha valami mással próbálkozik, megvédendő magát a korrupciós vádakkal szemben. Nem kicsit égő, hogy az Európai Parlamentben egy rangos eseményen csúsztatott egy vaskosat. Gyaníthatóan előre készült erre, mivel egy, az MCC egyik oszlopos embere által közzétett írásra támaszkodhatott.
„Valaki kérdezte, hogy mit vált ki belőlem, hogy a hazámat meg engem is korrupciós vádakkal illetnek. Hát hozzászoktam, tisztelt Képviselő úr! Harmincöt éve megy ez így! Harmincöt éve! Mindenki tudja, hogy ebből semmi sem igaz, ez egy baloldali propaganda. Úgyhogy jól viselem, köszönöm az érdeklődését” – mondta Orbán Viktor a héten Strasbourgban a szinte precedens nélküli heves szócsatákkal jellemezhető, helyenként egyenesen indulatos megjegyzésekkel fűszerezett több mint három és fél órás meghallgatásán elhangzott zárszavában. Orbán maga sem volt mentes a nem csak a mondataiban, a mimikájában és a gesztusaiban is visszatükröződő belső indulattól, olyannyira, hogy a végére már egyre rekedtebbé vált, szinte el-elment a hangja.
Talán ennek tudható be, hogy nem csak vagdalkozás, vádaskodás, hanem még némi fake news, pontosabban fake fact, azaz áltény is becsúszott a mondandójába. A vagdalkozás sértettje egyrészt az Európai Parlament volt, a testületnek címezve, ugyanis a következőt mondta a viszontválaszában: „Én, ha akarják, belemehetek egy személyeskedő vitába, hiszen egy olyan testületnek az ülésén vagyunk, ahol van szakértelem a korrupciót illetően, ugye? Önök akarnak, ez a testület akar korrupcióról kioktatni bármilyen tagállamot?”
Ami pedig az áltényt illeti: persze nem tudhatjuk, hogy csak a hév vitte el (de miután papírból mondta azt, amit, ez kevéssé valószínű), inkább szándékos csúsztatásról/valótlanságról lehet szó. A következőt szögezte ugyanis le: „Szívesen elmondtam volna, hogyha nem a Soros György által finanszírozott korrupciós jelentéseket olvassák, hanem mondjuk, a Világbank adatait, akkor láthatnák, hogy Magyarország korrupció tekintetében állja a sarat, egyáltalán nem lóg ki az önök országainak sorából”.
Nos, megfogadtuk a miniszterelnök szavait, és megnéztük a Világbank internetes felületein fellelhető adatokat. S van egy rossz hírünk: kilógunk, mégpedig azzal, hogy Magyarország teljesít a legrosszabbul a komplex átfogó korrupciós vizsgálat eredményeként felállított rangsorban az Európai Unió tagállamai közül. Ez nem más, mint a Világbank által is használt, átvett Transparency International felmérés. Amivel kapcsolatban a többi között azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a Korrupció Érzékelési Indexe (CPI) különböző független és elismert intézetek által készített szakértői felmérések korrupcióval kapcsolatos adataira építő összetett mutató. Nem véletlenül ez a CPI a világon a legszélesebb körben használt korrupciós mutató.
Nos, a CPI által készülő globális rangsoron belül uniós összevetésben így állunk:
Forrás: Világbank
Amiről Orbán persze szintén nem beszélt – bár megérne egy misét –, hogy sajnálatos módon, az immár 2010 óta tartó regnálása alatt nagyon leromlott a korrupciós helyzet (is) Magyarországon. A Világbank honlapján 2012-től vannak fent a vonatkozó értékek, abban az évben a 46.-ak voltunk a globális listán, tavaly a 76.-ok. A TI honlapján megnéztük a 2010-es és 2011-es helyezésünket is, és azt találtuk, hogy Orbán 2010-es győzelmének az évében még az 50. voltunk, rá egy évre visszaestünk az 54. helyre, majd 2012-re onnan fel a 46.-ra. (Egyébiránt ilyen egy-két helyes éves változás máskor és mások esetében is megfigyelhető.)
Forrás: Világbank
Mire utalt Orbán?
Bizonyára persze nem erre a Világbank által is használt rangsorra, hanem arra utalt Orbán Viktor, amelyet valóban a nemzetközi szervezet készít, s amellyel kapcsolatban – mintegy egy hete – az Economx közölt részletes, átfogó cikket. Mégpedig egy tisztázó írást, reagálva a korábban Mandineren megjelentekre. A kormánypárti lapban jelent meg az MCC Gazdaságpolitikai műhely vezetőjének, Sebestyén Gézának az írása, amelyben azt állította, hogy a Világbank statisztikái szerint a „világhírű” magyar korrupció egész egyszerűen nem létezik. Ebben pedig a tisztán csak a helyi szinten működő vállalkozások észleléseire hagyatkozó audovizuális térképen fellelhetőkre hivatkozott. Pontosabban – s erre már az Economx hívta fel a figyelmet – bár a térképből a korrupció szándéka szerint több indikátor által jegyzett adat is lekövethető, ám Sebestyén csak egyetlen indikátort vett elő, azt, amely azoknak a cégeknek a százalékos arányára mutat rá, amelyeknél legalább egyszer érzékelhető volt, hogy kenőpénzt fogadtak vagy fogadhattak el.
Érdemes elolvasni alaposan az Economx cikkét!
De érdemes emellett azt is megjegyezni, hogy a kiterjedt magyar korrupció nem elsősorban vállalati szintű kenőpénzekről, vállalatokat érintő megvesztegetésekről, ajándékokról és/vagy ügyleten kívüli juttatásokról szól. A korrupció elsősorban felülről, a hatalmon lévőkből fakad, ők a főszereplői, s azok a vállalatok, amelyek részt vesznek benne, nem fognak rohanni sem a Világbankhoz, sem máshoz, bemószerolandó a legfelsőbb politikai köröket és gazdasági holdudvarát.