Hónapról-hónapra 1. rész: kétségessé vált a 23 éves visegrádi együttműködés jövője
Aranyigazság: az év vége a számvetés ideje. Mi is ezt tesszük a most induló 12 részes sorozatunkkal, amelyben sorra vesszük, az idén melyik hónapban mi volt a legfontosabb/legérdekesebb/legizgalmasabb/legkomolyabb következménnyel járó történés. Ezúttal januárt vizsgáltuk meg és a Visegrádi négyek csoportosulás „győzött”. Az, hogy a hosszú évek után a megszűnés határára sodródott. Ez pedig nem kis mértékben köszönhető annak a politikának, amit Orbán Viktor folytat.
„És részben belső nehézségek, részben külső nyomás miatt ez a dolog szétesett... Most azon dolgozunk, hogy hogyan tudjuk újra összerakni. Van reményünk arra, hogy most, a cseh elnökség alatt, még a februári hónap során lesz végre V4-es, miniszterelnöki szintű találkozó, ahol ezeket a stratégiai kérdéseket újra megfontolhatjuk, és megnézhetjük, hogy a megváltozott körülmények közepette van-e még realitása ennek a közép-európai stratégiának... Ez magyarázza a V4-ek szomorú helyzetét, amiben most vagyunk.” Az idézett mondatok Orbán Viktortól származnak. A kormányfő 2023. év végi nemzetközi sajtóértekezletén beszélt a Visegrádi négyekről, s maga is elismerte, hogy az bajban van.
Az a V4, amely a térségbeli rendszerváltást követően, 1991-ben alakult, s amely – a Visegrádi Nyilatkozat megfogalmazása szerint – a közös célokon alapul, azaz a következőkre: „az állami függetlenség, a demokrácia, a szabadság helyreállítása... a parlamenti demokrácia, a korszerű jogállam kiépítése, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása... a piacgazdaság megteremtése... Európa politikai, gazdasági, biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes körű bekapcsolódás.” Mindezek, és több más megfogalmazott érték védelme és azok érvényesülése érdekében kinyilvánították azt is, hogy közösen képviselik a gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeiket, s összehangolják esetleges lépeseiket.
Az alapító tagok azóta is ugyanazok: a Cseh Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Szlovák Köztársaság. A kisebb-nagyobb ellentétek, viták ellenére, a négy ország 23 évig átvészelt minden kormányváltást, bár volt, amikor a tagországok közötti ellentétekből akár a szétesés is következhetett volna (például a magyar-szlovák ellentét miatt Fico első miniszterelnöki periódusában). Több, mint szimbolikus, hogy az az ország juttatta végül a szétesés/parkolópályára tétel/megszűnés/ (ki tudja, mi lesz a vége?) sorsára, amelynek a neve egyedüliként változott meg az alapítás óta, s amely menet közben kiirtotta a nevéből (is?) a „köztársaság” minősítést: a ma már csak szimplán Magyarország. És ez nem csak szómágia: a fent megfogalmazott közös célok már régen nem céljai az Orbán-féle Magyarországnak. Ennek fényében pedig nem meglepő, hogy széthullóba került az a V4, amelyről Balázs Péter korábbi külügyminiszter az idén januárban, a Hírklikknek azt mondta: „egy természetes adottság, egy összefüggő terület, nagyon mély történelmi, politikai, gazdasági szálak fűzik össze a területet lakó négy nemzetet. Erre az is bizonyíték, hogy 1991 óta sok válságot túlélt – és túl is él –, de ehhez olyan kormányok kellenek, amelyek ezt fontosnak tartják és egy irányba mozognak”.
Visszatérve Orbán egy évvel ezelőtti – fent idézett – nyilatkozatára, nos, a V4 az azóta eltelt egy évben nem esett még szét, inkább talán olybá tűnt, mintha tetszhalott állapotba került volna. Ez idő alatt pedig volt két – a V4 működésére is kiható – mondhatni sorsfordító választás: Lengyelországban megbukott az Oroszország és a háború megítélésén kívül jószerint minden más kérdésben Orbán mellett álló Jaroslaw Kaczynski, ugyanakkor Szlovákiában visszatért a hatalomba az a Robert Fico, akit ugyan korábbi – dicstelenül végződött – miniszterelnöksége alatt szinte ellenségnek kiáltottak ki Orbánék, ám akivel most sok kérdésben egy platformra kerültek.
Majd eljött az idei év, amikor is annak elején kísérletek történtek a V4 megmentésére. Igaz, januárban – a térség újságíróitól oknyomozó írásokat angolul közlő – VSquare olyan értesüléseket szerzett, miszerint a soros elnöki tisztet akkor betöltő Csehország kormányfője, Petr Fiala eredendően azt gondolta, hogy a szlovák, majd a lengyel kormányváltás elegendő indok az összejövetel elszabotálására. Ugyancsak januárban történt, hogy egy másik tagállam, Szlovákia újonnan választott kormányfője Robert Fico Budapesten járva – miként a Telex tudósításából kiderült – azt fejtegette, hogy a 65 milliós közösség együtt többre képes az EU-ban, mint Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia külön-külön. A V4-es funkciót azonban „működésképtelenné tették, direkt módon ellehetetlenítették”. Így gyakorlatilag kettészakadt a V4 – ahogy Balázs Péter mondta. A sorok átrendeződtek ugyan, s a dinamika is megváltozott, de a kettészakadás más felállásban folytatódott: a korábbi lengyel-magyar duó, illetve a szlovák-cseh kettős helyébe lépett a lengyel-cseh, illetve a magyar-szlovák.
A baljós nyilatkozatok, üzengetések ellenére, végül csak megmozdult valami. A cseh elnökség először – február végére – összehívta a V4 parlamenti elnökeinek a találkozóját, amit szakértők egy kísérletnek tartottak a folytonosság fenntartására, olyan körülmények között, amikor az operatív szint (ami tulajdonképpen a kormányfői) ténylegesen nem működik. Erre amúgy meghívták az ukrán parlament elnökét is. Ennél is nagyobb meglepetést okozott a cseh elnökség bejelentése, miszerint Prága mégiscsak összehívta a kormányfői találkozót is. A különös pálfordulás hátterére a VSquare világított rá: az billentette a mérleg nyelvét a miniszterelnöki tanácskozás megtartásának az irányába, hogy Orbán eldöntötte, a magyar parlament február 26.-án ratifikálni fogja Svédország NATO-csatlakozását. És mit tesz Isten? Januárban Petr Fiala világossá tette, hogy soros elnökként csak akkor és azután hívja össze a miniszterelnököket, ha egyrészt Orbán nem vétózza meg Ukrajna pénzügyi támogatási csomagját, másrészt, ha Magyarország ratifikálja a svéd NATO-csatlakozást. Február 1-én az Európai Tanács ülésén Orbán – előzetes fenyegetéseire rácáfolva – megszavazta a csomagot, az utóbbiról pedig bejelentették, hogy február 26-án meglesz a voksolás. Másnap pedig Orbán utazhatott is Prágába a csúcsra, ahol sok-sok kellemetlen percet kellett átéljen, a zárt ajtók mögötti tanácskozáson, ahol a VSquare értesülései szerint Donald Tusk és Petr Fiala egyenesen üvöltözött vele, amit Robert Fico fejét leszegve hallgatott. De a tárgyalásra érkezvén és távozván is okoztak Orbánnak kellemetlen perceket az ott ellene (és Fico ellen) tüntetők.
A V4 nagy nehezen összehívott, és a kiszivárgott hírek és az utána kötelezően tartott sajtótájékoztató tanulsága szerint komoly összetűzésekkel tarkított kormányfői találkozó óta (márciusban) volt külügyminiszteri találkozó, majd (novemberben) a parlamentek gazdasági bizottságainak a képviselői is leültek egymással. Év végi meglepetésként pedig az év második felében a V4 soros elnöki tisztét betöltő Lengyelország összehívta az államfői találkozót is. A kormányfőinél – nem véletlenül – jóval békésebb hangvételű és nyugodtabb – a dél-lengyelországi Wislában rendezett – tanácskozás utáni sajtótájékoztatón a visegrádi együttműködés jövőjével kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva, Andrzej Duda lengyel elnök azt mondta, hogy „Nem mindig, minden ügyben kell közös nézetet vallanunk, a legfontosabb azonban az, hogy mindig (…) tárgyalóasztalhoz tudunk ülni, és meg tudjuk vitatni a fontos ügyeket” – fogalmazott az MTI jelentése szerint. Peter Pellegrini szlovák elnök szerint a biztonsági együttműködés a V4-nek a kormányzó erők politikai hovatartozásától független közös nevezője.
Az amúgy igen jól értesült VSqure nem sokkal korábban azonban már egyenesen úgy fogalmazott, hogy a visegrádi együttműködés zaklatottból összetörtté vált. Orbán Viktor pedig – az MKIK gazdasági évadnyitóján – a következőképpen nyilatkozott a V4 kilátásairól: „hosszú időn keresztül egy V4-es struktúrában gondolkodtunk: Lengyelország, Csehország, Magyarország és Szlovákia. Ezt nem érdemes föladnunk, ez a keret még létezik, ebben még van valamennyi szufla, van még valamennyi élet, még összejövünk, még hozunk közös döntéseket... nem érdemes ebből kihátrálni. De... közben egy másik együttműködési forma, a szuverenista államoknak egy új együttműködési lehetősége is kibontakozik a szemünk előtt...Tehát könnyen lehet egy osztrák–magyar–szlovák–szerb együttműködés a következő időszakban, amely nem kiváltja a V4-et, hanem a V4 mellett megjelenik majd.”
De nem csak Orbán gondolkodik a V4 helyett másban. Sőt! Ahogy mi is beszámoltunk róla, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egy lengyel diplomata véleményét idézte, aki egyenesen azt mondta: a Visegrádi Csoport halott... a V4-ek számára már jó ideje gond, hogy Orbán Viktor Putyin legszorosabb szövetségese az EU-ban, ráadásul most még Fico is csatlakozott hozzá. Németországot és Franciaországot a belső gondok kötik le, ezért Lengyelország északon keres – és talál – szövetségeseket. Mármint a baltiak között.