Kurunczi Norbert: nem akarják a hatóságok, hogy rókákat mentsünk
A kotorékozás egyszerűen állatkínzás és bújtatott állatviadal egyben a Rókales Alapítvány alapítója szerint. Be kell tiltani ezt a módszert, mert nem elfogadható, hogy egy családra, pár napos kölykökre és az őket védő anyjukra a vadászok élet-halál harcra ráküldenek kutyákat. Majd utána a legyilkolt rókakölyköket és anyjukat kiterítve fotózkodnak és a mészárlást elintézik annyival, hogy azt mondják, tisztelet a vadnak – mondta Kurunczi Norbert. „Ők nem tisztelik a vadat, mert az az, amit mi csinálunk, meggyógyítjuk az emberek miatt megsérült rókákat, majd visszaadjuk a szabadságukat” – tette hozzá.
A Rókales Alapítvány célja nem az uszítás és gyűlöletkeltés, hanem a tájékoztatás, a figyelem felkeltése, véleményének kinyilvánítása, a magyarországi rókák helyzetének javítása, ami úgy tűnik, emberek millióinak tetsző tevékenység, csak a hazai vadászok és a hivatalok nem szívlelik azt, amit Kurunczi Norbert tesz. „Rengeteg sztereotípia terjedt el a rókákról, amit folyamatosan nyilvánosan cáfolok a közösségi oldalunkon videókkal is bemutatva. Valóban képes szemléletformálóvá válni a tartalmaival. Az oldal nemzetközi szinten is jelen van köszönhetően többek között amerikai, mexikói, ausztráliai követőknek, akik tovább osztják a Rókales által feltöltött videós tartalmakat. Ez a hazai vadászoknak egyáltalán nem tetszik, azért meg, hogy a kotorékozás ellen felszólalunk és törvényi tiltását szorgalmazzuk, sokszor megfenyegetnek. A hivatalok pedig folyamatosan akadályoznak a rókák mentésében” – mondta Kurunczi Norbert.
A Rókales alapítója szerint a KotorékStop akciójával több vadász is egyetért, de főleg azok nem, akik sportként tekintenek a rókacsaládok kiirtására. Ennek a még legális pusztításnak többféle verziója van, de leginkább azt használják, amikor a vadászok, miután megtalálták a rókák lakhelyét – a kotorékot –, beküldik a kutyáikat az üregben élő, és akár a napokban született kölykökre és anyjukra. A kutyák pedig megtámadják a kölykeit haláláig védő rókaanyát és miután végeztek vele, kivégzik a kölyköket is. „A vadász pedig a mészárlás után kiteregeti a megölt anyát és mellé a kölyköket, majd lefotózza magát a tetemekkel, felteszi a képet a Facebook-oldalára vagy más közösségi oldalra azzal a szöveggel, hogy remek napunk volt, mert megöltünk egy-két rókacsaládot is, egyébként „tisztelet a vadnak”. De hiába írják azt a trófeájuk felett, hogy „tisztelet a vadnak”, mert ők nem tisztelik, hiszen az az, amit mi csinálunk, meggyógyítjuk az emberek miatt megsérült rókákat, majd visszaadjuk a szabadságukat” – magyarázta Kurunczi Norbert.
Majd megjegyezte, az nem egy humánus módszer, hogy élve széttépetünk rókakölyköket kutyákkal „sportból” miközben az állatvédelmi törvény már szigorúan bünteti az állatok bántalmazását. Egyébként ez a fajta pusztítás egy igazságügyi szakvéleményt adó állatorvos szerint is leplezett állatviadal, ami a kutya és a róka között zajlik. A Hírklikk által megkérdezett vidéken dolgozó állatorvos szerint is állatkínzás és állatviadal a kotorékozás, a vadászat egyértelműen szórakozás. Az aranysakál térhódítása miatt a rókák háttérbe szorultak, miközben a róka egyértelműen hasznos állat, mivel télen szinte kizárólag egereket és mezei pockot eszik.
Kurunczi szerint már nagyon sok emberhez eljutott a KotorékStop akció. És hiába érvelnek a kotorékozó vadászok azzal, hogy ez a rókagyérítéshez tartozik, és ezzel a módszerrel egyszerre egy egész családot ki tudnak irtani, mert ezt még kimondani is szörnyű. „Ha mutatnék pár videót azoknak, akiknek fogalma sincs a kotorékozásról, nem tudnám meggyőzni őket arról, hogy ez egy korrekt eljárás. Hiszen nem ölünk kölyök állatokat semmilyen szinten” – érvelt Kurunczi Norbert, majd hozzátette két és fél éve küzd azért, hogy hivatalos formában is menthesse a rókákat. Kap állásfoglalásokat, de azokat a Somogy Vármegyei Kormányhivatal és a helyi vadászhatóság lesöpri az asztalról, ráadásul sok vadász fel is jelenti, amiért gyógyítja a rókákat.
„Egész vadászlobbi alakult ki ellenem, azt hangoztatják, hogy a róka az nem olyan állat, mint amilyennek én bemutatom, de a Facebook-oldalunkon ott vannak a videók, amik engem igazolnak. A köztem és a rókák között kialakult bizalomtól függetlenül, ezek az állatok szabadon élnek a berekben, az erdősávokban, a nádasokban, amelyik nem akar visszajönni hozzám, az nem jön. Én rendszeresen kimegyek, hívom őket, megnézem, nincsenek-e megsérülve, ha kell, kapnak egy kis bolhaírtót, játszunk egyet, aztán megy mindenki a maga dolgára, sosem kényszerítem a rókákat semmire” – tette hozzá Kurunczi Norbert.
A Somogy vármegyében élő vállalkozó 2007 óta ment állatokat, először csak macskákat és gondozta, etette a környék kóbor cicáit. Most mintegy 30 macska él a több, mint egy hektáros birtokán és kétszer annyit etet minden nap. Egy ilyen etetésnél egy róka is csatlakozott az éhes macskákhoz, és összebarátkoztak. Azóta az emberi tevékenységnek köszönhetően, bajba került rókákat menti, azt, amelyet elütöttek, vagy beesett egy ásott üregbe, medencébe, szivattyúházba, vagy például beszorul egy kerítésbe. „Eddig 302 rókát mentettem az emberi környezetben történt sérülése miatt. Ha az erdőben egy vaddisznó konda nekimegy egy rókának, vagy egy kis róka elcsámborog az anyjától és egy sakál megöli, az a természet velejárója. Ez megtörténik más állattal vagy annak kölykével is. De a rókáknak az evolúciójukba nem kell belekalkulálni, hogy a gépjármű forgalom a háromszorosára nőtt az elmúlt 10 évben vagy azt, hogy az egyre több ember egyre nagyobb területet foglal el. És ott, ahol előző évben még a kotoréka volt, most már egy emberi ház áll. Emellett például az aratógépek is két-háromszor gyorsabban haladnak, mint azelőtt, így a kis rókák nem tudnak elmenekülni, bár nem ez az utóbbi a legnagyobb gond” – magyarázta az alapítvány alapítója.
Az egész országban ment rókákat, csak a veszettség miatt karanténban lévő területekről nem hozhat el sérült állatot. Azokat, amelyeket befogott, állatorvosi vizsgálat után, ha szükséges gyógyszerezi, és amíg fel nem erősödnek, eteti a betegeket, illetve az elhagyott kis rókákat. A rókagyógyítás viszont elképesztő összegekbe kerül. Volt már mintegy egymillió forintos állatorvosi költsége egyetlen rókára, de természetesen nem minden róka gyógyítása kerül ennyibe és más-más ideig is élvezik a Rókales vendégszeretetét. Volt, hogy csak pár órát, pár napot, de heteket, sőt hónapokat is lábadozott már nála egy-egy „vörös ördög”. Bár Kurunczi Norbert vállalkozó, nagy terhet ró rá a mentés, támogatások nélkül ő sem bírná fedezni a költségeket. A gondoskodás után pedig megkapják a legnagyobb ajándékot a rókák, a szabadságot. A vadállatok pedig nem felejtik el, hogy mit köszönhetnek neki. Vannak olyan rókák, amelyek, ha Norbert elindul sétálni, füttyszóra megjelennek, „köszönnek”, majd továbbállnak. Van valamilyen megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan kapcsolat közte és az állatok között – mondta el a Rókales alapítója.
A balatonőszödi szomszédok is jeleznek, ha rókát látnak. Bántani nem akarják, sőt, a természetes halált halt baromfikat fel szokták ajánlani a rókák etetésére. Ebben az évben rókák három családnak okoztak gondot a településen, de ha róka vitte el a tyúkot, azt megtéríti. „Az utóbbi években a rágcsálók komolyan elszaporodtak az országban, így hatalmas segítség a vörösbundás, mert a legjobb pocok- és egérirtó. Az pedig, hogy a rókák veszettséget, illetve fertőző betegségeket terjesztenek, egyszerűen túlzás. Nem az emberiség megrontói és nem a róka okozza a környezetben a legnagyobb károkat, bajokat” – fejtegette Kurunczi Norbert.
Miközben a vadállatok az állam tulajdonai, amiket – ahogy magyarázta – miután megvédett, meggyógyított, visszaadja az államnak, tehát az állam tulajdonát védi. Ezért egészen „faramucinak” tartja, hogy őt állítják a rossz oldalra. Néhány hete 22-en érkeztek hozzá különböző hatóságoktól, rendőrségtől, vadmentőktől, vadőröktől, a Nébihtől, kormányhivataltól – állítása szerint többen, mint amennyit jegyzőkönyveztek –, úgy kezelték, mint egy bűnözőt, korlátozták szabadságában.
Azt mondták neki, hogy el kellett kobozniuk az állatokat, de 800 méterrel arrébb elengedték őket – mesélte a Rókales alapítója. Voltak köztük, amelyek egyébként is szabadon engedés előtt álltak, de voltak még gyógyulófélben lévő rókák is, de egyik állat oltási könyvét, vagy orvosi lapját sem nézték meg, nem érdekelte őket, hogy kell-e még például idő a törött lábú rókának a felépüléséhez – sorolta a történteket –, még azt is el akarták érni, hogy Kurunczi elaltattasson egy megvakult állatot. „Amikor a kormányhivatalnál a Blikk rákérdezett erre, azt írták válaszul, hogy felajánlottak más szervezetet is, ahová vihették volna a sérült rókákat. Azonban ez a helyszínen készült jegyzőkönyvben egyáltalán nem szerepel. Mint ahogyan az sem, hogyha más szervezet végezhet hivatalosan rókamentést – hiszen csak akkor vihetnék oda hivatalosan az állatokat –, akkor a Rókales miért nem kaphat erre engedélyt. Mindemellett az is elég furcsa, hogy az eljárásban szereplő hatóságok által nálam megjelent emberekről úgy tudom, hogy mind vadászok” – jegyezte meg Kurunczi Norbert.
A Hírklikk is feltette kérdéseit a Nébihnek, a Somogy Vármegyei Kormányhivatalnak, a helyi rendőrségnek, és vadásztársaságnak. Amint választ kapunk folytatjuk cikkünket.