Átlagosan 50 forint egy tyúktojás kistermelői ára

A tojás árának meghatározásánál már az sem mindegy, hogy a termelők hogyan jutnak takarmányhoz?

Ha a tojástermelőnek van szántóföldje és azon megtermeli a takarmányát, akkor teljesen más költségei lesznek, mint azoknak, akiknek nincs. Utóbbiaknak vásárolniuk kell. A következő kérdés, hogy van-e annyi pénzük és tárolóhelyük, hogy egy évre előre megvásárolják a takarmányt az aratás időszakában, amikor az általában a legolcsóbb. A tojás termelői ára náluk is más lesz, mint azoknál, akik kisebb tételekben vásárolják piaci áron. Az sem mindegy, hogy mekkora hozzá a baromfi állományuk, mert ez a pár ezertől akár a 800 ezerig terjedhet. Van az a csoport, amely kész takarmányt, tojótápot vásárol, mert nem maguk keverik a baromfik eleségét. De itt még nincs vége, mert az sem mindegy, hogy van-e szerződésük valamilyen kereskedőnél a tojás felvásárlására, és az a szerződés mennyi időre szól. 

A takarmány költsége mekkora hányada a tojás árának?

A takarmány költsége a tojás árának 70 százalékát teszi ki. És úgy tűnik, hogy a jelenlegi időjárási körülmények miatt a kukorica termése jelentősen el fog maradni az átlagtól, ami azt jelenti, hogy biztosan drágább lesz. Miközben az is látszik, hogy valamennyire toxin fertőzött is lesz, mert a növény immunrendszere meglehetősen meggyengült ebben a szárazságban. Tehát nem túl jó minőségű, kevés termény lesz Magyarországon. Kaptunk olyan visszajelzést, hogy a világpiacon csökken az ára, de arra már nem figyeltek, hogy ha valaki a „világpiacon” például Párizsban, a tőzsdén olcsóbban vásárol kukoricát, akkor annak a szállítási költségeit is bele kell számolnia. A hazai tojástermelők többsége azonban jellemzően a saját régiójából vásárol szemestakarmányt, ezt diktálja egyébként a logika is. 

Mi az, ami még rárakódik a tojás árára?

A további költségek a különböző amortizációs, beruházási, a humánerőforrás, a csomagolóanyag, áram, gáz, víz, fűtés-hűtés, és az államnak fizetendő 5 százalékos áfából tevődnek össze. De itt sem mindegy, hogy ki, mire szerződött. A nagytermelők tudnak olyan szerződéseket kötni, amelyek a tőzsdei árhoz vannak kapcsolva az áram és a gáz esetében. De a termelők többsége éves szerződéssel rendelkezik. Így hiába lehet csökkenő árakat látni a világtőzsdén, az nem befolyásolja a szerződött tojástermelő költségét, mert éves, fix árra szerződött. Nagyon fontos tényező a csomagoló anyagok ára, ami szintén megemelkedett az utóbbi időben és ne felejtsük el, hogy belépett az úgynevezett EPR-díj, azaz a kiterjesztett gyártói felelősségi díj, amit a csomagolásért kell megfizetni. Ez váltotta fel az eddigi termék-díjat. Mindemellett a humán-erőforrás költségek, azaz a munkabérek is folyamatosan nőnek. A baromfigondozók, illetve a baromfitelepen dolgozók jellemzően olyan társadalmi csoportokból kerülnek ki, amelyeket nagyon súlyosan érintett az infláció és komoly bérfejlesztésre volt szükség, hogy legalább ugyanazon a szinten tudjanak keresni. És arról sem beszéltünk még, hogy milyen méretű, fajtájú tojásokról van szó. Tehát nem olyan egyszerű meghatározni a tojás árát. 

A boltok polcain azért látni a különbségeket.

Ez így van. Amíg hatályban volt az árstop, utána a bruttó beszerzési áron történő értékesítés kötelezettsége, jóformán a csomagolóhelyi árakat lehetett látni a boltokban. A nyári szezon viszont lefelé nyomta a termelői árakat. Ami most történt, azt a fogyasztók nem látják, ugyanis már nem kell annyiért adnia az áruházláncnak a tojást, mint amennyiért veszi, ráteheti a maga profitját is. De, ha a felvásárlásnál lenyomja a termelői és a csomagolói árat, az nem jelenik meg a vásárlók előtt, nem fog a tojás ára csökkenni, mert az áruház a maga által képzett áron adhatja továbbra is a tojásokat. 

A tojás vásárlásnak vannak szezonális időszakai?

Igen, a húsvét és a karácsony. A nyári szezon mindig forgalom-visszaesést hoz. Ha azt keressük, hogy mi az, ami a tojás árát főleg vezérli a piacon, akkor az a kereslet-kínálat. Ehhez kapcsolódik, hogy abszolút hiányoznak a magyar piacról a hosszútávú szerződések. Addig, amíg 1-2 hónapra hajlandóak az áruházláncok szerződni a tojástermelőkkel és a csomagolóhelyekkel, addig nem biztosítható az árstabilitás. Mert mindenki arra törekszik, hogy az alatt a rövid idő alatt, amire a szerződése szól, maximalizálja a profitját, mert nem tudja, hogy mi lesz a következő hónapban. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy egy tojótyúk ideje bőven túl nyúlik egy éven, akkor egy havi szerződés az nonszensz. Hiszen a tyúkok a következő napokon is tojnak akkor is, ha nem tudni, kinek lehet eladni a tojást. Ezért a közleményünk is felhívja arra a figyelmet, hogy hosszútávú, legalább éves szerződések megkötése mind a fogyasztónak, mind pedig a termelőnek is biztonságot ad, és nem okoz akkora árváltozást az áruházakban, ha átlagárat számolnak a szerződéses időszakra. Így sokkal jobban tervezhető piacot hoz létre maga az áruházlánc is. Nyugaton egyébként több éves beszállítói szerződéseket kötnek éves ármeghatározással.

Magyarországnak szüksége van import tojásra?

Ha nem a húsvéti és karácsonyi időszakot nézzük, amikor akár 40 százalékot is nőhet a forgalom, akkor a hazai tojás mennyisége képes kielégíteni az étkezési tojásfogyasztást. A két említett időszakban szükség van importra, mert a tyúkokon nincs olyan csavar, amin állítani lehet, hogy több vagy kevesebb tojást tojjanak. De ahogy elmúlnak az ünnepek már másnap visszaesik a kereslet.

A tojástermelőknek is jár valamilyen kompenzáció?

Az Európai Unióban nem támogatott a tojástermelés. Lehet pályázni például megemelt állategészségügyi követelmények teljesítésére, mint a vízminőség javítása, férőhely bővítése/csökkentése. Ezek mind a termelés jövedelmezőségét javíthatják. Van még a szalmonella vakcina beszerzésének támogatása, de olyan nincs, ami azért járna, mert valaki tojótyúkot tart. Öt százalékos áfakörbe tartozik a tojás, de ez a vevőknek könnyítés, nem a termelőknek. 

Szükség lenne a tojástermelőknek valamilyen célzott támogatásra?

Mindenki nagyon örül a támogatásoknak, mert azok elfedik a valós problémákat. De igazán a piaci viszonyoknak kell megfelelőknek lenni. Hiszen akkor az élet- és versenyképes vállalkozások uralhatnák a piacot. Látni lehetne, hogy milyen és mekkora kapacitásokra lenne szükség és a vevői igények irányítanák a piacot, nem az áruházláncok kénye-kedve szerint kellene működnünk, az ő marketingstratégiájukat követve. Abban a formájában, ahogy zajlik a tojótyúk tartás Magyarországon, sajnálatos módon nincs benne az eladási árban az amortizációs és fejlesztési költség. Tehát most megtérülnek az önköltségek és valamennyi profitot is hoz a tojástermelés, de az már kizárt, hogy tartalékot képezzünk egy 10-15 éven belüli fejlesztés költségéhez. Ezért csak akkor vannak és csak olyan beruházások, amikre pályázatot írnak ki. Az már nem érdekes, hogy éppen kell-e abban az időszakban az a beruházás. 

Most, hogy átlátjuk, mi mindentől függ a tojás ára, azért kiszámolná, mibe kellene átlagosan kerülnie? 

Ön vásárlói árat vár tőlem, de én termelői és csomagolói árat tudok mondani. Az biztos, hogy 40 forint alatti árak semmiképpen sem fedezik a termelői árat, az egyértelmű ráfizetés. Ha azt nézzük, hogy mennyit eszik egy tyúk és hány tojást tojik, akkor egy tojás kistermelői ára átlagosan 50 forint körül mozog. Erre jön még a csomagolás díja és az egyéb költségek, az áfa és az eladó profitja.