Sulyok államfő papájának elhurcolt zsidók lakására és bútoraira fájt a foga
Néhány héttel ezelőtt Sulyok Tamás államfő azt nyilatkozta a Mandinernek, hogy „…a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam... Édesapám egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt.” Mostanra kiderült, hogy az államfő nemcsak édesapja nemzeti szocialista múltjáról hazudott, hanem a „családi legendárium” részeként azt is igyekezett eltitkolni, hogy apja, Sulyok László elhurcolt zsidók lakását és bútorait igényelte a város polgármesterétől a Magyar Nemzeti Szocialista Párt székesfehérvári szervezetének.
A történet egy része már korábban ismert volt: a kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalin államfő örökébe lépett Sulyok Tamás azt állította édesapjáról, hogy a népbíróság halálra ítélte, amiért egy későbbi kommunista párttitkár feleségét védte a válóperükben. Karsai László történész kutatásaival kiderítette, hogy Sulyok Lászlót soha nem ítélték halálra, ezzel szemben a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyevezetője volt és a megyei lapban Zászlóbontás című cikkében zsidóvérmentes magyarokat toborzott a pártba.
Erre mondta Sulyok László, aki hosszú hallgatását megtörve, a Mandinernek adott interjúban igyekezett bagatellizálni saját hazugságait, hogy „édesapám egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”.
Újra kell értékelnünk a szociálisan érzékeny, hazafias filoszemitizmus fogalmát. Különösen annak a fényében, hogy a Hócipő című szatirikus lap Gergely Anna székesfehérvári történész kutatásai alapján egészen elképesztő dokumentumokat jelentetett meg Sulyok Tamás édesapjának múltjáról. A szociálisan érzékeny, hazafiasan filoszemita Sulyok László, valamint hasonló érzelmű társai az elhurcolt zsidók vagyonából igényeltek vagyontárgyakat a pártszervezet számára. Előbb egy lakást irodának, majd bútorokat, hogy az iroda ne maradjon berendezetlen.
„Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassék párthelyiség céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca. 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi június hó 9-n.”
Ezzel a szöveggel kereste meg a székesfehérvári polgármestert Sulyok Tamás édesapja és néhány társa, alig néhány nappal a fehérvári zsidók deportálása után.
Ugyanazon a napon egy második beadványban, tehát még mindig 1944. június 9-én, Sulyok apukáék „a párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidó bútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat” igényeltek. Fáradozásuk eredménnyel járt, mind a lakást, mind a kért bútorokat kiutalták nekik.
Az, hogy Sulyok Tamás eltitkolta édesapja náci múltját, megtévesztve ezzel a magyar embereket, önmagában is elegendő indok arra, hogy a frissen kinevezett államfő haladéktalanul távozzon a hivatalából. Mindemellett az is megérne egy misét, vajon az őt államfőnek jelölő Orbán Viktor miniszterelnököt az erre tartott szolgálatok tájékoztatták-e Sulyok Tamás papájának dicstelen múltjáról. Mely múltról Sulyok László fia természetesen nem tehet, és ettől akár a világ legtisztességesebb embere is lehetne. Olyan személy, akinek esze ágában sem volna hazudni „szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita” apja gyomorforgató tevékenységéről.
