Kettős támadás az igazságügy függetlensége ellen
Óriási fordulat, hogy már 700 körül jár azoknak a bíráknak a száma, akik névvel vállalják a kiállást a bíróságok függetlenségéért – mondta a Hírklikknek dr. Békefi László ügyvéd. Szerinte ez azt mutatja: a bírák rájöttek, hogy ha az OBT nem áll ki a függetlenségükért, akkor azt maguknak kell megtenniük. Hozzátette, ennyi tiltakozónak aligha kell retorzióktól tartania. Az ügy előzménye, hogy a kormányzat a bíróságokat érintő szervezeti átalakításokat akar elfogadtatni, cserébe a régóta követelt béremelésért. A tiltakozók szerint a tervezett reformok sértik a bíróságok függetlenségét, ahogy az is, hogy a fizetésemelésért cserébe azt várná el a kormány, hogy egyezzenek bele a munkájukat jelentősen befolyásoló intézkedésekbe.
A Fővárosi Törvényszék napokban lemondott bírája az igazságszolgáltatás függetlenségét féltve távozott posztjáról. Ön is így látja?
Azt gondolom, hogy mind a bírónő lépése, mind a tömeges tiltakozások arra utalnak, hogy a kormány és az Országos Bírói Tanács között – szinte a fű alatt - létrejött megállapodás hosszú távon nyilvánvalóan megnyirbálhatja a bírói függetlenséget. Az az elégedetlenség, amelyet a megállapodás a bírói testületben kiváltott, azok a nyilatkozatok, amelyek ebben a témában napvilágot láttak, elsősorban szakmai szempontból nagyon fontosak. Lényeges a szakmai szempont, mert a magam részéről nem tekintem ezeket politikai nyilatkozatoknak. Az igazságszolgáltatás alaptézise, hogy a bírák nem politizálhatnak.
Ha tetszik, ha nem, azért mégis van az ügynek politikai áthallása…
Az más kérdés, hogy egy ilyen szakmai tiltakozás, akárhonnan nézzük is, nem lehet mentes a politikai felhangoktól. Különösen abban az esetben, ha nem sikerül elérni a kormány visszalépését e megállapodás kifogásolt elemeitől, mert akkor a döntés elkerülhetetlenül hatással lesz az egész hazai jogrendszerre. Ha rövid távon nem is, hosszú távon egészen biztosan.
Mennyiben befolyásolhatja a mostani tiltakozási hullám a bíróságok napi munkáját?
Ez a kérdés jogosan vetődhet fel mindenkiben, akinek valamilyen szinten dolga van a bíróságok épületeiben. Úgy gondolom, ez a belső elégedetlenség a bíróságok munkáját érdemben nem fogja lassítani, még az ügyek átfutási idejét sem hosszabbítja meg. Azt azonban naponta tapasztaljuk, hogy a perek elbírálása kétségtelenül lelassult, de ennek más okai vannak. Ez elsősorban a leterheltebb régiókra jellemző, gondolok itt elsősorban Pest vármegyére és Budapestre. Akármilyen furcsa, de pontosan ennek a lassulásnak a megszűnése abba az irányba mutat, ami ellen a bírák tiltakoznak: nagyon komoly a testületen belüli fluktuáció. Egyaránt érinti a bírákat, a titkárokat, a fogalmazókat, kiemelten a bírósági ügyintézőket, akik nélkül, lássuk be, nem működik az igazságszolgáltatás. Nem működnek a bírói irodák, nincs, aki leírja az ítéleteket. Ahhoz, hogy ez az elvándorlás lassuljon, netán megszűnjön, ’urambocsá’ esetleg elinduljon valamiféle visszaáramlás, javítani kellene a béreken. Egy valamilyen – nem feltételekhez kötött - bérmegállapodás már rövid távon is javíthatná az igazságszolgáltatás funkcionális működését. De ez nyilvánvalóan nem változtat azon, hogy az ilyen, „egészségtelen” módon született egyezség nem lehet a megoldás útja.
Mennyiben vezethet eredményre egy olyan nyilatkozat-hullám, amit több százan is vállalnak?
Akik „beleálltak” ebbe a tiltakozásba a saját jól felfogott függetlenségük érdekében tették.
Éppen ez adja a súlyát minden egyes „névnek”. Azt jelenti, hisznek abban, hogy egységben az erő, és talán a kormány is belátja, hogy nem lehet mindent, ami nem tetszik az érintetteknek, „Bicskéig meghosszabbítani”. Azt gondolom, ha bárkinek lett volna olyan szándéka, hogy politikai síkra terelje ezt a vitát, s szankciókat alkalmazzon az aláíró bírákkal szemben, már megtehette volna. De olyan sokan írták alá a petíciót, hogy ennyi emberrel szemben nem lehet semmilyen retorziót alkalmazni.
Tapasztalatai szerint téma ez a bírósági folyosókon?
Az ügyvédek és a bírák között a folyosón biztos nem szabad még ilyen ügyekről sem beszélgetni. Más kérdés, hogy baráti társaságokban nem kerül-e szóba, de nem tudok ilyenről. Nem akarok nagyon eltérni a témától, de azért megjegyzem: mostanában az ügyvédeknek is van miről „beszélgetniük”. Arra gondolok, hogy a közelmúltban az ügyvédség is megkapta a maga bodicsekét, amikor kijött az a kormányrendelet, amely havonta nyolcezer forint befizetésére kötelezik azokat az ügyvédeket, akik nem vállalnak kirendelést. Ez is egy tűrhetetlen és értelmetlen rendelkezés, ugyanis egy kötelezően kirendelt válóperes ügyvéd mit tehet a védencéért gyilkossági ügyekben? Vagy a büntető ügyekre specializált ügyvédnek esetleg fogalma sincs, mit tehet a gyermekvédelmi perekben…
Szóval kettős támadás érte az igazságszolgáltatás mindkét oldalán ülőket?
Így is mondhatjuk. Abban teljesen biztos vagyok, hogy az ügyvédség döntő többsége - ha ugyan nem szinte az összes ügyvéd – támogatja a bírák tiltakozását. Teljesen egyértelmű, hogy a jogalkalmazói szakma - most független attól, hogy valaki a pulpituson ül, vagy a pulpitus előtt a bal, netán a jobboldalon áll - valahol egységesen érintett. Kényesek vagyunk mind a szakmai, mind a politikai függetlenségünk megőrzésére.
Ebben a két döntésben netán valamiféle összefüggést lát?
Összefüggést? Igy, egyidőben, mindenesetre furcsának találom. Ami az OBT esetében történt, egyértelműen kikényszerített egyezség volt. Bele is bukott néhány bírósági vezető, pedig kétségtelenül szükség volna egyfajta általános bérrendezésre a bíróságok házatáján is, mert e téren sokéves az állam adóssága. Ami a másik ügyet, a miénket illeti, az ügyvédség felé ez egy nagyon rosszízű üzenet. Gondoljunk abba bele, milyen alapon hárítja egy piaci szereplőre az állam azokat az anyagi terheket, amelyeket neki kellene biztosítania? Ha ennek is a hátterében olyan törekvést kell sejtenünk, amikor a hatalom az igazságszolgáltatás valamelyik „bábuját” próbálja valamilyen eszközzel sakkban tartani, akkor a két ügy mindenképpen egy irányba mutat.
