Vármegyék, főispánok, gumicsontok
Azon pörög az internet népe, hogy már megint el akarják terelni a figyelmünket valamiről. Mert az nem lehet, hogy csak úgy, minden látható haszon nélkül égessék magukat a tekintetes urak, hülyét csináljanak magukból, és még azt sem bánják, ha röhögünk rajtuk. Kocsis Mátéról gondolhatunk bármit – gondolunk is –, de azért ő sem annyira ostoba, hogy komolyan gondolja ezt a vármegyés törvényjavaslatot. Hogy a megyék helyett a jövőben vármegyék legyenek. Meg főispánok, ahogyan egy másik előterjesztés nyomán átneveznék a kormánybiztosokat.
Gyanús, mondják az okosok, akik láttak már karón varjút. Nagyon gyanús. Ezek valami nagy gazemberségről akarják elterelni a figyelmünket. Gumicsontország lettünk, az Ezer Gumicsont országa. Azt akarják, hogy a vármegyék miatt szörnyülködjünk, és ne azon, hogy egy friss felmérés szerint mi vagyunk az Európai Unió második legszegényebb országa. Már csak a bolgárok élnek rosszabbul nálunk, ők is csak, ki tudja meddig.
Tekintetes uramék odafenn azt találták ki nekünk, hogy inkább a főispánokon pörögjünk, gyártsuk a mémeket a vármegyékről, szórakoztassuk magunkat és egymást, minthogy a gyenge forint miatt őket okoljuk. Pedig, rázhatnánk az öklünket bevásárláskor, mert hetente drágulnak az árak, amire az egyik méltóságos miniszter azt találta mondani, hogy azért drága minden, mert tavaly olcsó volt.
Valójában Nagy Márton – ő az említett méltóságos miniszter – szintén egy emberarcú gumicsont, aki azért kénytelen hülyeségeket mondani, mert akkor nem azon rágódunk, hogy az egészségügyben folyamatosan nőnek a várólisták. Rágódjunk inkább a vármegyéken és a főispánokon, mintsem azon pörögjünk, hogy a rezsicsökkentés valójában parasztvakítás, az önkormányzati választást egy füst alatt akarják elcsalni az EU-választással, ellehetetlenítik a népszavazást a Fudan Egyetemről, beintenek a pedagógusoknak, adrenalin-lökettel fizetnék ki a tűzoltókat és amíg mi a pitiáner perpatvaraikon pörgünk, kivezetik az országot az Európai Unióból.
Van baj bőven, és a java még csak ezután jön. A drágulás nem áll meg, az országok rangsorában egyre hátrébb csúszunk, ha külföldön járunk, emberemlékezet óta nem ért ilyen keveset a pénzünk, már nem dicsőség, hanem szégyen magyarnak lenni. Az apa férfi, az államadósság nő.
Ezért kellenek a vármegyék, a főispánok és a többi árvalányhajas, álságos gumicsont. Ezt vállalta Kocsis Máté, erre szerződtették Nagy Mártont, erre tartják Semjén Zsoltot, Kövér Lászlót és mindenki mást, akiken – szörnyülködés helyett – röhögni szoktunk.
Nem volna ezzel baj, ám észre sem vesszük, hogy a gumicsontok idővel valósággá válnak. Tekintetes uramék odafent az udvarban, addig ismételgetik a hazugságaikat, hogy néha már maguk is elhiszik, amit mondanak.
