Bárminek is nevezi a kormány, csak megszorításokkal tartható az idén a hiány
„Sötét lesz 2024, lényegesen kevesebb napsütéssel, miközben a kormány büszkén hirdeti, hogy 2010 óta jelentősen megnőtt a napfényes órák száma.” Ezt nem időjárás-előrejelzésként, hanem a költségvetés helyzetének várható alakulásáról mondta Katona Tamás, miután napvilágot látott számos fontos, az államháztartást érintő adat. Egyrészt az Európai Bizottságnak a túlzott deficit eljárás (EDP) keretében elküldött kormányzati jelentésből megtudhattuk, hogy a tavalyi hiány végül 6,7 százalék volt, s az idén sem a törvényben rögzített, „és éjszakai veszélyhelyzeti rendelettel sem módosított” 2,9, hanem 4,5 százalékkal számolnak. Borzasztóan visszaestek az áfa-bevételek, s majdnem megduplázódtak a kamatterhek. A korábbi pénzügyi államtitkár szerint még a megemelt hiánycél is nehezen lesz tartható, még ha „nem megszorítónak nevezett megszorításokat végre is hajt a kormány”. Problémát okozhat, hogy a büdzsét 4 százalékos növekedéssel tervezték, miközben jó, ha fele ekkora lesz.
Több, a magyar költségvetés (és persze a gazdaság) állapotáról szóló jelentés is napvilágot látott az elmúlt egy-két napban. Részint a kormány megküldte az Európai Bizottságnak a túlzott deficit eljárás (EDP) keretében a tavalyi tényleges és az idei várható államháztartási hiány adatait. Eszerint a tavalyi évre tervezett 3,5 százalékos GDP arányos hiányból a kormány 6,7 százalékot csinált. Így az meghaladta az előző évi 6,2 százalékot is. Mint a Népszava rámutat: a 2024-es költségvetési törvény szerint a deficitet 2,9 százalékra kellene csökkenteni, csakhogy ez pénzügyileg lehetetlen, illetve politikailag vállalhatatlan megszorítást igényelne. Emiatt az idei hiánycélját a kormány 4,5 százalékra emelte, amiről most tájékoztatták Brüsszelt is.
Ahogy a Portfolio fogalmazott: „összességében a kormány nem tudta kezelni a recesszió, a lakosági fogyasztás-csökkenés és a megemelkedő kamatterhek költségvetési egyenleget rontó hatását, ez volt a fő oka a tavalyi magas hiánynak”. A szakportál arra is felhívta a figyelmet, hogy az idén mintegy 4000 milliárd forint hiányt kell az államnak finanszíroznia, csaknem 1500 milliárd forinttal többet, mint ami a költségvetésben szerepel. A KSH jelentése emlékeztet arra, hogy a kormányzati szektor adóssága – a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján – 2023 végén 55 134 milliárd forint volt, ami a GDP 73,5 százaléka. Ez hajszálnyi csökkenést jelent az előző évi 74 százalékról.
A költségvetés bevételei 12,9 százalékkal nőttek tavaly a megelőző évhez képest, ezen belül azonban – mint arra a szakértők folyamatosan felhívták a figyelmet – az általános forgalmi adóból az államkasszába érkezett bevétel csak 5,4 százalékkal, ami jócskán elmaradt a várttól, de főleg a remélttől, s a hiánynövekedés egyik fő oka volt. A kiadások a bevételeknél magasabb ütemben, 14,1 százalékkal emelkedtek, ami önmagában is kellemetlen hír az egyensúly szempontjából, ám még rosszabb (drámaibb?), hogy a kamatkiadások elképesztő mértékben, 88,8 százalékkal nőttek.
| Hallgattassék meg a másik fél is
Nem véletlen, hogy a Pénzügyminisztérium közleménye egyetlen pozitív, pontosabban annak talán még beállítható elemet emel ki a nyilvánosságra kerül információdömpingből: azt, hogy „tovább csökkentette az államadósságot a kormány”. No meg arra, hogy a 73,5 százalékos magyar mérték majdnem 10 százalékponttal alacsonyabb az uniós átlagnál. A kormány az idei és a jövő évi költségvetésben is csökkenő hiánnyal és államadóssággal számol. A közlemény további részében a kormány saját „jótékonyságát domborítja (nyugdíjasok, családok stb.), majd leszögezi, hogy rendben halad az idei büdzsé módosítása és a jövő évi költségvetés előkészítése, elismerve, hogy az idén tényleg 4,5, jövőre pedig 3,7 százalékra várják a hiányt. |
A napvilágot látott adatok, tények és prognózisok nem festenek túlzottan kedvező képet a magyar büdzsé helyzetéről. Vajon a tavalyi adatok és az ideire vonatkozó, eddig rendelkezésre álló információk alapján veszélyes helyzetben van az idei költségvetés? Katona Tamást kérdeztük.
Mit tekintünk veszélynek? – kérdezett vissza a korábbi pénzügyminisztériumi államtitkár, hozzátéve: mi valamennyien hajlamosak vagyunk komolyabban venni a költségvetést, mint a kormány maga, ők ugyanis egyáltalán nem veszik azt komolyan. Például az Európai Bizottságnak a túlzott deficiteljárás (EDP) keretében március 29.-én benyújtott dokumentumban már azt közlik, hogy tavaly az államháztartási hiány 6,7 százalékos volt – miközben tavaly decemberben Nagy Márton miniszter még „csak” 6,5 százalékról beszélt, arról nem is szólva, hogy korábban sokkal alacsonyabb hiányról beszéltek, s arról, hogy az alacsonyabb lesz, mint a megelőző évi volt. Ez sem jött be, eltévesztették az előjelet, nem alacsonyabb, hanem magasabb lesz végül. A 6,5 százalékos hiány szerinte még nem tragikus, bár igen magas, ám ha már azt mondjuk, hogy az MNB tőkéje elszállt, s a költségvetésnek helyt kell ott állnia, hiszen megtérítési kötelezettsége van, akkor – azt is beszámítva – már két számjegyű a deficit, ami nagyon-nagyon magas – szögezte le.
Ha már az EDP-jelentésnél tartunk, sokak szerint nem is csak ez a szám volt benne az egyedüli meglepetés – vetettük közbe. Katona Tamás egyetértett a megállapítással, rámutatva: az idei várható hiányt is közlik, ami szintén egy „meglepő” szám. „Merthogy a kormány most hivatalosan azt tudatta az Európai Bizottsággal, hogy az idén az államháztartási hiányt a GDP 4,5 százalékára várja, holott a még mindig hatályos költségvetési törvényben 2,9 százalékos volt a céladat – még annyit sem tettek meg ezidáig, hogy egy éjszakai veszélyhelyzeti rendelettel módosították volna, ami annyit jelent, hogy nem a törvényben foglalt számot jelentették Brüsszelnek” – vezette le, miért nem szabadna komolyabban venni a költségvetést, mint ahogy azt a kormány teszi.
A számokból kiolvasható, hogy a tavalyi magas hiány egyik oka az volt, hogy az általános forgalmi adókból kisebb összeg folyt be. A KSH volt elnöke szerint most visszaütött az, hogy az adórendszerben túlzott szerepet kapott a fogyasztási adók volumene. Úgy gondolták, hogy az a legkönnyebben beszedhető, szétteríthető bevétel, nem szólva arról, hogy a kormány filozófiája számára fontos, hogy kedvezzenek a magas jövedelműeknek: az szja alacsony, ugyanakkor a szegények adójaként emlegetett áfa meg magas. Ám most kiderült, hogy ezt sem könnyű menedzselni: olyan mértékben esett vissza a fogyasztás, zuhant be a kiskereskedelem, ült le az ipar és csökkent a külkereskedelmi forgalom, hogy végül több mint ezer milliárdos hiány keletkezett a fogyasztási adókban.
A magas hiányt befolyásoló másik nagy tétel a kamatterhek megugrása volt – emlékeztetett Katona. Ez 88,8 százalékra nőtt, amiből következően finanszírozni kell a magas államháztartási hiányt, mégpedig a megváltozott kamatkörnyezetben felvett hitelből. A megugrás oka részint az, hogy a magyar állam – az elszállt infláció miatt – nagyon magas kamatokat volt kénytelen fizetni a lakossági állampapírokra. A másik pedig, hogy egyre nagyobb értékben kell hitelt felvenni külföldről, a külföldi pénzpiacokon pedig – köszönhetően a hiteltelennek tartott magyar gazdaságpolitikának – nagyon drágán kínálják ezt nekünk – magyarázta a szakértő, megjegyezve, hogy a mi kamatfelárunk magasabb, mint mondjuk a görögöké, ahol pedig az államadósság 166,5 százalékra rúg. Arról már nem szólva, hogy igen sok hitelt kell felvenni a kormány költekezése miatt is, tavaly a Vodafone-t vették meg, az idén a Liszt Ferenc repülőtérbe akarja magát az állam bevásárolni – s bár ezek a tételek nem növelik az államháztartási hiányt (miután a vagyontárgyak az államnál maradnak), de a cash flowban mégiscsak finanszírozni kell ezeket a tranzakciókat.
Vajon mennyire van veszélyben az idei – immár idehaza még hivatalosan ugyan nem megemelt, de Brüsszel felé már jelzett – hiánycél? Katona ironikusan csak annyit válaszolt, hogy „február végéig a hiány 67, 5 százaléka már teljesült, régen azt mondták volna, hogy az április 4.-e alkalmából meghirdetett munkaversenyre érték el ezt az eredményt, ma inkább úgy illik mondani, hogy húsvét tiszteletére”. Komolyra fordítva a szót, arra emlékeztetett, hogy az Európai Bizottság ugyan 2020-ban felszabadította a hiányplafont, de az idei évtől ez már a múlté. Véget kell tehát vetni a magyar kormány nagy év végi költekezésének, amit kihasználva 4 éven át karácsony és szilveszter között ezermilliárdos nagyságrendben szórták ki a pénzt presztízsberuházásokra, az egyházaknak, a határon túli magyaroknak stb. Most azonban óvatosabban kell bánniuk a pénzzel, mint az elmúlt négy évben. Mindez megspékelve azzal, hogy a kormány nagyon konfrontatív politikát folytat az Európai Unóval szemben, aminek eddigi csúcspontjaként Orbán a március 15.-i beszédében megfújta a trombitát, hogy indulni kell harcra Brüsszel ellen – mutatott rá, megjegyezve: „csak azt nem tudom, hogy lóháton megyünk vagy hogyan”.
Mit vár mindezen körülmények között 2024-re? Tartható lesz vajon a most már hivatalosan is megemelt, 4,5 százalékos hiány? – kérdeztük végezetül. Katona szerint csak akkor, ha a kormány komoly megszorító politikát folytat, még ha nem is hajlandó a nevén nevezni. Még ha „nem megszorítónak nevezett megszorításokat végre is hajt a kormány”, azért problémát okozhat, hogy a büdzsét 4 százalékos GDP-arányos növekedéssel tervezték, miközben jó, ha fele ilyen ütemet sikerül majd elérni – mondta, felidézve, hogy legutóbb már Nagy Márton is csak 3 százalékosról beszélt. Az EDP-jelentésből is látszik, hogy a tavalyi 4,7 százalékos kamattehernél az idén magasabbal, 4,9 százalékossal kalkulálnak – ez pedig azt jelenti, hogy többet költünk már hitelek kamatainak a kifizetésére, mint például az egészségügyre – mutatott rá. Összegzésképpen pedig úgy fogalmazott: „sötét lesz az idei év, lényegesen kevesebb lesz a napsütés, miközben a kormány büszkén hirdeti, hogy 2010 óta jelentősen megnőtt a napfényes órák száma”.
