Nagy Erzsébet: a státusztörvény még tovább korlátozná a pedagógusok szakmai autonómiáját

A hét végéig várja a kormány a véleményeket a múlt héten közzétett törvényjavaslatokra, addig lehet véleményezni a pedagógusok, a tanulók, a szülők, a nevelőtestületek és más intézményi közösségek eddigi jogait csorbító javaslatokat. A szakszervezetek az aHang felületén indítottak közösen kampányt, amiben arra kérik a szülőket, diákokat, a pedagógusokat és mindenkit, ezen a felületen keresztül küldjenek egy levelet a Belügyminisztériumnak. Mutassák meg közösen, hogy senki nem kér a köznevelésben foglalkoztatottak jogfosztásából.

Azt írják, az uniós támogatások lehívása érdekében a kormány kénytelen volt konkrét ígéreteket megfogalmazni. Így például azt, hogy: „…a kormány és a Parlament nem fog egyoldalúan bevezetni a pedagógusok munkaterheit növelő, a meglévő szakmai autonómiát korlátozó vagy a szakma vonzerejét csökkentő szabályokat. Ilyen intézkedésre kizárólag a legnagyobb pedagógus-szakszervezetekkel folytatott érdemi társadalmi párbeszéd alapján, különösen a szerzett jogok tekintetében konszenzusra törekedve kerülhet sor.” 

Ezzel szemben a most bevezetni tervezett „... a köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról” c. törvény, magyarul a státusztörvény még tovább korlátozná a pedagógusok szakmai autonómiáját, és nem veszi figyelembe a szakszervezetek és a szakmai szervezetek véleményét sem. Csorbítja a pedagógusok, a tanulók, a szülők, a nevelőtestületek és más intézményi közösségek eddigi jogait, így összességében rontja helyzetüket.

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője szerint az aHangon indított kampányra azért van szükség, mert a törvény véleményezésére megszabott határidő nagyon is rövid, és így próbálnak meg minél több embert elérni, hogy lehetőség szerint elmondják véleményüket. Kifejtette, a teljes törvényjavaslat magában foglalja a státusztörvényt és a köznevelési törvény módosítását is. A kormány a státusztörvényben kiszervezné a pedagógusokat a Munka törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (KJT), alól is. Ugyanakkor a nem pedagógus-munkakörben dolgozó közalkalmazottakat a Munka törvénykönyve hatálya alá helyezné, és megszűnne a közalkalmazotti munkaviszonyuk. Ez szerzett jogok elvesztésével, és óriási kiszolgáltatottsággal járna. 

A státusztörvénnyel nemcsak nőnének a pedagógusok munkaterhei, de felszámolnák az autonómia maradékát is, a szakmából azok is menekülni fognak, akik eddig ezt nem tervezték. Az intézményi autonómia ugyanis azzal nem nő, ellenkezőleg, csorbul, ha a nevelőtestülettől jogköröket vonnak el. Korlátozza az intézményi autonómiát a fenntartó jóváhagyási jogainak kiterjesztése is. A szakma vonzerejét erősen csökkenti, ha olyan munkajogi szabályok lépnek életbe a közoktatásban, amelyek a méltán rabszolgatörvénynek nevezett Munka törvénykönyvének szabályainál is hátrányosabbak.

Az új jogállási törvény bevezetését már két éve – amikor felmerült – sem támogatta a PDSZ. Ezt a véleményüket – a PSZ-szel együtt – megerősítették a sztrájktárgyalásokon is. Furcsának tartják ezért, hogy a legnagyobb pedagógus-szakszervezetekkel állítólag érdemi párbeszédre törekvő kormány – ha konszenzusra törekszik – egyáltalán felveti ezt a kérdést.

A béremelésnek egyébként nem lenne gátja a közalkalmazotti törvény, főképpen azért nem, mert nem is az szabályozza a pedagógusbéreket. A béremelést meg lehet oldani a köznevelési törvény módosításával is. A most tervezett bérrendszerrel gyakorlatilag megszűnik a kötelező előmenetel. Az egyes sávokon belüli eltérés olyan nagy, hogy egy szubjektív, munkáltatói döntésen alapuló bérezést vezetne be.

A státusztörvénnyel a nemzeti köznevelésről szóló törvény is módosulna, ami a pedagógusok, a tanulók, a szülők, a nevelőtestületek és más intézményi közösségek jogainak csorbulásával, összességében helyzetének romlásával járna szakmai és munkajogi tekintetben egyaránt.

Nagy Erzsébet kitért arra is, miért lenne a státusztörvény rosszabb a közalkalmazotti törvénynél, de még a Munka törvénykönyvénél is. Néhány példa erre. Tankerületi iskolákban a kinevezéssel, a munkaszerződés megkötésével, a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony vagy a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói jogokat az igazgató javaslata alapján a tankerületi központ vezetője gyakorolja. A tankerületi központ vezetője határozza meg a munkavégzés helyét, valamint – ha a munkavégzés helyeként több, a tankerület fenntartása alá tartozó köznevelési intézmény került meghatározásra – a munkaidőnek az egyes köznevelési intézmények közötti megosztását.

A negyven év jogosultsági idő alapján történő felmentéskor nem az érintett munkavállaló határozhatna a jogviszony megszüntetésének kezdetéről, a munkáltató ezt a döntést is korlátozhatná. Kedvezőtlen a jubileumi jutalom helyébe lépő szabály is. A jubileumi jutalom helyébe lépő „foglalkoztatotti jutalom” ugyanis nem a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő után járna, hanem a szakmai gyakorlat alapján. Csakhogy abba nem minden közalkalmazotti jogviszonynak minősülő idő számít bele.

A többletmunka tervezett díjazása is lényegesen kedvezőtlenebb a jelenleg hatályban lévő szabályoknál. A jogalkotó figyelmen kívül hagyja a szakszervezetek követelését is, nevezetesen azt, hogy vezessék be újból a korábbi kötelező óraszámot és a túlmunkát a Munka törvénykönyv rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályai szerint fizessék ki.

Az alapszabadság ugyan nőne, de az 50 munkanap alapszabadságból 15 munkanap „az intézmény működési körébe tartozó feladatokra” is igénybe vehető lenne, nem csak továbbképzésre és nevelés-oktatásra, mint most. A pedagógus szabadságát iskolai szünetekben kell kiadni, de a munkáltató dönthet úgy, hogy szabadság helyett szünetekben inkább berendeli a dolgozót, az eddig is ismert indokok (például táboroztatás) mellett „tanítási, nevelési feltételek, eszközök biztosításával, rendezésével kapcsolatos okból” is.

Bevezetik a „vándortanár” fogalmát: ez az a pedagógus, aki tankerületi központtal heti legalább húsz órás időtartamú köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban áll, és mellette más, a tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézményben megbízási szerződéssel óraadó.

55-ről a 60. életévre nő a továbbképzési kötelezettség időtartama. A pedagógus a kötelező továbbképzés keretében akár új szak elvégzésére is kötelezhető. Visszatérne a KJT-ből már rég kivezetett fegyelmi eljárás, de hardcore fegyelmi büntetéssel, akár a havi illetmény hat hónapra szóló, 20 százalékos csökkentésével. A napi munkaidő akár tizenkét óra is lehet, a heti munkaidő negyvennyolc óra, amelybe a beosztás szerinti rendes és a rendkívüli munkaidőt is be kell számítani. Az üres álláshelyre nem kötelező pályázat kiírása. Szakképzettség nélküli foglalkoztatás nemcsak nyelvvizsga hiányában ki nem adott diploma esetén lehetséges.

Mindez azért lenne hátrányos a nevelőtestületeknek, mert elvesztenék döntési jogkörüket a pedagógiai program, a szervezeti és működési szabályzat és az éves munkaterv esetében. Ezeket az igazgató fogadná el – a fenntartó jóváhagyásával. Nevelőtestületi jogkör egyedül a házirend vonatkozásában maradna meg.

A kötelező létszámban 70 százalékáról 50 százalékra vitték le a kinevezett dolgozói létszámot, holott az óraadók egy csomó intézményi feladatot nem látnak el. A tanév hossza legalább 180 tanítási nap lenne, most legfeljebb 180 nap. A miniszter – ha azt április 30-ig bejelenti –, jogosult a tanévet július 15-ig meghosszabbítani. Ez pedig súlyosan sérti a tanulók és a szülők érdekeit is.

Persze, a szakszervezetek sem maradhatnak ki a „szórásból”. A KJT-ből átvették a reprezentativitást, ami a munka világát szabályozó Mt-ben már régóta nincs. A teljes foglalkoztatotti kör tíz százalékához kötik a reprezentativitási küszöböt. Enélkül nem kell sem országos, sem fenntartói szinten egyeztetni a szakszervezetekkel. Ez ellen csak úgy lehet tenni, ha a közoktatásban dolgozók közül minél többen belépnek a szakszervezetekbe. A két nagy szakszervezet, a PSZ és a PDSZ egyébként kulcspozícióban van, mivel az uniós vállalások miatt a kormány köteles velük folyamatosan egyeztetni, konszenzusra törekedni, és a szakszervezetek azok, amelyek visszajelzése számít az EFOP PLUSZ-ban vállalt kormányzati vállalások teljesítésének uniós ellenőrzésénél.

Mindenkinek, aki elkeserítőnek látja a helyzetet, részt kell vennie a tiltakozó megmozdulásokon, támogatni kell a sztrájkot – összegezte a teendőket Nagy Erzsébet. A PDSZ szerint, ha ezt ma elmulasztják, holnap már esélyük sem lesz tenni a gyermekek jövője, az oktatás helyzetének javítása érdekében.