Máshol diákok és tanárok szerepelnek a tablókon, egy pécsi iskolában pedig Hoppál Péter
Hoppál Péter volt már karácsonyfadísz, szlogen-tolvaj, valami mondvacsinált kultúráért felelős rosseb tudja mi, de azt hiszem minden eddigit alul tudott múlni azzal, hogy a Pécsi Református Gimnázium tablóira kötelezően felkerül az ő fotója is, nem csak a végzős diákoké és az őket tanító pedagógusoké. Véleménycikk:
Egyáltalán nem igaz, hogy a Fidesz kommunikációs stábjában beakadt volna a lemez! Jó persze, sokszor halljuk, hogy háborúpárti, libsi, Brüsszel, Soros György, de azért csak-csak megjelent egy új mantra. Menthetetlenül is utat tört magának a "belügy" kifejezés. És gondoljuk csak végig: Milyen eszes szóhasználat! Ha valamire nem kívánok válaszolni - mint ahogy tette azt Orbán Viktor, amikor Magyar Péterről kérdezték - akkor simán el lehet bagatellizálni gyakorlatilag bármit azzal, hogy "baloldali belügy", amivel nem kell foglalkozni. Na igen ám, de azt hogy lehet kikerülni, hogy a Fidesz egyik aktív politikusa egy közintézmény végzős osztályainak tablóján kötelezően megjelenjen? Bizony, Hoppál Péter, akinek az arca már karácsonyfán is díszelgett, egy református iskola végzős diákhadára sasol a tanárok mellől. De a felmerülő aggályokat is végtelenül egyszerűen le lehet söpörni az asztalról egy ékegyszerű kifejezéssel. A bevezetőből mondjuk nem nehéz kikövetkeztetni, ez a szó a belügy. Jelen esetben "iskolai belügy". A felmerülő kérdésekre ezt az aduászt húzta elő a pécsi iskola igazgatója:
„Az iskoláink tablójára az iskolák azt tesznek fel, akit fontosnak tartanak. Az iskola tiszteli a fenntartót, ezért szerepelteti az iskola tablóján annak vezető képviselőjét. Ez az iskola belügye.”
Szívesen emlékszem vissza gimnazista éveimre, mi abban az időszakban számos osztálytársammal fontosnak tartottuk, sőt egyenesen tiszteltük Brandi Love munkásságát. De akkor miért nem szerepelhetett a tablónkon? Hogy maradhatott le a tablónkról az a Robert Lewandowski, aki a történelem során a legrövidebb idő alatt lőtt 5 gólt egy mérkőzésen, ráadásul csereként beállva? Hogy nem fért fel a tanáraink mellé Tapsi Hapsi, akit évadokon keresztül és nagyjátékfilmek teljes egészében nem sikerült levadászni? Hol itt az igazság?
Jó persze, valahol azért érthető...én nem jártam református iskolába. Ahova jómagam jártam, ott osztályfőnöki figyelmeztetés, esetenként még súlyosabb megrovás járt azért, ha verekedtünk, káromkodtunk, zavartuk a tanórát. Bár az iskolánkban a legkisebbektől a végzősökig minden korosztály megfordult, egy dolgot azért nem követtünk el soha: nem bántottuk a kisebbeket - semmilyen értelmezési tartományban. Ezzel szemben persze a reformátusok ékköve, Balog Zoltán rengeteget imádkozott egy pedofil bűnsegédért, K. Endréért és végül kegyelmet és kitüntetést is kapott, szóval megérte érte imádkozni. Ő még egy püspöki dorgálást sem kapott végül. Hol itt az igazság?
Na de álljunk csak meg egy pillanatra! Azért Hoppál Péter csak érzékelte, hogy problémás a dolog, nem igaz? Hát összepolitikázni egy végzős osztály tablóját nem túl erkölcsös dolog, nyilván ő is érzi. A Szabad Pécs meg is kérdezte tőle, hogy hogyan vélekedik erről, szerencsére még válasz is érkezett:
"Nem a politika világa, hanem az oktatás, a református kollégium és a református egyház világa volt időben korábbi, ezért egyáltalán nem tartom problémásnak, sőt nagyon is megtisztelőnek és logikus lépésnek vélem."
Oké, hát végtére is Péterben nem csalódtunk, szerinte teljesen rendben van a dolog. Na de hány gyermek érettségizhet egy évben a Református Gimnáziumban? És ebből vajon hányan találták jó ötletnek, hogy egy aktív politikus arca ott virítson a tablójukon? Főleg úgy, hogy Hoppál Péter nem tanította őket, a jelentős részükkel semmilyen kapcsolatban nem állt soha, maximum egyszer aludtak el a politikus valamelyik rettenetesen unalmas 50 perces ünnepi beszéde közben, hogy megússzák az aznapi matekórát. De ha ez nem demokratikus körülmények között dől el, hanem a diákok feje felett döntenek, akkor jogosan tehetnék fel ők is a kérdést: Hol itt az igazság?
Végezetül pedig engedjék meg, hogy a Pécsma által megírt fiktív párbeszéddel zárjak, hogy egy ideális közegben hogyan zajlott volna az ötlet lecsengése:
– Sziaszia Péterem, jól vagy, minden rendben?
– Szevasz, persze, köszönöm kérdésed! Mi újság?
– Feltennénk az érettségi tablókra a fotódat, ha nem gond.
– Micsoda? Ne viccelj már!
– De, de, hát te vagy a Fenntartói Igazgatótanács elnöke.
– Ok, de országgyűlési képviselő is vagyok, aktív politikus.
– És?
– Ízléstelen, erkölcstelen és helytelen lenne, felejtsük el!
– Hát, ok, szia.
– Szia. És többet ilyen hülyeségekkel ne zavarj!
Szerző: Nem Bogos Csaba
