Schmidt Máriáék antiszemitizmusa
Amint az várható volt, a tiltakozások ellenére felavatták Csurka István szobrát a lakiteleki Hungarikum Ligetben. A szombat délutáni eseményen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója méltatta az író-politikus „érdemeit.” A szoborállítás ellen sokan tiltakoztak, köztük a legnagyobb zsidó szervezet, a Mazsihisz, amely közleményében azt írta: „Csurka munkásságát határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi, amelyet minden tisztességes magyar állampolgár, felekezettől függetlenül, elutasít.” A mostani szoborállítás, azaz, a 12 éve halott Csurka visszaszuszakolása a magyar közgondolkodásba, nem a néhai íróról, hanem a mai Orbán-rendszer kétségbeesett vergődéséről szól.
Már az is véleményes volt, hogy Csurkát, 2012-ben bekövetkezett halála után az '56-os hősök parcellájában temették el. Sokan azt gondolhatták, hogyha Csurkának az '56-os hősök között van a helye, akkor valami nincs rendjén. Vagy 1956-tal van baj, mert talán mégsem volt annyira ártatlan és jó szándékú szabadságharc, vagy Csurka került őt meg nem illető helyre.
Nagyobb baj, hogy Csurka temetésén a Fidesz számos prominense is megjelent. Nem véletlen, hogy – mint most, a temetés kapcsán a Mazsihisz – 2012-ben sok '56-os tiltakozott, amiért Csurkát az ő hőseik közé temették.
Csurka István – a sikeres és jó drámaíró – politikusként antiszemita és kirekesztő volt. Lehet maszatolni, szépíteni és másítani, ám mindez nem változtat a lényegen. Antiszemita volt, akiből nem csak a kocsmában, néhány pohár ital után jött elő a „mélymagyar” meggyőződés, hanem tiszta fejjel, normális üzemmenetben is kihallatszott belőle a gyűlölet. Hiába dicsekedett azzal, hogy a piacon egy zsidó zöldségesnél szokott vásárolni, elég csak a Csurka által gründolt és szerkesztett Magyar Fórum cikkeibe beleolvasni, vagy az egykor a nevével fémjelzett Vasárnapi újság című műsor némely jegyzetét visszahallgatni.
Csurka meghalt, de a Fidesz most újraéleszti a szellemét. Leghangosabban Schmidt Mária, aki – más körülmények között ez nem volna említésre méltó – zsidó származású néhai férje révén lett milliárdos. Nemrégiben a Hírklikken is írtunk Schmidtnek egy gyalázatos mondatáról, amelyet a történész asszony 2014-ben képes volt leírni a Heti Válaszban: „Egyes csoportok örökölhető és előnyökre váltható kiváltságnak szeretnék tekinteni felmenőik tragikus sorsát."
Aljas mondat volt ez a javából, kérdés, hogy a néhai házastárs mit szólt volna hozzá. A történész asszony most, a lakiteleki szoboravatáson mondott beszédében tovább fűzte a már akkor is vállalhatatlan gondolatot: Szerinte „Csurka Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az nagyon is kapóra jött Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel ússzák meg az elszámoltatásukat”.
Önmagában nem volna gond, hogy Schmidt Mária miként gondolkodik a zsidóságról: antiszemiták mindig voltak, és lesznek is, ameddig világ a világ. Csakhogy Schmidt Mária nem csupán a Terror Háza Múzeum, valamint a XXI. Század Intézet főigazgatója. Schmidt történész asszony Orbán Viktor baráti köréhez tartozik, emberemlékezet óta jó kapcsolatot ápol a miniszterelnökkel. Tavaly nyáron például Schmidt lányának horvátországi villájában nyaralt Orbán, de Schmidt ebben nem talált semmi kivetnivalót. „Vendégségben járt nálunk”, mondta. „Harminc éve összejárunk.”
Amikor Schmidt Mária beszél, akkor Orbán Viktor hangját halljuk. És hiába erősködik a miniszterelnök, hogy Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, ennek ellentmond az időről-időre fellángoltatott Horthy-kultusz, vagy éppen, mint most, Csurka István személyiségének és szellemének visszaemelése a magyar közgondolkodásba. Mondhatja az országot néhány éve Soros György fotójával teleragasztó Fidesz-kormány vezetője, hogy „mi megvédjük zsidó honfitársainkat”, a „zsidó honfitársak” ilyenkor kezdenek attól tartani, hogy van, vagy lehet ok arra, hogy megvédjék őket. A „zsidó honfitársak” – ez Orbán kedvenc kifejezése – nem szeretik, ha megvédik őket, nekik az a jó, ha nem kell őket megvédeni.
Királyhegyi Pál a régi Fészek klubban csak Csurnak hívta a gyakorta ott kártyázó, akkor még főként íróként ismert Csurkát. „Én ezt az embert nem becézem”, szokta mondani a felejthetetlen humorista. Schmidt Mária mostani megszólalásai – és Orbán, valamint a valamikor még liberálisként politizáló fideszes urak – beszédes hallgatása azt jelzi, hogy a Fidesznek hatalma megtartásához mindenkire, még Csurka követőire is szüksége van. Olyan szellemiségű személyeket is igyekeznek a fogyatkozó táborba bevonni, akiket egykoron, még a liberális Fidesz tagjaiként, bottal sem piszkáltak volna.
