Székely Tamás: sokszor nem érezhető a szakszervezetek mögötti egység és támogatás
A szakszervezetek a jelenlegi válságban igyekeznek minél többet tenni, de nem mindig érzik maguk mögött a szakszervezeti tagok támogatását. Egyebek között erről is beszélt Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke a Klikk TV TÍZ című műsorában Bolgár Györgynek.
A jelenlegi gazdasági és közéleti helyzetben nem unatkoznak az érdekvédelmi szervezetek, sajnos folyamatosan van miért felemelni a hangjukat a dolgozók védelmében. Így indokolt az a kérdés is, hogy melyek a legégetőbb problémák?
„Azt komolyan át kell gondolni, hogy a társadalmi vagy a gazdasági válság mélyebb-e. Pillanatnyilag a társadalmi probléma tűnik nagyobbnak” – válaszolta az elnök. Ezeknek a gondoknak a megoldásában pedig a szakszervezetek akkor tudnának aktívan közreműködni, ha meglenne mögöttük a szükséges támogatás – tette hozzá.
A kritikus megfogalmazás oka abban is kereshető, hogy „az utóbbi időben nagyon sok vád éri a szakszervezeteket, miért nem működnek hatékonyabban. Tisztázzuk, hogy a szakszervezet nem én vagyok vagy néhány más kollégám, hanem az a közösség, amit a tagság alkot”.
Bármily furcsa is, de a munkavállalók nem mindig adnak kellő támogatást például a bérkompenzációhoz, s egyéb igények megfogalmazásához. „A segítsen a szakszervezet magától értetődő elvárás, de a szakszervezet segítése már nem evidens. Halljuk, hogy ’csináljátok, azért vagytok, próbáljatok meg mindent!’, de amikor a tagság felé fordulunk, hogy nyilatkozz légy szíves, miben mennyire tudsz részt venni, akkor már rögtön mindenki menekül.”
Az okok mögött meghúzódhat az egzisztenciális félelem is, „de én azt gondolom, nem csak a félelemről van szó, bár könnyű e mögé bújni. Viszont ha nagyon sokan tennénk ugyanazt a szakszervezet támogatásával, akkor nem lenne mitől félni”.
Székely Tamás megemlítette még az apátia elszomorító tényét is, emlékeztetett a négy évvel ezelőtti „rabszolgatörvény” kiváltotta felháborodásra. „Akkor azt hittem, hogy össze lehet fogni, jártuk az országot, érveltünk és már akkor éreztem, hogy az emberek nem támogatják kellően a fellépést. Komoly vízválasztó volt a tapasztalat, hogy hiába vagyunk 20-30-an, ha tízezrek más véleményen vannak. Ez érezhető most is.”
Tapasztalata szerint mindezt mára csak mélyítette a különböző társadalmi csoportok között kialakult jövedelmi különbség, „ez a munkahelyeken is érezhető”. Az is általános következmény, hogy „sokan a lábukkal szavaznak, egy jó szakmával inkább távoznak, akár az országból is”.
Mégis mit lehet egy ilyen helyzetben elérni a kormánnyal szemben? „A mostani időszakban legalább a 2023-as minimálbérért, a garantált bérminimumért érdemes harcolni, aminek jelenleg nem a ténye, csak a mértéke kérdéses.”
A műsorban kitértek a pedagógusok régóta tartó, némileg magányosnak tűnő küzdelmére is. „A VDSZ támogatta a kollégák demonstrációit, jómagam nem csak a tömegben, hanem a színpadon is jelen voltam.”
