Tíz feltűnő pont az öt év bevezetőjeként

Kétségkívül szimpatikus beszédet tartott hivatalos beiktatásakor az új államfő. Érzékelhetően igyekezett szinte mindenkinek megfelelni, még azoknak is, akik nem ugyanazon az oldalon állnak, mint ő. Nem titkolta – nem is tehette, de nem is kellett volna feltétlenül megemlékeznie róla –, hogy különböző tisztségekben az immár 12 éve az országot irányító többséget képviselte és szolgálta ki. Ugyanakkor ismét elmondta, hogy igyekszik majd a nemzet egységét megtestesíteni, erre utalt az a megfogalmazása, hogy feladatának tekinti „megtalálni azt a mélységet és magasságot, ahol a magyarok magától értetődő összetartozása van".

Nem mehetünk el szó nélkül az ukrajnai háborúról mondottak mellett sem. Magyar vezető ilyen egyértelműen még nem ítélte el Vlagyimír Putyin elnököt és az orosz agressziót, mint Novák Katalin. Kiemelte, hogy Magyarország nem lehet semleges ebben a helyzetben. Az talán természetesnek tekinthető, hogy „az ártatlan áldozatok és az igazság oldalán állunk", de ehhez – szerinte – az is hozzátartozik, hogy az ország tegyen eleget a NATO és az Európia Unió tagjaként vállalt kötelezettségeinek. Amikor pedig arról beszélt, hogy Magyarország kész áldozatot hozni a békéért, és nem akadályozza szövetségesei áldozathozatalát, azért még hozzátette, nem egyezhet bele olyan döntésekbe, amelyek nagyobb áldozatot követelnek a magyaroktól, mint amekkora fájdalmat okoznak az orosz agresszornak.

Érdekes lenne tudni, miképpen született az a tíz pont, amelyet Novák Katalin ismertetett. Hiszen olyan tételek is szerepeltek benne, amelyek eltérnek, vagy éppen túllépnek azokon a megfogalmazásokon, amelyeket Orbán Viktortól megszokhattunk. Felmerül, hogy vajon egyeztetett-e a hivatalos álláspont kifejtésében a Sándor-palota az egykori Karmelita kolostorral, vagy egy újfajta államfői magatartás nyitányával találkozhattunk. Elképzelhető természetesen, hogy egyfajta „munkamegosztás” tanúi lehettünk. Az új elnök – elődjétől, Áder Jánostól egyáltalán nem megszokott formában – ezentúl a keményebb, szókimondóbb vonalat képviseli, miközben a végrehajtó hatalom és pártja – élén a miniszterelnökkel – folytathatja már bevált „pávatáncát”. Ha azonban nem ez történt, akkor csak üdvözölni lehet Novák Katalin egyértelmű és félreérthetetlen állásfoglalását.    

Mindennek fényében a beiktatási beszédnek az a része is más megvilágításba kerül, amely Magyarország nagyságáról szólt. Ha ez az ára annak, hogy lényeges ügyekben ne a bevett szólamokat kelljen ismételnie, hanem saját véleménye lehessen, akkor feltehetően megéri. Az új államfő szerint ugyanis az elmúlt évtized munkájának eredményeképpen – s nyilván a Fidesz-hatalom jóvoltából – a magyarok ismét emelt fővel élnek, sajátos magyar nézőpontból, magyar szemmel, a magyar érdekeket szem előtt tartva nézik a világot. Novák Katalin úgy vélte, ismét van magyar magabiztosság, magyar öntudat, nemzeti büszkeség, ami régóta hiányzott. Azt mondta, azért akar dolgozni, hogy a magyarok „a meg nem értettség romantikája mellett minél többször tapasztalják meg a megértettség és megbecsülés komfortos érzését". De azt is fontosnak vélte, hogy elmondja „fül, szív és száj akarok lenni azok számára, akiket most kevésbé látunk, hallunk és értünk, hogy érezzük, összetartozunk". 

S bár nyilvánvaló, hogy a nagyszabású – katonai díszegységgel és műsorral is tarkított – beiktatási ceremónián a jelenlegi hatalom hívei voltak ott, azért az is szimpatikus, hogy az ünnepség végeztével az új államfő átlépett a kordonon és elvegyült a tömegben. Feltehetően a biztonságára ügyelő emberek legnagyobb aggodalmára, hiszen Göncz Árpád óta bizonyára elszoktak attól, hogy egy elnök úgy viselkedik, mint egy ember. Ami pedig Novák Katalin következő öt évét illeti, rá is érvényes persze Orbán Viktor örökbecsű mondása, miszerint nem azt kell figyelni, amit mond, hanem amit tesz. Vagyis az elhangzott szavakat azután lehet majd igazán értékelni, ha meglátjuk, mit csinál tisztségében az új államfő.

A belépő kétségkívül reménykeltő volt. De bizakodásra ad okot, hogy az elnök egyik kedvenc száma Máté Péter örökzöld slágere (szöveg: S. Nagy István), amit Ruzsa Magdi énekelt el az ünnepségen. Ebben szerepel az a két sor, hogy „Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,/ Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát”. És Novák Katalin is tudhatja, a neheze csak most következik.