Újabb vezető erdész állt ki Péterffy mellett
Feiszt Ottó 17 évig vezette a zalai állami erdészeti zrt-t, személyesen is üzletelt Péterffy Attilával. A szakember egyebek mellett rávilágított: az öles szálfák fotói, amikkel a pécsieket riogatja a Fidesz és szövetségesei, nem pompás bútorfa, hanem olcsó tűzifa. Csak nagy.
Az egyik oldalon a pécsi demokratikus fordulat ellen dolgozók – a teljesség igénye nélkül a Fidesz, ifjúsági szervezete, a jobbos városvezetéssel szerződésben álló civilek és a jobbra-balra kaszáló, de mégis csak az ellenzéki összefogás esélyeit csorbító LMP – üvöltik tele a propagandalapokat Péterffy Attila baltás-láncfűrészes rémtetteivel, a mecseki erdők kiirtásával, felperzselésével, sóval behintésével.
A másik oldalon viszont egyre több erdész szakember mondja azt – Péterffyt leszámítva, aki maga is előállt ellenőrizhető adatokon alapuló számaival, csak éppen arra a fenti erők nem voltak kíváncsiak -: a pécsi hőerőmű volt vezetőjét fairtással vádolni nem több végtelenül ostoba karaktergyilkossági kísérletnél.
A napokban Förster Gyula mondta el lapunknak véleményét, aki 40 évet töltött a szakmában, karrierje utolsó idejében vezető erdőmérnökként.
Most Feiszt Ottó osztotta meg lapunkkal gondolatait, aki 17 évig volt az állami Zalaerdő Zrt. vezérigazgatója. Megerősítette ő is: fakitermelési lehetősége csak erdészetnek van, amely 10 éves erdőtervek mentén gazdálkodik, aminek a végrehajtását meg állami hatóság felügyeli igen szigorúan.
Beszélt arról is, hogy az erdészetek által kivágható mennyiséget a 10 éves terven belül valóban alakíthatja valamelyest a piac – de az A PIAC, és nem Péterffy Attila vagy más erőművezető.
Márpedig a nagy pénz a bútornak, hordónak, rétegelt lemeznek való fában van, ennek az ára a kazánba szánt faanyag 7-8-szorosa.
Feiszt szerint itt jön az egyik nagy tévedés – már ha valóban csak tévedésről van szó -, mégpedig a fotók, amelyek a pécsi hőerőmű udvarán készültek. Hatalmas szálfákat látni rajta, és Péterffy politikai ellenfelei azt próbálják beadni a pécsieknek, hogy csodás, bútornak való rönköket égettek el az erőmű kazánjaiban.
- A Zalaerdő is kapcsolatban volt a Péterffy Attila vezette erőművel, ilyen fákat mi is szállítottunk Pécsre – mondta Feiszt Ottó. - Ám ezek nem bútornak való fűrészipari rönkök, hanem öreg cserfák, 3-6 méteres szálfákban, mert így olcsóbb volt szállítani őket, az erőműnek nem kellett összedarabolni. Márpedig a csertölgy hiába hasonlít bútornak való társaihoz, csak tüzelőnek jó, annak viszont nagyon is.
Feiszt hozzátette: az erdészeti vezető, aki bútoralapanyagot adott volna el egy erőműnek tűzifa áron, valószínűleg börtönben végezte volna, mivel ez egyszerű hűtlen kezelés.
A Zalaerdő volt vezetője elmondta: a pécsi erőmű olyan hulladék faanyagot is megvett – a neve erdei apríték -, amit addig amúgy egyszerűen elégettek, mert másra nem jó, így ezzel még jól is járnak az erdőgazdaságok. Feiszt Ottó visszaemlékezett arra is: komoly harcokat vívott Péterffy Attilával, aki keményen védte az erőmű érdekeit, ami nem egy rossz üzenet az őt támogató pécsieknek.
Szerző: Barabás Béla
