Szexuálpszichológus: a pedofilok túlnyomó többségben nem vadidegen cukrosbácsik

2020. július 12. 09:31 2020. júl. 12. 09:31

Az emberek zömmel egy bokorból leskelődő, ballonkabátos férfira gondol, ha azt a szót hallja, pedofil, a valóság viszont jóval árnyaltabb: Zala Márton pszichológus, szexuálpszichológus szerint a szexuális abúzust elkövetők túlnyomó többségben nem vadidegen cukrosbácsik, hanem rokonok, a család tagjai, családi barátok. A szakember lapunknak arról is beszélt, hogy mit lehet tenni szülőként a gyermekek védelmében.

 Pécsi STOP: A pszichológia szemszögéből, vagy éppen szexuálpszichológus szemmel ki számít pedofilnak?

Zala Márton pszichológus, szexuálpszichológus: A pszichológia a pedofília zavart úgy határozza meg, hogy legalább 6 hónapon át visszatérő intenzív szexuális vágy pubertás előtt álló gyerekkel való szexuális tevékenységgel kapcsolatban. Pedofília zavar diagnózisához szükséges, hogy 16 éves legyen a vizsgált személy, illetve 5 évvel idősebb legyen a vágyott személytől.

Kaleta Gábor egykori perui magyar nagykövetnek családja, gyereke van. Nem vették észre, hogy a családfő beteg?

A gyerekekhez való szexuális vonzódás nem feltétlenül kizárólagos (természetesen vannak esetek, amikor igen). Így nem kell megjátszania magát, szeretheti feleségét, vonzódhat hozzá, csak éppen van egy olyan oldala is, amit mindenki elől titkol. Ilyesformán nem szükségszerű, hogy ez a családja előtt kiderült volna.

Betegségről beszélünk, ez egy veleszületett vagy az évek során kialakuló állapot?

Előfordul, hogy több különféle hatásnak egymástól függetlenül azonos a kimenetele, ezt nevezik multikauzalitásnak. Jelen állas szerint a pedofíliának is lehet több különböző oka, ezáltal súlyossága is.

Vannak kutatások, amik arra utalnak, hogy veleszületett zavarról van szó, mások a gyermekkori bántalmazást vagy szexuális bántalmazást látják a pedofília kiváltó okaként. Lehetséges az is, hogy kamaszkori periódusban ez az ingeranyag rögzül a számára, tulajdonképpen bevésődik, mint szexuális inger és nem tud továbblépni. Ebben az esetben az a kérdés, hogy mi okozza ezt a továbblépési nehézséget.

Nincs egyértelmű és kizárólagos ok a pedofília kialakulása mögött. Még csak az sem igaz, hogy minden bántalmazott személyben rögzülne a megtapasztalt szexuális minta, és ez által azt keresné. Nagyon nehéz arra vonatkozólag becsléseket mondani, hogy a társadalomban mennyi olyan személy van, aki szexuális vágyat érez pubertás előtti gyerekek iránt.

Ezen emberek a legelítéltebbek a társadalomban, így rejtőzködnek, kutatások 3-5% közé teszik az efféle vágyakkal rendelkezők arányát.

Ez viszont azt jelenti, hogy a legtöbb ilyen ember képes kontrollálni magát, felismeri, hogy vágya elfogadhatatlan, káros. Érzi ugyan a vonzalmat, mégsem követ el fizikailag abúzust. Az is elképzelhető, hogy valakit izgat egy fantázia, de a valóságban nem izgatja a tett.

Zala Márton pszichológus, szexuálpszichológus (zalamarton.hu)

Mit jelent az, ha valaki kezelés alá veti magát? Miből áll egy ilyen terápia?

Fontos leszögezni, hogy a kutatások a fizikai abúzust elkövetőkkel kapcsolatos terápiákat vizsgálják leginkább. Alapvetően a szexuális vágy tárgyának a megváltoztatása nem hatékony. Abúzust elkövető személyek esetén a terápiás folyamat arról szól, hogy képesek legyenek távol tartani magukat a gyermekektől, hogy felismerjék, a vágyuk súlyos kárt okozna a nekik. Előfordul, hogy valaki olyan súlyos önbizalom- és interperszonális képességhiánnyal küzd, hogy úgy véli, egy felnőtt társas és szexuális igényeit nem tudja kielégíteni, ezért fordul a gyermekek felé. 

Hol leselkedik a legnagyobb veszély a fiatalokra? 

A társadalom szívesen vizionál egy bokorból leskelődő ballonkabátos férfit, amikor azt a szót hallja, hogy pedofil. Természetesen ilyen is van sajnos, azonban a valóság jóval árnyaltabb. A szexuális abúzust elkövetők túlnyomó többségben nem vadidegen cukros bácsik, hanem rokonok, a család tagjai, családi barátok.

Gyerekeink féltése természetes, ugyanakkor érdemes arra koncentrálni, hogy mi mit tehetünk védelmük érdekében. Jellemzően nem a tiltás vagy a fizikai korlátozás lesz célravezető. Már egészen kis kortól szükséges a gyermekkel beszélgetni a testéről, a nemekről, barátságról, szerelemről és így az úgynevezett fehérneműszabályokról is.

Azaz, hogy a gyermekek megtanulják, hogy a testük felett ők rendelkeznek, senki más. Csak az érintheti meg őket, akinek azt megengedik.

Tudnia kell, hogy létezik jó és rossz titok. Titkai mindenkinek lehetnek. Azok a titkok, amiktől rosszul érzik magukat a gyerekek, amik kényelmetlenek, félelmet keltenek, idegessé teszik őket, rossz titkok, és el kell mondani a felnőtteknek. A jó titkok azok a csínytevések, összekacsintások, amik kellemes érzéseket okoznak.

Később, kamaszkorhoz közeledve fontos beszélni a gyermekekkel arról, hogy az interneten nem mindenki az, akinek mondja magát, magukról képeket (pláne hiányos öltözetben) ne küldjenek, mert nem lehetünk biztosak abban, hogy csak ahhoz jut el, akinek szánjuk.

Sokan kiemelik a különböző védelmi szoftverek és megoldások telepítését, de megítélésem szerint ez hibás elgondolás, pótcselekvés.

A gyermekünkkel legyen olyan a viszonyunk, amiben ő képes megosztani a titkait, félelmeit, kétségeit és gondolatait.

Ebben a meghitt, szeretetteljes családi miliőben felnövő fiatal védett lesz az internetes csábítókkal szemben.

Szerző: Szabó Ferenc

Forrás: Pécsi STOP