Majtényi: Szájkosár kerülhet mindenkire

2020. március 23. 13:21

„Éppen a kormánypárti publicisták, egy-két héttel ezelőtt egyfajta nyugati kommunikációs ármányt sejtettek a koronavírus terjedésével kapcsolatos sajtóhírekről, és arra utaltak, hogy valójában azt tesztelik, hogy a nemzetközi háttérhatalom hogy tudja álhírekkel befolyásolni a nemzetközi közvéleményt. Komoly gondolkodású ember tudta akkor is és most is, hogy a helyzet olyan, amelyben nagyon súlyos intézkedésekre van szükség” – nyilatkozta Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke a Hírklikknek arról, hogy az új, felhatalmazási törvénybe belekerült a rémhír terjesztésének súlyosabb szankcionálása. Azt is elmondta, hogy sehol nem biztosít a világon a kormányoknak akkora mozgásteret még a rendeleti kormányzás sem, hogy aránytalanul korlátozza a szabadságjogokat.

- Hétfő reggel már megjelent a Nézőpont Intézet felmérése, miszerint a magyarok 94 százaléka szerint is fenn kell tartani a veszélyhelyzetet, és a lakosság 72 százaléka elégedett Orbán Viktor munkájával. Mennyire hitelesek ezek a számok?

- A független sajtótermékek rendre hozzáteszik ehhez a közléshez, hogy a Nézőpont a kormány házi közvélemény kutató intézete, és ez teljesen meg is felel a valóságnak. Ezzel együtt nem tartom teljesen kizártnak, hogy a közölt adatok közel járnak a valósághoz. Emlékeztetnék arra, hogy az I. világháború idején a háború-pártiak, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Budapesten és Prágában is, nagyjából százszázalékosan támogatták a háborút, de még a szociáldemokrata vezetők nagy többsége is hirtelen háború-párti lett. Csak néhány igazán nagy alakja a baloldalnak volt annyira bátor, hogy ellenkező véleményt fogalmazzon meg. Aztán gyorsan jött a kijózanodás. Most nem vitatja egyetlen komoly gondolkodású ember sem azt, hogy nagyon súlyos a járványhelyzet, de ez nem jelentheti szabadságunk teljes feladását.

- Hát nem mindig volt ez így…

- Pontosan: éppen a kormánypárti publicisták, egy-két héttel ezelőtt egyfajta nyugati kommunikációs ármányt sejtettek a koronavírus terjedésével kapcsolatos sajtóhírekről, és arra utaltak, hogy valójában azt tesztelik, hogy a nemzetközi háttérhatalom hogy tudja álhírekkel befolyásolni a nemzetközi közvéleményt. Komoly gondolkodású ember tudta akkor is és most is, hogy a helyzet olyan, amelyben nagyon súlyos intézkedésekre van szükség, legyünk akár a szabadság védelmezői, mint mi itt az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet munkatársai. Tudomásul kell venni, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a szabadságot korlátozzák.

- De a vita nem is ekörül folyik…

- Így van. Azt vitatjuk, hogy a hatalomnak, vagy a helyzetnek megfelelő döntések születnek; azaz a szabadságot hol és milyen mértékben akarják korlátozni. Mi már március 11-én –amikor a kormány még csak tárgyalt arról, hogy bevezeti a különleges jogrendet – felhívtuk a figyelmet arra, hogy az egészségügyi törvény, a rendes jogrenden belül megfelelő felhatalmazást ad a kormánynak az összes fontos korlátozásra. Ebben benne van például, hogy el lehet rendelni a karantént, tünetmentes emberek járványügyi ellenőrzését és megfigyelését, valamint betegség esetén a zárlatot is. Ez a törvény lehetővé teszi az óvodák, iskolák bezárását, sőt bármely intézmény működését ezen jogszabály alapján fel lehet függeszteni. Elrendelheti a kormány a lakosság mozgás-szabadságának korlátozását, egyes területek teljes lezárását is. A tömegközlekedést, személyközlekedést helyi és országos szinten is blokkolni lehet, mi több a nem nyilvános rendezvények betiltása is lehetséges, a létező egészségügyi törvény alapján. A kormánynak a veszélyhelyzet bevezetésére volt és van indokolási kötelezettsége, ezt azonban máig nem teljesítette.

- Mit kellett volna indokolnia?

- Hogy miért kell a különleges jogrendet egyáltalán bevezetnie.

- Bárándy Péter, volt igazságügy miniszter is ezt nyilatkozta a Hírklikknek; szerinte a meglévő törvények, és az alaptörvény minden feltételt biztosít a kormánynak ahhoz, hogy az összes szükséges intézkedést meglépje, vagyis a most meghozandó felhatalmazás nem egyéb, mint az országgyűlés légneműsítése…

- A különleges jogrendben ez a veszélyforma nem is szerepel.

- Mármint a járvány?

- Igen, a járvány maga nem szerepel. A katasztrófavédelmi törvényben jelenik meg sajnos alkotmányosan alkalmatlanul: a jogszabály felsorolja az ipari katasztrófa, és a természeti katasztrófa eseteit, majd hozzátesz egy egyéb címen megjelenő felsorolást, amely viszont az alaptörvényben nem szerepel. Vagyis az alaptörvényben erre nincs is felhatalmazás, itt beszél a humánjárványról is, azaz alkotmányosan eleve necces.

- Megállapítható-e, hogy ebben a vészhelyzetben is a politikai propagandát működteti a kormány?

- Ez nagyon súlyos probléma. Itt szeretném megjegyezni, hogy magát az alaptörvényt is rendkívül trehányan dobták össze. Nincs olyan alkotmány a világon, ahol ennyiféle különleges jogrendet írnának bele az alaptörvénybe, és miközben mindenütt tételes felsorolással találkozunk, és a jogkorlátozás közös szabályai egységesek. Nem kell különösebb alkotmányjogi képzettség ahhoz, hogy egy állampolgár belássa: háború, fegyveres támadás, terror-cselekmények illetve járvány idején nem ugyanazokat a szabadságjogokat kellene korlátozni. Nálunk viszont ugyanazok az intézkedések lehetségesek, ami pusztító, mert néhány eljárási jog mellett az emberi méltóság, az emberi élet védelme és a kínvallatás tilalma kivételével az összes polgári szabadság akármilyen mértékben korlátozható. Az Alaptörvény szerint a rendeleti kormányzással a kormánynak még arra sem kell tekintettel lennie, hogy egyes szabadságjogok korlátozása egyáltalán szükséges-e az adott helyzetben, és a korlátozás maga arányos-e a fenyegető veszéllyel. Még egyszer: vannak olyan szabadságjogaink, amelyeket indokolt korlátozni, ilyen például a mozgási szabadságunk, és az egészségügyi adatainkkal való önrendelkezési jogunk is.

- Mindez hogy viszonyul a politikai propagandához?

- Ide akarok kitérni: vannak olyan szabadságjogaink, amelyek korlátozása semmilyen módon nem segíti elő a járványveszély kezelését. Egyébként az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO is azt tanácsolja, hogy az érintett kormányok – megjegyzem: az ENSZ tagállamainak egy jó része nem tekinthető demokráciának – teljesen nyílt információs politikát folytassanak a járvány idején. Ne kozmetikázzák az adatokat – Orbán Viktor a múltkor erre tett kísérletet -, ne hazudozzanak. Ha például nincs elegendő védőeszköz, maszk, akkor ne hazudja azt, hogy van. Azt is el kell tudni mondani, hogy a sebészi maszk nem véd meg a fertőzéstől, csak arra alkalmas, hogy viselője ne legyen fertőző. Sumákolásnak, mellébeszélésnek nincsen helye. A területi járványügyi adatokat a világ kormányai közzéteszik, csak mi nem. Az pedig elfogadhatatlan, hogy a kormány irányította sajtó nem pusztán egyszerű kiszolgálója a kormánynak, hanem annak csahosaként működik, és a független sajtótermékeket folyamatosan rémhírterjesztéssel vádolja. Még olyan hírek közlése esetén is, hogy nagyon sokan fogják elveszíteni az állásukat a járvány miatti válság következtében, ami ugye eléggé kézenfekvő következmény… Folyamatos a rémhírterjesztés vádja a független sajtóval szemben.

- Erre nyilván ráerősít a most benyújtott törvény is…

- Így van: ebbe a felhatalmazási törvénybe olyan büntető tényállást is beleírtak, amely a rémhírterjesztés speciális esetének számít, és úgynevezett gumifogalmakat, vagy ahogy a jogászok nevezik kaucsukfogalmakat használ. Azt mondja ez a szöveg, hogy büntethetővé válik az, aki a járvány idején valótlan tényt állít, vagy való tényt elferdít, híresztel oly módon, hogy az a védekezés eredményességét akadályozhatja, vagy meghiúsítja. Vajon melyek ezek? Nem valótlan tény-e az, ha a miniszterelnök azt mondja, hogy van elég védőfelszerelés az országban, miközben mindenki tudja, hogy nincs elég. A hétfői tájékoztatójában a miniszterelnök már óvakodott ettől; igyekezett tényszerű adatokkal megismertetni bennünket. De a törvény tervezete olyan fenyegetést jelent, amely szájkosarat tehet a független sajtóra, és rengeteg magyar állampolgárra is, akik a közösségi oldalon mondják el a véleményüket.

- Ennek a jogszabálynak, ha majd végül elfogadja a parlament, hogyan lehet érvényt szerezni, amikor ítélkezési szünet van?

- Nagyon is lehet, hiszen büntetőeljárást bárki ellen lehet most is indítani. Ön újságíróként nyilván eltűnődik azon, hogy ha közzéteszi ezt a beszélgetést, akkor vajon büntetőeljárás elé nézünk-e mindketten, vagy sem? És a válasz korántsem egyértelmű. Persze, ha eljut egy ilyesmi bírói szakba, az alkotmányos büntetőjog alapján, felkészült bíró esetén a megvádolt személynek nem rosszak az esélyei, de az, hogy kaucsukfogalmakkal lehet fenyegetni az őszinte beszédet, az rendkívül kockázatos.

- Más kifogás is van az intézetének a törvénnyel kapcsolatban.

- A legsúlyosabb az, hogy időbeli korlátozás nélkül, vagyis a kormány rendeli el a veszélyhelyzetet, a különleges jogrendet, és addig marad fenn, amíg a kormány – illetve annak ügyrendje alapján maga a miniszterelnök – nem dönt úgy, hogy megszűnt a veszélyhelyzet. Ennél nem kevésbé súlyos veszedelem a szabadságra nézve, hogy a veszélyhelyzet fennállása alatt a parlament nem működik. Kérdezem én, ha az Alkotmánybíróság működését nem függesztik fel, és távmunka üzemmódban létezhet, akkor ugyanez vajon a parlament munkájára miért nem alkalmazható? Ennek a technológiai feltételei nyilvánvalóan rendelkezésre állnak. Súlyos döntés az is, hogy a veszélyhelyzet fennállása alatt nincs választás, se önkormányzati, se országgyűlési időközi választás, nem működik a parlament, és népszavazást sem lehet tartani, továbbá, erről már esett szó, a bíróságok sem működnek. Összegezve tehát a kormányzatot kontrolláló demokratikus intézmények nem működnek, kivéve az alkotmánybíróságot, amelyről viszont tudjuk, hogy azt a kormány megszállva tartja, az általa kiválasztott bírókkal töltötte fel. Vajon elegendő reménysugár-e az, hogy az összes alkotmánybírót, annyi idő eltelte után, esetleg pont most keríti majd hatalmába az autonómia kísértése.

Forrás: hirklikk.hu