Hónapról-hónapra 7. rész: folytatódó elszegényedés és lemaradás az EU-ban 

Júliusban tette közzé az Eurostat azt a jelentését, amely az egészséges táplálkozás feltételeiről számolt be az egyes tagországokban, s amiből Magyarország vonatkozásában egy drámai jelenségre derült fény. Nevezetesen arra, hogy tavaly a szegénységben élő magyaroknak majdnem a fele (44,9 százaléka) nem tudta megengedni magának azt, hogy egészséges ételeket tegyen az asztalra. Nálunk csak egyetlen országban, Szlovákiában volt rosszabb a helyzet (45,7 százalék). Az uniós átlag (22,3 százalék) a magyarországinak a fele volt.

A társadalom állapotáról, az elmúlt 14 év eszement orbáni gazdaság- és társadalompolitikája „eredményéről” árulkodik az az adat is, amely azt mutatja meg, hogy Magyarországon a legnagyobb (30,2 százalékpontos!) a különbség társadalom egésze és a szegénységi küszöb alatt élők száma között. Utóbbiak minden második nap engedhetnek meg maguknak egy húsos, halas vagy vegetáriánus ételt. 

Forrás: Eurostat

Mindez annak fényében persze senkit nem érhet sokként, hogy 2024 arról is megismerszik majd az utókor számára, hogy ez volt az az esztendő, amikor sorra elkezdtek jönni azok a kézzel fogható adatok, tények, bizonyítékok, amelyek feketén-fehéren bemutatják: ide juttatta Magyarországot Orbán Viktor több mint 14 éve tartó kétharmados, alkotmányozó többségű hatalma. Az egyre szélesebbre nyíló társadalmi ollónak, az elszegényedésnek, a nem emberhez méltó életkörülményeknek a jeleit bárki láthatja, ma már ehhez nem is kell az ország leginkább érintett részébe, Kelet-Magyarországra látogatnia, akár Budapest egyes külső(bb) kerületeiben is tetten érhetők. S 2024-ben már tudományosan is elfogadott számok bizonyítják az ország szégyenteljes mélyrepülését. 

A legsokkolóbb talán az idén az Eurostatnak az a jelentése volt, amely a legfrissebb rendelkezésre álló adatokra támaszkodva, a vásárlóerőparitáson számolt egy főre jutó fogyasztás alapján rangsorolta az Európai Unió 27 tagállamát. A mutató az EU-átlagot száznak véve, sorolja be az egyes tagországokat, s 2023-ra a következő sorrendet hozta. 

Forrás: Eurostat
Magyarázat: Aaz egyén fogyasztását mérő, vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt AIC-mutatóban benne foglaltatik a háztartások által beszerzett minden termék és szolgáltatás, függetlenül attól, hogy a háztartások maguk fizetnek érte, vagy az állam, vagy akár civil szervezetek. Az Eurostat szerint: ez a mutató a háztartások jólétét tükrözi.

Dióhéjban: mi vagyunk a legutolsók. 2010-ben még öt volt szocialista ország polgárainál éltek jobban a magyarok, 2022-ben már csak egyet előztünk meg, Bulgáriát. Itt már nem lehet arra hivatkozni, hogy Covid-járvány, meg háborús infláció, meg szankciós politika stb., ugyanis mindez – még ha valósnak is fogadjuk el a hatásait – nem kevésbé sújtja a többi tagállamot. Ám miközben más országok évről-évre fejlődnek, mi – jó esetben – csak stagnálunk. Így történt a minket már szintén leelőzött Bulgáriával is: egy esztendő leforgása alatt 4 százalékpontot javított az állapotain, miközben mi stagnáltunk, maradtunk a 70 százalékos szinten. Ami egyébiránt annyit jelent, hogy az EU átlagától 30 százalékponttal elmarad a magyarok egy főre jutó fogyasztása. A magyarok által a rendszerváltás óta a közelmúltig lenézett Románia pedig mára az EU középszintjére dolgozta fel magát, úgy, hogy ismét sikerült javítania, mégpedig 4 százalékponttal. Hol van már a (nagyot)mondás, miszerint 2020-ra utolérjük az EU száz százalékát?! S az, hogy Ausztriát? Hiszen a két ország közötti különbség tavaly 47 pont volt.

Ismerve Orbán Viktort és embereit, természetesen ezt is meg tudják magyarázni (meg is próbálták utólag), de a tények makacs dolgok. S pontosan kimutatják, mekkora a felelőssége az ő kormányzásuknak. Megnéztük ugyanis, milyen előrelépést sikerült elérniük nekik és a többi uniós rendszerváltó országnak az egy főre jutó fogyasztás mutatójában. Orbán 14 éve alatt mindösszesen 10 százalékpontnyi javulás volt, ami ugyan a már korábban is jobban teljesítő országoknál jobb eredmény, de sehol sincs az akkor még utánunk kullogókhoz képest, amelyek szépen sorjában le is hagytak minket.

Forrás: Európai Bizottság, Eurostat

Persze nem kellett az idén sem kizárólag az Eurostatot hívni segítségül ahhoz, hogy objektív képet kapjunk a hazai szegénységi állapotokról. Ahogy az év közben a Hírklikk is beszámolt róla, az Egyensúly Intézet 2024-es szegénységfelmérése is rávilágított a fenti, statisztikai adatokon nyugvó elmélet gyakorlati megnyilvánulására.

Álljon itt néhány sokkolónak ható, de a magyar valóságot kicsit is ismerők számára sajnos nem meglepő megállapítás a kutatásból: ma minden ötödik magyar kénytelen lemondani orvosi kezelésről, fűtésről vagy az étkezésről – a szülők 8 százaléka nem tudja fedezni a gyermeke/gyermekei alapvető szükségleteit – 34 százaléka pedig nem evett eleget, hogy etetni tudja a gyermekét/gyermekeit – az emberek negyede-harmada az infláció miatt rákényszerült arra, hogy drasztikusabban meghúzza a nadrágszíjat. 

S mit szólnak ahhoz, hogy a magyarok nettó 250 ezer forintot tartanak szükségesnek a szűkös megélhetéshez, illetve havi nettó 400 ezer forintra van szükség az átlagos megélhetéshez – ám a felmérésben részt vettek 45 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem tudja biztosítani a szűkös megélhetéshez szükséges anyagi feltételeket. A válaszadók 51 százaléka ráadásul arról számolt be, hogy a megelőző három évben csökkent a vásárlóereje. 

2023 áprilisa óta 21 és 24 százalék között ingadozik azok aránya, akik közepes vagy nagy nehézségek árán tudják csak fedezni háztartásuk szokásos kiadásait. A magyar háztartások 64 (!) százaléka eleve csak kisebb-nagyobb erőfeszítések árán képes finanszírozni a mindennapi kiadásait, ám 39 százalékának már problémát jelentene egy 100 ezer forintos, hirtelen keletkező̋ kiadás fedezése, 32 százalék pedig nem is tudna megbirkózni vele. Ez látványos romlást jelez a korábbiakhoz képest, ami azt mutatja, hogy 2023 novembere és 2024 májusa között az emberek jóval kiszolgáltatottabbá́ váltak. 

Mindent összevetve, jelenleg a magyarok negyede-harmada, tehát nagyjából 2,5-3 millió́ ember tekinthető̋ szegénynek ideahaza. Emellett 45-50 százaléknyi válaszadóról mondható́ el, hogy kijön a jövedelméből, és képes kiegyensúlyozott életvitelt fenntartani. A fennmaradó́ 15–20 százaléknak nem igazán okoznak gondot a hétköznapi kiadások, képesek félretenni kisebb-nagyobb összegeket, és gond nélkül fedezni tudnak egy jelentősebb váratlan kiadást – olvasható a kutatásról kiadott jelentésben.

A sorozat eddig megjelent cikkei:

Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője

Hónapról hónapra 2. rész: Tíz nap, amely megrengette a NER-t

Hónapról hónapra 3. rész: Orbán Viktor szakmányban „sajtóperel”

Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek

Hónapról hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg sem ünnepelt 20. évforduló 

Hónapról hónapra 6. rész: Árad és lassan már tarol a Tisza