Lebuktam, 68-as lettem

Szóval lebuktam, nekem már papírom is van arról, hogy 68-as vagyok. De mégis mi baja valójában a NER-társaknak a hatvanas évek fiataljaival? (Igen, én is akkor voltam fiatal...)

Egyszerű a magyarázat: a 68-asok fiatal demokraták voltak. Már a második világháború után születtek és szembefordultak az idősebb generáció ízlésével, tabuival és politikájával. Átírták a zenei közízlést (lásd például a Woodstocki Fesztivált), kiharcolták a szabadabb szexuális életet (ez volt a szexuális forradalom) és olyan békemozgalmat indítottak, amelynek kulcsszerepe volt abban, hogy Amerika végül befejezte a háborút és kivonult Vietnámból. Nem véletlen, hogy a 68-asok legfontosabb jelszava a Make Love not War, azaz Szeretkezz, ne háborúzz! volt. 

A kelet-európai „szocialista" országokban, így nálunk is megmozdult valami. Itt a fiatalok nem szerveztek tüntetéseket a rendszer ellen, mégis átalakították a közízlést és a gondolkodást, hiszen miattuk folyamatosan beszivárgott a vasfüggöny túloldaláról a nyugati zene és divat, a szabadság igénye.

Persze volt, amit túltoltak, nem is lehet ez másképpen egy ilyen nagy mozgalomnál. Sokan például hippik voltak, még többen annak hitték magukat és néha úgy is viselkedtek. Akkor egy időre a nyugati fiatalok között népszerűvé vált a marxizmus és az anarchizmus is. Néhányan kommunákat is alapítottak, de ezek valójában nem valami kommunista utópiára emlékeztettek, hanem az ősi keresztény kommunákra. 

Szóval most lelepleződött, hogy 68-as vagyok, de ez nem az egyetlen oka annak, hogy nem vagyok NER-kompatibilis. Sőt, ennek rengeteg bizonyítéka van, néhányról már írtam is, magamat leleplezve. 

Kezdjük talán azzal, hogy a nagyszüleim illegális migránsok voltak, vízum nélkül jöttek be az országba a zöldhatáron, le is telepedtek az első faluban, Csengerben. (Ez Trianon után történt, a Partiumból jöttek.) Én viszont trópusi migráns vagyok, Brazíliában nőttem fel (apám külkeres volt). 

Aztán egyszer azt is megírtam, hogy liberális baloldali konzervatív vagyok. Ez nem vicc, hanem azt jelenti, hogy az európai értékeket, elveket vallom magaménak (i fosztóképző nélkül). A fejlett (egyesek szerint hanyatló) Nyugaton ugyanis mind a három nagy politikai irányzat (sőt ma már a negyedik, a zöldek is), elfogadják és magukénak is vallják a többi meghatározó irányzat legfontosabb alapelveit. Például a konzervatívok is egyetértenek a sztrájkjoggal és a hatékony társadalombiztosítás működtetésével, amit a baloldal harcolt ki, vagy a konzervatívok és a baloldal is egyetértenek a fékek és ellensúlyok rendszerének fenntartásával, amit meg eredetileg a liberálisok találtak ki. A fejlett világban a meghatározó politikai irányzatok csak vetélytársaknak, nem pedig felszámolandó hazaárulóknak nevezik egymást. Aki úgy viselkedik, mint a fideszesek, az ezért szerintem nem európai értelemben vett konzervatív vagy kereszténydemokrata. 

Azt már nem is kell bizonygatnom, hogy újságíróként, szerkesztőként nem a kormánypropagandát tolom, rajta is vagyok a feketelistán. (Sajnos azonban nem vagyok Soros-bérenc, soha nem kaptam pénzt tőle, mint anno a fideszes vezérkar.)

És ha már 68-as vagyok, azzal is bizonyára sértem a NERt-társak érdekeit, hogy még egyáltalán életben vagyok, hiszen a csekély nyugdíjammal, meg néha a kórházi kezelések költségével én is csökkentem az ellopható közpénz mennyiségét.