Előléptették Jézust: már nem egyszerű ács, hanem építőmester
Lánszki Regő országos főépítész, a Károli Gáspár Református Egyetem tanévnyitó ünnepségén sok más mellett arról is beszélt, hogy Jézus Krisztus nemcsak ács, hanem „építőmester" is volt, olyan, aki biztos alapot teremtett és útmutatást adott az embereknek. Vagyis előléptették Jézust, akit Orbán Viktor jó egy évvel ezelőtt még ácsipari szakmunkásként emlegetett.
„Az ország vezetése is egy szakma, így több közös tulajdonság is van egy miniszterelnökben és a szakképzésben résztvevő oktatókban, diákokban.” Ezt a gondolatot osztotta meg Orbán Viktor miniszterelnök tavaly áprilisban a XVI. Szakma Sztár nevű rendezvény megnyitóján a hallgatósággal. De nemcsak önmagát tekintette Orbán szakmunkásnak, Jézusról is hasonlóan vélekedett: „Krisztus urunk is egy szakmunkás, egy ács volt, ez aligha véletlen”. Most azon nem nyitnánk vitát, hogy Jézus, szemben azzal, amit Orbán állít, nem volt ács. Nevelőapja, József volt ács, Jézus – ha már muszáj szakmát adni a kezébe – leginkább tanítónak volt mondható. Ez nem egy kétkezi elfoglaltság, viszont egy ország jövője szempontjából kiemelt fontosságú. A tanítók, tanárok – ez mostanában megint aktuális – tanítják meg a diákokat azokra az ismeretekre, amelyek révén boldog és sikeres felnőttek lehetnek, és amelyekkel az ország felemelkedését is elősegítik.
Azért az mégsem légből kapott, hogy az országos főépítész építőmesternek nevezte Jézust. Az egészet valahogy úgy kell elképzelni, hogy át kell adni egy új hidat, felavatni egy gyalogos átkelőhelyet, megnyitni egy új tanévet, és már csak néhány nap van hátra, szorít az idő. A politikus, akinek beszédet kell mondania, magához rendeli szövegíróját, és nekiszegezi a kérdést: drága barátom, van már ötleted arról, hogy az idén mi lesz az üzenet? Ötlet mindig van, ezért kapja a szövegíró a fizetését. Így aztán március 15-én a márciusi ifjak üzennek nekünk, október 23-án az 56-os pesti srácok, augusztus 20-án Szent István, a Károli Egyetem évnyitóján pedig Jézus személyéhez kell kötni valamilyen okosságot.
Azért a huszonegyedik században alapvetés lehetne, hogy még ünnepi alkalmakkor se beszéljünk hülyeségeket. Talán, ha pisztolyt szorítanának a tarkónkhoz, akkor ez érthető volna. Vagy kést nyomnának a nyakunkhoz: akkor lehetséges az ilyen, egyébként nem. Csak a politikusok találták ki, hogy a régiekkel üzentetnek, mert tudják, nekik, maiaknak, kevesebb a hitelük. Ezért kell a régiekhez fordulni, ők már nem tudnak tiltakozni.
Azt persze el kell ismerni, hogy nehéz lehet évente többször letudni a szalagátvágást, a megnyitót, kipipálni az ünnepet. Amúgy utoljára Kossuth Lajos üzent, de ő sem az utókornak, hanem a vele egyidőben élő tehetős honfitársainak. Azt üzente nekik, hogy elfogyott a regimentje. Konkrét kérés volt ebben a kijelentésben: adjatok pénzt, különben mindnyájunknak el kell menni. Mondjuk, ez ma is működne. Elnézve a gazdaság mai állapotát, a leharcolt egészségügyet, a lebutított oktatást, ideje volna megszólítani a NER kedvezményezettjeit, hogy ne csak gyarapodjanak, hanem gyarapítsanak is.
Jézus nem volt ács, még kevésbé építőmester. Ha – mint Lánszki Regő országos főépítész állítja – adott volna útmutatást az embereknek, az legjobb esetben is a következőképpen hangzana: ne utazzunk jegy nélkül a BKV járatain, ne szemeteljünk az utcán, ne költsünk milliárdokat a közpénzből gyűlöletre! Ne vásároljunk a csókosoktól túlárazott irodaházakat, és ne erőszakoljunk keresztet a Szabadság-szoborra. Nem kell ahhoz ácsnak lenni, de még építőmesternek sem, hogy belássuk: a kereszt nem odavaló.
