Az önkormányzatiság sírját megásta már a Fidesz
Egy szög a koporsóban – az önkormányzatiság nekrológjához – címmel írt hosszabb bejegyzést Tüttő Kata főpolgármester-helyettes a Facebookon arról, hogy csütörtök este újból benyújtották az Országgyűlésnek a Novák Katalin köztársasági elnök által az Alkotmánybíróságra küldött és ott megsemmisített állami beruházásokról szóló törvényjavaslatot, amelyet Lázár János építési miniszter jegyez. A javaslat miniszteri hatáskörbe vonná gyakorlatilag az összes európai uniós forrásból megvalósuló városi, települési szintű beruházást, legyen az közlekedés-, közmű-, vagy köztérfejlesztés, vagy bármilyen más infrastrukturális beruházás. A budapestieket is.
A törvény számos rendelkezése amúgy sarkalatos, tehát kétharmados; az új szabályok pedig minden más építési beruházásra, akár uniós forrásból megvalósuló vízvezeték-, csatorna- vagy más közműberuházásra ugyanígy vonatkoznának és persze nem csak Budapesten, hanem az ország minden városában – mutat rá véleménycikkében Vitézy Dávid, korábbi közeledési államtitkár.
Tüttő Kata nem érti, amit Vitézy Dávid írt, hogy mi van Budapesttel, miért nem tiltakozik most újra a város a Lázár-féle rémálommal szemben. Posztjában azt írja:
„Tiltakozunk. Nem elég hangosan? Talán azért nem, mert az ötlet első megjelenésétől kezdve tiltakoztunk ellene, és ahogy más tiltakozásaink, úgy ez is hatástalan maradt, hiszen az Országgyűlés egyszer már júliusban elfogadta a javaslatot.
Bennem minden ilyen, az önkormányzatiságot felszámoló javaslatnál felcsillan a remény, hogy ha Budapest megy előre, akkor a többiek, a „szabad városok" jönnek majd utánunk és együtt változtathatunk a dolgok menetén.
Nem jöttek. Azt hiszem, értem, hogy miért nem, a rendszer már túlságosan kiépült, közösségi stratégia helyett egyéni túlélés van. Értem a körülményeket, a mindennapok valóságát és nem is hibáztatok senkit. Csak végtelenül szomorú vagyok.”
Tüttő Kata posztjában elmagyarázza a javaslat – az egyszer már elfogadott, de az Alkotmánybíróság által kidobott, azóta már újra benyújtott törvényjavaslat – lényegét nem jogi kontextusba helyezve:
„Borzasztóan kevés fejlesztési pénz, amit az állam kegyéből, vagy az Európai Unió támogatásából az önkormányzatok a települések fejlesztésére fordíthatnának, na azokról se dönthessenek maguk. Fő szabály szerint mindenről Lázár János akar dönteni, azzal, hogy kegyet gyakorolhat és eltekinthet a projekt gyámság alá vételétől.
Az ő vezetői eszköztárának első helyén a félelem és kiszolgáltatottság megteremtése van; honnan a minta, nem tudhatom, de úgy sejtem korai bevésődés lehet.
Tényleg Lázár János akar Budapesten villamospályát, távhővezetéket, közparkot építeni, miközben az eddigi miniszteri teljesítménye csak a rombolásról szólt? Nyilvánvalóan nem akar építeni.”
Hozzáteszi, ha Lázár János tudna és szeretne is építeni, akkor sincs rendben ez a javaslat, hiszen az önkormányzatiság arról is szól, hogy mi, akik egy településen élünk, legalább részben magunk akarunk dönteni arról, hogy mi épüljön az általunk befizetett pénzből az otthonunkban.
Szerinte fontos, hogy nyoma legyen ennek a döntésnek és következményének, mert az önkormányzatiság koporsójában ugyan nem az első és még nem is az utolsó, de egy mérgező rozsdás szög ez a javaslat.
„Ahogy én látom, az önkormányzatiság sírját megásta már a Fidesz, a koporsó készen van, mi már benne fekszünk és néhányan még abban reménykednek, hogy a megkapott vagy remélt „szívószállal" levegőhöz jutva, túlélhetik a többieket.
Azt hiszem, a Fidesz valójában sosem látta, értette, szerette az önkormányzatokat. Nem azt látja bennünk, amit én: hogy a demokráciának fontos pillérei, demokrácia tartalékok, fontos innovációs források.”
Tüttő Kata szerint az önkormányzatiság a társadalmi immunrendszer alulértékelt szerve, ami a közösség válságokkal szembeni ellenállóképességét erősítheti éppen úgy, ahogy a gyorsan változó világban új utak, lehetőségek feltárásának úttörői lehetnek a polgármesterek.
Az elmúlt négy évben Budapesten, a város ellenszélben működtetése mellett, azt a célt tűztük ki, hogy próbálunk egy másik utat mutatni Magyarország számára.
„Amit mondunk, azt csináljuk és azt csináljuk, amit mondunk. Másképp gondolkodunk és cselekszünk, mint a kormány, legyen szó: érdekegyeztetésről, rabszolgatörvényről, közszolgáltatások védelméről, zöldfelületekről, energiáról, részvételiségről, lakhatásról, nőkről, szolidaritásról, klímaváltozásról vagy az Európai Unióról.”
Küzdünk – írta a szocialista főpolgármester-helyettes bejegyzésében, aki kijelenti, hogy ha rajta múlik, nem adják maguktól oda a szabadságukat.
„Budapest szabad város, és egy nap vissza fogja követelni az önkormányzáshoz való jogát, de ehhez kell az emlék az itt élőkben, hogy nem önként adtuk oda a szabadságunk, hanem elvették tőlünk. Abban találok kapaszkodót, hogy a demokráciát egyszer, az önkormányzatok közös kormányzati emlékezetéből, mintáiból építjük majd újra.”
Tüttő Kata példaként hozza Portugáliát, ahol az António Costa által vezetett szocialista kormány, éppen az ellenkezőjét csinálja, mint ahogy a magyar kormány, decentralizál. Szerinte azt kellene csinálni, mint ott: megerősíteni sz önkormányzatokat, lépésről-lépésre, velük egyeztetve, politikai konszenzussal. Ehhez persze ott az is kellett, hogy a portugál miniszterelnök és pénzügyminisztere az önkormányzati világból érkezett, mindketten voltak a főváros, Lisszabon főpolgármesterei.
Cikkét egy Teller Ede idézettel fejezi be: „az ember kötelessége, hogy optimista legyen! Mert ha azt képzeli, hogy a jövő bizonytalan, akkor úgy fog cselekedni, hogy a jövő jobb legyen."