Nyugdíjas évbúcsúztató

Közel másfél évtized alatt a nyugdíjak vonatkozásában nem sokat haladtunk, miközben lépten-nyomon azt olvashatjuk/hallgathatjuk, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra”. Ha ez igaz (nem biztos, hogy az), akkor a haza bizony az időskorúak nélkül araszolgat előre, mivel a 2,4 millió nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő állampolgár egyáltalán nem érzékeli, hogy sorsa jobbra fordult volna, és most is úgy tűnik, hogy a jövőben sem lesz jobb az életnívója. A kisnyugdíjasok rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen több mint félmillió embernek nem éri el a nyugdíja a 140 ezer forintot és csaknem kétszázezer idős embernek a havi 100 ezer forintnyi bevétele sincs meg. Nehezíti a megélhetési körülményeiket, hogy az állami egészségügyi ellátás permanens romlása miatt ők is kénytelenek a magánellátás szolgáltatásait igénybe venni, amire azonban csekély nyugdíjuk már nem nyújt fedezetet. A fiatal és munkaképes korosztály sok esetben talán tud változtatni a sorsán (anyagi helyzetén), de egy 65 év feletti megfáradt (és sokszor beteg) embertől már nem várható el, hogy munkavégzéssel többletjövedelemre tegyen szert.

És hogy fokozzam: az említett félmillió időskorú embernek a 2025. évi nyugdíjemelése nem éri el a havi ötezer (!) forintot. A 3,2 a százalékos emelés egy 100 ezer forintos nyugdíj esetében havi 3.200 forintot, egy 140 ezres ellátás esetén havi 4.480 forintot jelent. (Másképpen: napi 107, illetve 150 forint az emelés mértéke.) A 3,2 százalékos növelés – nem is nagyon rejtett – üzenete az, hogy a 2025. évben nyugdíjasként pontosan olyan rosszul fogsz élni, mint 2024-ben, azaz semmivel sem lesz jobb dolgod jövőre, mint az idén volt. A kisnyugdíjasok százezrei továbbra is a sor végén állhatnak, elégedjenek meg azzal, hogy megérhették a nyugdíjkorhatárt!

A 13. havi nyugdíjról csak annyit, hogy az nem a magyar jobboldal találmánya, a 13. havi nyugdíjat 2003-ban a szocialista kormány vezette be. Rendszeresítését a Fidesz-frakció többi tagja nem támogatta, sokan nem is vettek részt az idevonatkozó parlamenti szavazáson. 2008-ban súlyos gazdasági válság tört a világra, amely a magyar gazdaságot sem hagyta érintetlenül. Az államcsőd elkerülése érdekében az akkor már Bajnai Gordon vezette kormány 2009-ben arra kényszerült, hogy felfüggessze a 13. havi nyugdíj kifizetését. 12 év kellett ahhoz a Fidesznek, hogy visszahozza az intézményt, és csak 2022. februárjában – közvetlenül a parlamenti választások előtt – került újra teljes összegében kifizetésre. Több mint egy évtizedet kellett gondolkodnia az Orbán kormánynak, hogy ismét lehessen a nyugdíjasok számára extra-kifizetést teljesíteni. 

Nyitrai és társai folyamatosan arról szónokolnak, hogy milyen hálával és tisztelettel gondolnak a koros honfitársaikra, akik egy küzdelmes élet munkájával, szerető és gondoskodó szívvel létrehozták a mai békés (?) és fejlődő (?) Magyarországot. Szerintük a Fidesz-KDNP szövetséget kötött a nyugdíjasokkal annak érdekében, hogy az idősek nyugodt és biztonságos életet élhessenek. (Szeretném már látni ezt a szerződést, ha egyáltalán van ilyen). 

Befejezésül kicsit türelmetlenül és indulatosan. Engem teljesen hidegen hagy a sok süket szöveg a tiszteletről és a háláról.  A hamis mondatokkal és a beváltatlan ígéretekkel már teli van a padlás, a többmillió nyugdíjas nem üres szavakra, hanem anyagi biztonságra vágyik. Nem kell a buksinkat simogatni, nem kell szívhez szóló mondatokat fogalmazni és közleményeket kiadni – ezt egyáltalán nem igényeljük. Amire viszont szükségünk van (lenne): szerény, de biztos megélhetést garantáló nyugellátás, minden idős ember számára elérhető korszerű egészségügyi ellátás és megfizethető élelmiszer -és gyógyszerárak. A megbecsülést, a szeretetet a gyermekeinktől és az unokáinktól várjuk, hiszen velük vagyunk igaz szövetségben, s nem a magyar kormánnyal!