A gazban hallgatnak a nagy erdővédő zöld narancsosok

Persze, az is baj. Az is baj, hogy tönkrelopták az országot, hogy tönkrevágták az oktatást, az egészségügyet. Az előbbivel a jobb élettől, az utóbbival meg általában az élettől vették el emberek esélyét. Persze az is baj, hogy most meg az erdőket vágnák tönkre, sőt, tarra. Elvették a magánnyugdíjakat, elrepítették az inflációt, hogy a Holdról is látszik, és magabiztosan szigetelik el az országot a nyugati világtól. Most meg elveszik az erdőket, a fákat, az oxigént. Ne lepődjünk már meg. Ha végeztek, lelegelik az utolsó fűcsomót, elrágják az utolsó zuzmót, és elégedetten dőlnek hátra a sivatagban, hogy milyen klasszul nem erőszakoltak meg egész szittya falvakat a migránsok. A tarra vágott erdő körül meg utólag biztosan feltűnik Gyurcsány, fejszével. 

Ezen ne lepődjünk meg. A magyar választók többsége ezt akarta, megint, ezt kapta, megint.

Azon viszont talán már szabadjon megdöbbennünk, amit ebben a nagy zsivajban egyáltalán nem hallani. Hangok, amik süvöltve trilláztak – állítólag – a mecseki erdők védelmében. Amiktől hangos volt a NER mocskot árasztó propagandája, amikor egy bizonyos Péterffy Attila indult 2019-ben a polgármesteri tisztségért.

Hol van a pécsi Fidesz indákkal benőtt zöld lándzsája? Hol a nemzeti oldal méregzöld pallosa, ami mindenkire lesújt, aki kezet emel a fákra? Hol van az álcivil ökokommandó, most, hogy már nem kell Páva Zsolttal és a pálinkájával a Tubesen sátrazni?

Hol van Vicze Csilla, és hol van Kővári János, aki ennél kisebb ügyekben is úgy rázta a sipkáját, hogy zörgött bele a Mecsek? Miért nem óbégatják a város főterén, hogy el a kezekkel a fáktól, az erdőktől? Miért nem zúgják egy emberként, hogy „Sivataggyáros, fanyűvő, takarodj!” ?

Hogy lett a tölgyfakemény természetvédő gerincből puha és nyálkás zöld csigatalp?

Amúgy meg, miért is kellene ezen bárkinek meglepődnie?

Szerző: A.Pécsi.Proli