A V4 államfői találkozó után sem enyhülnek a feszültségek a tagállamok között

Hétfőn államfői találkozót tartottak a visegrádi együttműködés országainak az államfői – adta hírül a többi között az MTI is. A találkozót Lengyelország elnöke hívta össze, Andrzej Duda számára ez volt az utolsó V4-találkozó, amelyen elnökként vett részt. Jövő év augusztusában ugyanis véget ér a második elnöki ciklusa, harmadszor nem választható újra. Lengyelország pedig az idén július 1-jétől jövő június 30-ig tölti be a V4 soros elnökségét. 

A mostani találkozón a regionális együttműködés áttekintésén túl napirenden szerepelt az ukrajnai helyzet is, amiben – s ezt már mi tesszük hozzá, minthogy valahogyan kimaradt a nemzeti hírügynökség tudósításából – továbbra is élesek a nézetkülönbségek, ami megosztja a négyeket. Lengyelország és Csehország, illetve Magyarország és Szlovákia a két „tábor”, az előbbiek egyértelműen Ukrajna pártján állnak és mélységesen elítélik Oroszországot, az utóbbiak pedig jó kapcsolatokat tartanak fenn az agresszor Putyinékkal.

Mindenesetre a dél-lengyelországi Wisla hegyi üdülőközpont elnöki rezidenciáján tartott tanácskozást követő közös sajtótájékoztatón Andrzej Duda azt állította, hogy a biztonságpolitikát és Ukrajnát érintő kérdések kapcsán a V4 elnökei egyetértettek: „a háború utáni helyzetről és az orosz agresszió beszüntetéséről a megtámadott állam részvételével kell tárgyalni”.

Duda a visegrádi együttműködés jövőjével kapcsolatos újságírói kérdésre azt mondta, hogy „nem mindig, minden ügyben kell közös nézetet vallanunk, a legfontosabb azonban az, hogy mindig (…) tárgyalóasztalhoz tudunk ülni, és meg tudjuk vitatni a fontos ügyeket”. Sulyok Tamás magyar államfő arról beszélt, hogy a visegrádi együttműködést sokan és sokszor temették már, de ismét bebizonyosodott, hogy szükség van rá.

S hogy milyen is jelenleg a V4 együttműködés valójában? Az idén február 26-án – egy nappal azután, hogy Magyarország rábólintott Svédország NATO-csatlakozására – végül nagy nehezen, de csak megtartották a kormányfői csúcsot. Prágában Orbánnak sok-sok kellemetlen percet kellett átélnie, mind a zárt ajtók mögötti tanácskozáson, ahol a VSquare értesülései szerint Donald Tusk és Petr Fiala egyenesen üvöltözött vele, amit Robert Fico fejét leszegve hallgatott. De a tárgyalásra érkezvén és távozván is okoztak Orbánnak kellemetlen perceket az ott ellene (és Fico ellen) tüntetők.  

Ez is mutatja, hogy az elmúlt időszakban – különösen azóta, hogy Oroszország 2022 februárjában elindította az agresszor háborúját Ukrajna ellen – igencsak kínlódott a V4. A tagországok közül pedig többen is – hogy úgy fogalmazzunk – másfelé (is) kacsintgatnak. Orbán Viktor – az MKIK gazdasági évadnyitóján – arról beszélt, hogy „Hosszú időn keresztül egy V4-es struktúrában gondolkodtunk: Lengyelország, Csehország, Magyarország és Szlovákia. Ezt nem érdemes föladnunk, ez a keret még létezik, ebben még van valamennyi szufla, van még valamennyi élet, még összejövünk, még hozunk közös döntéseket... nem érdemes ebből kihátrálni. De... közben egy másik együttműködési forma, a szuverenista államoknak egy új együttműködési lehetősége is kibontakozik a szemünk előtt...Tehát könnyen lehet egy osztrák–magyar–szlovák–szerb együttműködés a következő időszakban, amely nem kiváltja a V4-et, hanem a V4 mellett megjelenik majd.” S nem csak Orbán gondolkodik a V4 helyett másban. Ahogy mi is beszámoltunk róla, a Frankfurter Allgemeine Zeitung idézte egy lengyel diplomata véleményét, aki egyenesen azt mondta: a Visegrádi Csoport halott... a V4-ek számára már jó ideje gond, hogy Orbán Viktor Putyin legszorosabb szövetségese az EU-ban, ráadásul most még Fico is csatlakozott hozzá. Németországot és Franciaországot a belső gondok kötik le, ezért Lengyelország északon keres – és talál – szövetségeseket. 

Ám a V4 államfőinek mostani találkozóján a rendelkezésre álló nyilatkozatok szerint messze nem volt olyan feszültség és „kakasharc”, mint a legutóbbi, kormányfői találkozón. Akkor mégsem kell temetni a V4-et? Vagy minek tudható be ez a fejlemény? Balázs Péter véleményét kértük ki. 

„A kérdés az, hogy milyen szinten tartanak találkozót” – szögezte le a korábbi külügyminiszter és uniós biztos. Emlékeztetett rá: a V4-nek három szintje van, ezeken szoktak – vagy éppen nem szoktak – találkozni. Az államfői jelképes; a külügyminiszteri annál kevésbé látványos, de többé-kevésbé szokott működni; ám az igazi a politikai szint, az a kormányfők közötti találkozó. Jelenleg a külügyminiszterek között is meglehetősen fagyos a kapcsolat, a magyar és a lengyel diplomáciai vezető között nem kifejezetten jó a viszony (sőt!), főleg a magyar kormány jó orosz kapcsolatai miatt – jegyezte meg.

Ami az államfői tanácskozás összehívását illeti, Lengyelországban ma még Andrej Dudának hívják az elnököt, aki Kaczynski embere, de rövidesen elnökválasztás lesz. Balázs Péter szerint elképzelhető, hogy egy kampányfogás volt a részéről ennek a találkozónak a megszervezése, mert meg akarta mutatni: ő ápolja és szereti a visegrádi együttműködést. Az is közismert, hogy a magyar államelnök, Sulyok Tamás súlytalan figura, több más elődjéhez hasonlóan, ő is Orbán Viktor kinevezettje. De a V4 további két tagállamában, Csehországban és Szlovákiában sincs az államfőknek igazi politikai szerepük – illusztrálta a találkozó „jelentőségét” a szakértő. Véleménye szerint ezzel együtt is „jó, ha együtt vannak, csak éppen ettől az égvilágon semmi nem változik, ettől még nem lesz erős a V4 együttműködés”. Ma is ugyanott tartunk, mint korábban, a véleménykülönbségek, a szembeállások nem változtak. 

És hogy hogyan értsük a „kikacsintgatós” törekvéseket? A korábbi külügyminiszter és uniós biztos emlékeztetett arra, hogy az Orbán-féle osztrák-magyar-szlovák-szerb együttműködés ötlete nem először merült fel, nekifutottak már többször is, de eredmény nélkül. Orbán persze keresi azokat, akik támogatnák őt, és jobb híján talált is ilyen kapcsolatot. A másik együttműködés kapcsán pedig azt emelte ki, hogy annak kirajzolódó résztvevői között van egy természetes érdekkonvergencia az ukrajnai helyzet miatt. Ők azok, akik a legjobban ki vannak téve: azaz a balti országok, és a lengyelek, akik a svédekkel és a finnekkel közösen egy erős pólust képezhetnek a NATO-n belül. Ha hozzávesszük pluszban Ukrajnát is, akkor az már történelmileg is létező kapcsolatokat fed le, s ezek az orosz fenyegetés hatására most újraélednek – fejtegette. Mindenesetre felkészülhetünk arra, hogy jövőre is lesz majd még bőségesen mozgolódás az egyik oldalon, illetve feszültségek a V4-en belül – prognosztizálta Balázs Péter.