Valóra vált Orbán Viktor óhaja, saját elitjének tudás, a többinek cselédsors jár

A Pedagógusok Szakszervezete szerint Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója tavaly év végén megjelent Visszavezetni az oktatást konzervatív gyökereihez című cikke meglepő gondolatokat tartalmaz, ez alapozhatta meg az azóta számos kormányközeli szakember megnyilvánulásaiban is megjelenő elképzeléseket. Az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója, Setényi János például arról nyilatkozott, hogy „a gyógy- és fejlesztő pedagógiának, szakszolgálatoknak nincs értelmük, zsákutca és sokba kerül az adófizetőknek” vagy „a kompetenciaalapúság a pedagógiában a nemtudás-alapúsággal egyenlő”. A PSZ határozottan elutasítja ezeket a tudománytalan kijelentéseket, felháborítónak tartja az ilyen és hasonló középkori ötletek, elképzelések nyilvánosságra kerülését is.  

Azóta már az is kiderült, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen kívánnak elitpedagógus-képzést indítani százmilliárdos nagyságrendű összegből. Úgy tűnik, a kormány határozott szándéka a társadalom szétszakítása, a pedagógusok megosztása. Bár hivatalos tájékoztatást a kormányzati elképzelésekről nem kapott a PSZ, de a részintézkedések ezt mutatják, hisz a hátrányos helyzetű gyerekeket oktató iskolákban tanító tanárok képzését az egyházi felsőoktatási intézményekre bízzák, az „általános” tanárképzést végeznék a modellváltott egyetemek. Így már tisztul a kép arról is, hogy miért tartottak igényt az elmúlt hetekben különböző felsőoktatási intézmények annyi állami iskola átvételére. 

A PSZ szerint egy modern, igazságos, szekuláris társadalom nem épülhet fel így. Az ilyen mértékű rendszerszintű átalakítást nem szabad megcsinálni széleskörű társadalmi vita, a szakma, a szakmai szervezetek, oktatáspolitikusok bevonása nélkül. Az érdekvédők azt követelik, hogy nyilatkozzon a kormány, igaz-e a hír, amely szerint már többször tárgyalták a tervezett átalakítást. A közoktatásért és a felsőoktatásért felelős minisztereket arra kérik, nyilatkozzanak egyértelműen arról, hogy valóban támogatják-e a részinformációkból felsejlő átalakítást, az oktatás kasztosodásának kialakulását. 

Nem csak a PSZ, hanem még sokan megrökönyödtek, amikor a maga pőre valóságában egyszer csak bejelentkezett az eddig – mondjuk úgy, jobbára nem emlegetett – kormányzati igény a konzervatív oktatáshoz való visszatérésre. Pedig nem volt az akkora újdonság, csak lelepleződött a király óhaja, testet öltött az oly soká rejtegetett ige: „nix” egyenlőség az oktatásban, „nix” mobilitás, az esélyt teremtő közoktatást felváltja a magyar kasztrendszer. 

Jó régen tudjuk, hogy ez a miniszterelnök vágya, óhaja, már 2010-ben, amikor először szereztek kétharmados többséget a parlamentben, már ebbe az irányba fordította az oktatás szekerét. Igaz, ma már viszonylag kevesen emlékeznek erre. Az Orbán által oda vezényelt olyan végrehajtók, mint Hoffmann Rózsa, Czunyiné Bertalan Judit, vagy épp az ő helyét egy időre átvevő, az addig a felsőoktatás reformját felsőoktatási államtitkárként végig verő Palkovics László oktatási államtitkár közoktatásban végrehajtott szerepére, sőt jószerivel már a nevükre sem emlékezünk, a mostaniak pedig említésre sem méltók. Akárhogy is hívják őket ugyanis, egy fő tevékenységük volt – és ma is az –, hogy az egyeztetések nélküli szép új világban Orbán óhaját hajtsák végre: totális központosítás és az oktatás hozzáigazítása a munkaerőpiac igényeihez.

A miniszterelnök véleménye mindig is az volt az oktatásról, hogy nem kell mindenkinek érettségiznie és egyetemre mennie. Aki nem elég jó tanuló, az inkább tanuljon szakmát és minél hamarabb álljon munkába. Ez első pillanatra akár jó megoldásnak is tűnhet, de azért a 18. életévről 16. életévre levitt tankötelezettségi korhatár, az iskolákat közös állami fenntartásba vevő Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozása, a megtanulhatatlan mennyiségű, sokszor értelmetlen tananyag, a nagyon is vegyes színvonalú egyentankönyvek, az egyszerű napközivé züllesztett egésznapos iskola, az éhbérért dolgozó oktatást segítő alkalmazottak, a megfelelő mennyiségű tornaterem nélküli mindennapos testnevelés erőltetése biztos nem az esélyegyenlőség irányába mutatnak.  

Ám, ami a legbiztosabb mutató, hogy az OECD országokkal való összehasonlításban Magyarország azon kevesek közé tartozik, ahol a 2005-2011-es időszakban csökkentek az általános- és középfokú oktatásra fordított kiadások. 2003-ban még a GDP 5,9 százalékát fordítottuk oktatásra, 2016-ban már csak a nemzeti össztermék 3,93 százalékát 2022-ben pedig 2,7 százalékát.  

Még az Emmi háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet is kimutatta már 2016-ban, nagyon súlyos problémákat okozott az iskolák államosítása, az Európában példátlan túlközpontosítás átgondolatlan volt, az intézmények normális működését akadályozzák. Persze, akkor ezt nem nagyon verték nagydobra, viszont a helyzet azóta sem változott jó irányba, sőt, a pedagógusok, a diákok, a szülők és a szakszervezetek, civil szervezetek kiállása, tüntetése, sztrájkja ellenére nagyon sokat romlott.

Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy körülbelül hol tartunk most, meg kell hallgatni a miniszterelnököt az oktatásról. Orbán Viktor 2023-ban a 16. Szakma Sztár Fesztivál megnyitóján is arról beszélt: a magyar közéletében szokás leminősíteni és szapulni az iskoláinkat, „persze lehetne jobb is és van is még mit javítani rajta”, ám szerinte nem szabad alábecsülni. A magyar diákok sikere itthon és a nemzetközi mezőnyben a magyar oktatás dicsérete, ebben pedig külön elismerés illeti a tanáraikat. A szakképzés kapcsán kiemelte, hogy a kormány folyamatosan megújítja a szektort és úgy látja, hogy az oktatók, tanulók és szüleik is nyitottak, évről évre nő ugyanis a jelentkezők száma. Ma már tíz általános iskolát elvégző diákból hat a szakképzésben folytatja tanulmányait, a legnépszerűbb iskolatípus a technikum. „Számomra ez a legfontosabb, ez az iskolarendszerünk fokmérője” – mondta. A diákokhoz fordulva pedig megjegyezte: „csak itt vagy otthon, csak ez a te hazád. Itt kell boldogulnod, csak itt van magyar jövő.” Ha lefordítanám magyarra, körülbelül azt jelentené, neked kötelességed itthon maradni, rosszabb körülmények között élni, mint élhetnél, mert szükségünk van cselédekre, nincs jogotok itt hagyni minket. 

Arról persze elfelejtette értesíteni őket, ami már forrt a háttérben, nevezetesen Orbán Balázs (Orbán Viktor politikai igazgatójának) születőben lévő 2023-as cikke, „Visszavezetni az oktatást a konzervatív gyökereihez” címmel, amelyben az oktatási rendszerben várható jelentős változásról ír. 

Hogy mi is a jelentős változás? Nahalka István oktatáskutató megfejtette a lényegét egy, a Hírklikknek adott interjújában: „ez a fordulat megtörtént 2010-ben, és nem tudom, hogy ezen az oktatási rendszeren mit lehet még konzervatívabbá tenni. Biztos lehet, az emberi találékonyság az végtelen, de azért itt egy nagyon konzervatív gondolkodásmódról van szó.(…) Ha elkezdik mondjuk az esélyegyenlőtlenség problémát is felfejteni, és azt mondani, hogy mindenki annyit ér, amennyije van, a szegények, a sajátos nevelési igényűek stb. ebben a társadalmi helyzetben vannak, és kész, nem lehet velük semmit kezdeni, ha teljesen megszűnik az esélyegyenlőtlenségek oktatáspolitikája és a gyakorlata is, az egy nagyon erős szélsőjobboldali fordulat lenne. Én itt szélsőjobboldali fordulatokat tudok elképzelni. De hát a „konzervatívok” szerint emez is – a szelekció tagadása, fékezésének követelése – a progresszív ármány huncutsága. Mint ahogy az iskolázás fejlesztésével esélyegyenlőséget teremteni merő, fölösleges erőforrásokat, költségvetési tételeket pazarló fantazmagória.”

És akkor még nem is sejtettük a legújabb fejleményt. A Jelen kormányközeli forrásoktól úgy tudja, hogy elkészült a tanárképzés átalakításának terve. Ezeket a terveket már két körben tárgyalta a kormány. „A lényeg: létrehoznának egy elitpedagógus-képzést a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE), az itt végző tanárok az elit gyerekeit tanítanák. A nehezebb sorsú gyerekeket oktató pedagógusok képzéséért az egyházi felsőoktatási intézmények felelnének. A középiskolák tömeges fenntartóváltása is ehhez a tervhez illeszkedik.” S hogy hová vezet mindez? „Ha mindezek a tervek megvalósulnak, várhatóan tovább növekszik az oktatási szegregáció: szegény és jobb helyzetű gyerekek külön iskolába járnak majd, és eltérő képzésben részesülő pedagógusok tanítják majd őket.  

Egy másik drámai következmény lehet az, hogy tovább bonyolódik az eleve zűrzavaros közoktatási szerkezet. Az állami iskolák mellett rengeteg az egyházi iskola, ahogy vannak magánintézmények is. Az állam kistérségileg már most sincs ott mindenhol, több helyen nem tudja biztosítani a törvény által kötelezően előírt, világnézetileg semleges oktatást az országban. A kormány tanárképzési átalakításai – megvalósulásuk esetén – tovább bontják a fenntartói szerkezetet, amit nehéz lesz racionalizálni, ha egyszer ennek igénye majd felmerül.”

Józan ésszel csak tiltakozni lehet ez ellen, hiszen így az esélyteremtő közoktatást a kasztrendszer váltaná fel. A Pedagógusok Szakszervezete határozottan tiltakozik egy múltba révedő, az elmúlt évtizedek oktatáspolitikai eredményeit tagadó, ideológiával átitatott, a társadalmat és a pedagógusokat is megosztó oktatási rendszer kialakítása ellen. Továbbra is alapnak tekintik az esélyteremtést a köznevelésben, és a világnézetileg semleges oktatáshoz való hozzáférését minden magyar állampolgár számára. Mert, ahogy a Civil Közoktatási platform szóvivője, Ercse Kriszta fogalmazott: „Ez a rezsim nem gondolkodó embereket akar nevelni”.

Vagyis a konzervatív oktatás lényege Trencsényi László oktatáskutató, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke szerint, hogy a konzervatív oktatást preferálók a nagyra becsült „magas kultúrát” a „társadalom leendő vezetőinek”, az elitnek szánják. Pedig a modern empirikus szociológia már a XX. században igazolta, hogy az „általános műveltség” gyanánt jelzett, „fehér, középosztályi és férfias” tudás az iskolában egyetlen dologra jó: az elit, felső középosztály hegemóniáját megőrző szelekciós szűrű gyanánt hatásos. A többinek a cselédsors jut. Ennyi lenne a konzervatív pedagógia. 

Hogy bízhatunk-e még valamiben? Talán abban, amit Trencsényi László a Hírklikknek mondott: „a szabályok azonban azt mondják, hogy „a törvény szövedéke mindig felfeslik valahol”. A konzervatív oktatás egyszerűen nem lesz működőképes, különösen addig nem, amíg nyitva marad a munkaerőpiac Európa felé. Az biztos, hogy a kormány a konzervatív oktatási fordulatra nem akar költeni egy fillért sem. Úgy akarják végrehajtani, hogy megfenyegették a pedagógusokat, miután megkapták a sok pénzt, hajtsák végre azt, amit a szakfelügyelő megkövetel. Ez az egy tankönyv van, amit tanítanak, azt írják be a Krétába – ami nagyon sok pénzért egy teljesen alkalmatlan iskolai elektronikus rendszer –, és a kormány majd ellenőrzi, hogy azt tanították-e, amit beírtak. Teljesen abszurd. Egyébként az egyházasítás is vissza fog ütni, különösen azután, hogy az ájtatos manó vezetőkről rendre kiderül, hogy hipokriták. Így aztán megindul a kis magyar kijátszás, huncut meccs lesz ez még egy pár évig. Vagy azt mondja a szülőtársadalom, hogy neki ez az iskola nem kell.”