Tengeri kígyó lesz a budapesti újra számlálás?

Jogi szempontból sose lesz vége ennek az újra számolásnak? 

Igen, egy idő után biztosan föl kell tenni ezt a kérdést. Már korábban is beszéltünk arról a Hírklikk oldalán, hogy ez a mostani vita egyértelműen a jogalkotó slendriánságára vezethető vissza. Egy olyan jogi kiskapu derült ki, amiről már beszéltünk, és amit nem szabályozott tisztességesen a fideszes gépezet. Sehol nincs tételesen leírva, hogy mondjuk az ikszedik újra számolás eredményét, akár tetszik, akár nem, hivatalosan is el kell fogadniuk a feleknek. 

Logikusan hol lehetett volna meghúzni a kifogások sorát, hogy ne legyen az ügyből végeláthatatlan tengeri kígyó?

Ha minden szabályosan és ellenőrzötten történik, nyilván a feleknek is el kell fogadniuk a döntést. A problémák újabb fejezete akkor nyílik meg, ha számolás közben megint felmerül valamilyen jogsértésre utaló gyanú. Ebbe – adott esetben – ismét belekapaszkodhat, aki alul marad a versengésben. Az eddigi hírek szerint azonban nem volt olyan visszaélés, ami valamiféle csalás szándékára utalna. Az biztos, hogy ehhez hasonló választás körüli viták sem az elmúlt 30 évben, sem azelőtt még nem voltak. A mostani tapasztalatok alapján elkerülhetetlennek gondolom, hogy ez a probléma a közeli jövőben a törvényhozás elé kerüljön, és dolgozzanak ki olyan módosított választási szabályozást, amely a jövőben elejét veheti az ilyen végeláthatatlan vitáknak.     

Egyébként a hiba lehetősége abból is adódik, hogy Budapesten különösen sok szavazatról van szó. 

Valóban, eredetileg is jóval több, mint nyolcszázezer szavazólapot kellett kiértékelni. A legjobb szándék mellett is lehetett tévedni. Ha ebből indulunk ki, akkor valószínűleg korábban is előfordult, hogy szavazókörönként egy-két voksot hibásan osztályoztak, elszámoltak, de ez soha nem derült ki. Emberek végzik, és nem gépek, ezért soha nem lehet száz százalékosan pontos eredményt kihozni. Persze, ha a gépek végeznék, akkor is lehetnének hibák a végeredményben. 

Nyilván nagyon fontosak az átlátható szabályok. A háttérben most másról is szó lehet: a választás tisztaságát vitathatják a felek. 

A politikai oldalak közötti bizalmatlanság kétségkívül jelen van a közhangulatban. Ami a Várban történt – ahol a számlálást megtekintő jelölti delegáltak nem találták sértetlennek a voksokat tartalmazó dobozokat, majd azok helyéről is élénk vita alakult ki – azért kényes, mert ott már a szavazás tisztaságát is kétségbe lehetett vonni. Voltak olyan ideiglenesen beköltöztetett külföldiek, akik voksolhattak, de fogalmuk sem volt arról, kinek a neve mellé tették a keresztet. Találtak egy-két bontottnak tűnő dobozt? Lehet ezen megint vitatkozni, feltételezni, hogy gondatlanságból vagy szándékosan zárták le hibásan, de a főpolgármester személyének megválasztását ez nem tudja befolyásolni. 

Biztosan máshol is előfordulhatnak hasonló, vitatható tapasztalatok, amelyek alapján újra kifogásokat lehetne keresni a számolás tisztaságát illetően. Ha valamelyik fél veszít, megint óvhat, és kezdődik minden előröl?

Ebben van a csapdahelyzet. Egy ponton túl, amiről már korábban is beszéltünk, érdemes azon is elgondolkodni, hogy van-e helye felvetni az állampolgári felelősség kérdését is. Mert a két politikusnak ebből a szempontból is át kellene gondolnia a következő lépését. Egy ponton túl mindkét félnek amúgy politikai szempontból is nagyon kínos és tarthatatlan ez a vita. Már az újra számlálás első napján Vitézy Dávid arról beszélt, hogy a tudomására jutott számok szerint ellenfelének kedvez az eredmény, de ő elfogadja. Karácsony Gergely előzetesen négy feltételt szabott ahhoz, hogy ne vitassa a választási eredmény tisztaságát. Mindenütt betartották valamennyit? Ha győz, elfogadja, ha csalást vélelmez, megint kifogással élhet? Azt gondolom, a mostani hercehurca után már a szavazóknak lesz ebből elegük, és bármilyen végeredmény születik mind a győztes, mind a vesztes politikusi tekintélye csorbul. És általában a választások iránti jövőbeni érdeklődés látja majd kárát