Most és soha!
Megosztja a magyarokat a Petőfi Sándor és társai egy napját bemutató Most vagy soha! című film. Pedig, az alkotók szándéka ennek épp az ellenkezője volt: amellett, hogy a kreatív producer Rákay Philip szerint mindenkinek hazafias kötelessége megnézni a filmet, még azt is reméli, hogy művük „a nem nemzetben, nem hazában gondolkodó, globalitásban hívő, baloldali érzelmű honfitársainkat” is megszólítja.
Ha valóban ez lett volna az indíték és nem a regnáló hatalom elvárásainak megfelelő filmet akartak volna készíteni az adófizetők 6,1 milliárd forintjából, más módja is lett volna, hogy egységbe forrasszák a nemzetet. A díszbemutatóra a Fidesz holdudvarának tagjait hívták meg, azokat az ismert embereket, akikről köztudott, hogy szimpatizálnak Orbán Viktorral, rajonganak az örök és megbonthatatlan vezérért, s nincs az a botrány, ami ebbéli lelkesedésüket lelohasztaná.
Ez a kör nagyjából megegyezik a NER kedvezményezettjeivel (kegyeltjeivel.) Azokkal, akik szolgálataikért már sokszorosan elnyerték a jutalmukat, most pedig, bónuszként, az adófizető emberek 6,1 milliárd forintjából készült filmet is ingyen, VIP-körülmények között tekinthették meg. Ha lett volna szándék „a nem nemzetben, nem hazában gondolkodó, globalitásban hívő, baloldali érzelmű honfitársak” megszólítására, akkor őket is meghívták volna a vetítésre, Nem külön, szegregált bemutatóra, hanem ugyanoda és ugyanakkor invitálták volna őket, ahol Ákos és a többiek nézhették Rákayék alkotását.
Ennek hiányában a Most vagy soha! nem a nemzet egyesítéséről, a közös gondolkodásról, hanem a nemzet egyik felének a kirekesztéséről szól. Pedig, azok az ellenzékiek is hazafiak, akik Rákay és elvtársai szerint „nem nemzetben, nem hazában gondolkodnak.” Ebben az országban egyetlen olyan ember sincs, aki ne nemzetben és hazában gondolkodna, más kérdés, hogy ki milyen nemzetet képzel el, s milyen hazában szeretne élni.
A hazafiasságnak persze nincs mérőszáma, de nem nagy bátorság kijelenteni, hogy azok, akik nem kedvelik Orbán Viktort és rendszerét, mert azt gondolják, hogy a tevékenységük árt Magyarországnak, legalább annyira hazafiak, mint Rákay Philip és a mellüket büszkén verdeső Fidesz-fanok. Azok is hazafiak, akik nem szövik bele minden mondatukba, hogy haza, nemzet, nem emlékeztetnek mindenkit arra, hogy ők magyarok. Nekik ugyanis természetes, hogy magyarok, nincs szükségük ehhez kacagányra, árvalányhajas, hátrafelé nyilazós kinyilatkoztatásokra, mert anélkül is képesek magyarnak érezni magukat.
A Most vagy soha! alkotói nem a nemzetet, hanem annak egy részét kívánják megszólítani. Azoknak készült ez a film, akik – a most megjelent Blochamps Capital Vagyonkezelési Évkönyv adatai szerint – az elmúlt években olyan ütemben vagyonosodtak, hogy mára a legfelső tíz százalék a társadalom pénzügyi vagyonának kétharmadát birtokolja, a legfelső egy százalék pedig egyenesen a harmadát.
A többiek nem érdekesek. Ők is megnézhetik a Petőfiék egy napját bemutató filmet, de számukra nem szerveznek ingyenes díszbemutatót, nekik fizetniük kell azért, hogy láthassák ezt a félig valós, félig fikciós történetet.
Eddig nem cáfolt sajtóhírek szerint az elcsatolt Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói ugyan ingyen tekinthetik meg az alkotást, ám a kommentelési lehetőségtől megfosztották őket. Lehet véleményük, de arra nem kíváncsiak az alkotók. Rákaynak és társainak Kovács Ákos énekes véleménye számít, aki az Instagramon azt írta, hogy „én még ennyi energiát, ennyi munkát, erőfeszítést sűrítő magyar filmet nem láttam.”
Kovács Ákos persze nem láthatott minden magyar filmet, de fogadjuk el, hogy a Most vagy soha! című filmbe minden korábbi magyar alkotásnál több energiát, munkát és erőfeszítést tettek bele. Túl azon, hogy Ákos szerényen kifelejtette a pénzt a felsorolásból, véleménye csak igen mérsékelten számít dicséretnek.
