Pentagon-akták: hírszerzési fiaskó, de nem tragédia

Napok óta lázban tartja a világot a Pentagon-akták néven ismertté vált információhalmaz, az amerikai hadügyminisztérium titkos iratainak kiszivárgása/kiszivárogtatása. Ebben az ukrajnai háborút érintő hírszerzési anyagoktól kezdve, a szövetségesek lehallgatásáig napjaink számos sorsdöntő kérdésére vonatkozó hírszerzési értesülések vannak. A kikerült anyagokat folyamatos csepegtetik, s nem tudni, hol lesz a vége. Eddigi ismereteink szerint, vannak olyan iratok is, amelyek kifejezetten Magyarországgal, Orbán és körei viselkedésével foglalkoznak. 

A laikusok csak kapkodják a fejüket, nehéz értelmezni, megérteni, a helyén kezelni az ügyet, egészben és részleteiben is. Éppen ezért egy szakértőt kértünk meg arra, hogy segítsen világosabban látni. Mit jelent ezeknek az iratoknak a napvilágra kerülése? – Elsőként ezt kérdeztük Tarjányi Pétertől. A biztonságpolitikai szakértő három csoportra osztotta az érintettek körét, mondván: először az ukrajnai háború műveleteire, másodszor a hírszerzésre gyakorolt hatását érdemes vizsgálni, harmadrészt pedig azt, hogyan hat ez az egész Oroszországra, Ukrajnára, az Egyesült Államokra és szövetségeseire, beleértve Magyarországot is. De mindenekelőtt tisztázta: nem tudni, hogy ami napvilágra került, az belső információkból, kommunikációs összefoglalókból vagy a kettő zanzásított változatából áll össze. Ez nem mindegy – jegyezte meg, hozzátéve: válaszolni azonban erre jelenleg nem lehet. Ugyanakkor abban biztos, hogy sok benne a dezinformáció, miközben azonban az alapok hitelesek.

Az ukrajnai műveletekre gyakorolt hatást vizsgálva, Tarjányi azt emelte ki, hogy az információk kiszivárgása nem jó, de nem jelent tragédiát. Súlyos biztonsági anomáliának minősítette, rámutatva azonban: ami kiderült, az nem több, mint pillanatelvétel. Egy nem annyira közismert értesülést is megosztott velünk: azt, hogy másfél-két hónapja már kint volt az egész egy zárt chat-társaságban, s ez – mutatott rá – bizonyítja, hogy az ukrán hadsereg egy korábbi állapotát, helyzetét mutatja csak be. Persze ez sem jó, már csak azért sem, mert a mostani hadműveleteket, illetve a majdan indítandó tavaszi offenzívát érintő információkat tartalmaz (például 40-50 ezer ukrán kiképzettségére, felszerelésére, a taktikára). A megismerhető információk a másfél-két hónappal ezelőtti elképzeléseket, gondolatokat tükrözik, ugyanakkor mostanra is le lehet belőle vonni következtetéseket – magyarázta, hozzátéve: a tervekhez persze ezután hozzá kell nyúlni, de ez azért nem jelent tragédiát. Akkor lett volna súlyos probléma, ha a már elindított műveletekről szereztek volna ily módon az oroszok ismerteket, az ugyanis tízezrek halálát jelentette volna. 

Ami a hírszerzési részt illeti, Tarjányi leszögezte, hogy ez hírszerzési fiaskó. Vannak olyan kiszivárgott információk, amelyek abba engednek betekintést, hogy az orosz titkosszolgálatnál kik azok, aki adott esetben segíthetik az Egyesült Államok és Ukrajna hírszerzését. Ezeknek az embereknek a sorsa kérdésessé vált, Oroszország beazonosítja őket. Ez a folyamat jelenleg is nagy erőkkel zajlik, borzasztó következménye, hogy ezek az emberek meg fognak halni. Az iratok kikerülése ebből a szempontból tragédia. Emellett mivel ezeket a forrásokat leleplezik, ők nem tudnak a nyugati és ukrán hírszerzőknek segíteni – nem is csak a jövő-, de már jelenidőben sem.  

Milyen hatással van Oroszországra, Ukrajnára, az Egyesült Államokra és szövetségeseire, beleértve Magyarországot is? – Ez a harmadik megközelítés, amiben Tarjányi elemzi a Pentagok-akták szerepét. A maga részéről nem ért egyet azokkal a „huhogókkal”, akik idehaza azon sopánkodnak, hogy az amerikaiak lehallgattak minket is. Egyik oldalról persze ez nem szép, nem is helyes dolog – mondta, hozzátéve azonban: azért az Egyesült Államok minden szövetségese tisztában van azzal, hogy az amerikai hírszerzés folyamatosan monitorozza, ellenőrzi, lehallgatja a szövetségesek kormányzati rendszereit. De hallott a szakma azért arról is, hogy ezt mások ugyancsak csinálják – emlékeztetett némi iróniával. Pár hónapra rá, hogy Angela Merkel akkori német kancellárt a dánok segítségével az amerikaiak lehallgatták, kiderült, hogy a németek aktív hírszerzési tevékenységgel támogatták a Deutsche Telekom felvásárlási üzleti tevékenységét az USA-ban – mondott egy példát, aláhúzva: mindenki csinálja, csak éppen a mérték tér el, hiszen nyilvánvalóan másra képes az USA (totális hírszerzésre), és másra mondjuk Németország vagy Izrael. 

A kérdés, mit hallgattak le, mire voltak kíváncsiak. Tarjányi úgy véli, hogy a legfontosabb az ellenőrzés volt, „és itt keveredünk bele mi, magyarok is”. Magyarországgal kapcsolatban szerinte bizonyára azt akarták megtudni, miért fontos a magyar kormánynak az orosz kapcsolat. „Azt gondolom, hogy az Egyesült Államok pontosan tudja erre a választ, lehallgatta ugyanis az ehhez kapcsolódó gazdaságirányítók, katonai, hírszerzési vezetők telefonjait, figyelték az adatforgalmukat, a beszélgetéseiket” – mondta, világossá téve azonban, hogy nem csak a magyarok után kutakodtak. Norvégiával kapcsolatban például az európai országok – elsősorban Francia- és Németország – számára az volt fontos értesülés, hogy milyen árréssel, profittal adták a gázt a háború kitörése után. Nyilvánvaló, hogy a norvégok – akik sok tízmilliárd eurós nagyságrendben profitáltak az üzletből – az erre vonatkozó információknak csak egy részét osztották meg az érintettekkel, „de ’nyugodtak’ lehetünk: a hírszerzés, akár az amerikai is megszerezte ezeket az információkat is”. Egyszóval „mindenki figyel mindenkit” – mondta Tarjányi Péter.