Világháborúról még nincs szó, de bármi megtörténhet
Két éve Oroszország megtámadta Ukrajnát, ezzel közvetett konfliktusba került a NATO-val és egész Európával. A Hamász 1400 áldozatot követelő októberi támadása után Izrael totális ostromot indított Gázában, és hajtóvadászatot kezdett a palesztin fegyveresek után. A Közel-Kelet tűzfészek lett, a Vörös-tengeren a huszi fegyveresek garázdálkodnak, Libanonban a Hezbollah milicistái húzogatják a szomszédos oroszlán bajszát. Katonai szakértők szerint jelenleg 114 fegyveres konfliktus zajlik a világban. Vajon ebben a helyzetben rémhírterjesztés a harmadik világháború veszélyéről beszélni? – kérdeztük Kis-Benedek József nyugállományú ezredest, biztonságpolitikai szakértőt.
Aki ebben a kérdésben nem tud konkrét bizonyítékokkal szolgálni, az legfeljebb a magánvéleményét fogalmazza meg. Amivel persze lehet vitatkozni, de ezt nem tartanám rémhírterjesztésnek – felelte a Hírklikk kérdésére. – Egy világméretű összecsapás lehetősége folyamatosan a levegőben lóg, ha valaki elveszti a fejét, bármi megtörténhet.
Ukrajnán, Gázán kívül Szudánban és Jemenben folynak harcok, ropognak a fegyverek Afrika jónéhány országában, Ázsiában és Dél-Amerikában is. Kína és az USA viszonya sem konfliktusoktól mentes Tajvan kapcsán…
Én gyakran elmondom a véleményemet a különféle fórumokon a világban tapasztalható feszültséggócok kapcsán, de világháborúról soha nem beszéltem. A nagyhatalmak közül jelenleg egy sem akar olyan háborút, amelybe ő is belekeveredhet aktív résztvevőként. Se Amerika, se Oroszország, se Kína. Ettől kezdve világháborúról beszélni butaság.
Ha jól számoltam, a világban több mint száz helyen folynak különféle kisebb-nagyobb háborúk.
Ez igaz. Regionális háborúk mindig vannak a világban, de ezek általában nem jelentenek globális veszélyt. Lehetnek országon belüli konfliktusok, akár még regionális szinten is kiéleződhetnek az ellentétek, de nem gondolnám, hogy mondjuk Ausztrália, vagy a dél-amerikai országok valamelyike részt akarna venni egy olyan háborúban, amelyet valamelyik másik kontinensen vívnak.
Az orosz-ukrán háborút tekinthetjük most a „legforróbbnak”?
Nem úgy látom. A Közel-Keleten puskaporosabb a levegő.
Azt mondta, ha valaki egy ilyen háborúskodás során elveszíti a fejét, az akár nagyobb bajt is okozhat. Mire gondolt?
Ha mondjuk Oroszország létét nagy veszély fenyegetné, akkor ebben az esetben akár atomeszközt is bevethetne. Nem mindegy azonban az sem, hogy harcászati, vagy hadászati méretű atomfegyver kerül elő az arzenálból, de ez mindenképpen már komoly veszélyhelyzetet generálhatna. Ebből elindulhat egy olyan folyamat, amit aztán nehéz megállítani, mert a másik fél - vagy a felek - sem hagynák szó nélkül. Hozzáteszem: ezt is százszor meg fogják gondolni.
Európát, a NATO tagországokat „felébresztették” az ukrajnai események. A korábbi évek ímmel-ámmal folytatott fegyverkezését felgyorsították az egyes országok. Mit gondol erről?
Semmi új nem történik ezen a téren sem. A NATO korábban elfogadott stratégiájában tulajdonképpen minden olyan lépést már megfogalmaztak, amely most megtörténik. Csapatokat telepítenek a keleti határokra, olyan új bázisokat építenek, amelyek szerepeltek ugyan a korábbi tervekben, de nem tűnt sürgetőnek fel is építeni azokat.
Megérkeztek az első német katonák Litvániába, az orosz határtól 100 kilométerre 4800-an állomásoznak majd…
Azzal egyetértett már korábban is minden tagállam, hogy a keleti szárnyat meg kell erősíteni. Ha megnézzük az orosz hadsereg átcsoportosítási lépéseit, a katonai körzetek megváltoztatását, erre felelőtlenség volna nem válaszolni. A gyors- és azonnali reagálású erők felállitásáról már korábban is döntés született, a most bejelentett német dandár ennek keretében foglalja majd el az állomáshelyét Lettországban. A lengyeleknél és a románoknál amerikai vagy brit egységek kaptak hasonló feladatot, a balti országok légvédelmében pedig többek között Magyarország is feladatot kapott.
Hogyan látja, volna némi esély a világban kialakult feszültségek csökkentésére?
A nagyoknak kellene ebben megegyezniük. Olyan bizalomerősítő intézkedéseket kellene elhatározniuk, amilyenek már korábban is működtek a hidegháború éveiben.
De ezeket sorra felmondták.
Ez így van. Az európai feszültséget a korábbi, 1975-ben, a hidegháború idején, aláírt helsinki záróokmány szellemében lehetne rendezni. Akkor az egyezményt harmincöt ország, köztük a két szuperhatalom írta alá, amely kimondta többek között a kölcsönös biztonság tiszteletben tartását is. Valami ilyen megállapodásra volna szükség, persze hozzáigazítva a jelenlegi status quo adottságaihoz. Ebből most a NATO-t már nem lehetne kihagyni, és akkor Amerika és Kanada is mindjárt „nyugodtabb” lehetne, mert egy ilyen megállapodásnak nyilván nem csak az európai légkörre volna kedvező hatása.
Egy ilyen megállapodásra mennyi esélyt lát?
Jelenleg semennyit. Előbb az orosz-ukrán konfliktust kellene megoldani, attól kezdve lehetne beindítani valamilyen megbékélési folyamatot Kelet és Nyugat között. De ettől ma még nagyon messze vagyunk – fejezte be Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő.
