A lázadó ifjúság nem kér a Fidesz hazugságaiból, és kiáll a maga érdekeiért

Kissé túlzottnak tűnik Menczer Tamás optimizmusa arról, amiről Orbán Viktor tusványosi beszéde után tett tanúbizonyságot a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában, ahol arról beszélt, a miniszterelnöki előadás után sok fiatal csatlakozására számít a Fidesz. A Fidesz-KDNP kommunkiációs igazgatója ezt azzal magyarázza, hogy a fiatalok, a 20-30 évesek – sokak szerint – szeretnek lázadni, „ma pedig a legnagyobb lázadás patriótának, hazafinak lenni”. Most hagyjuk, hogy a kommunikációs igazgató ehhez hozzátette, a baloldalnak nincsenek vonzó politikai képességei, nézzük csak a valóságot. 

Mint ismert, egy új kormányrendelet-tervezet szerint „a köznevelési intézményekben az egyes erőszakos cselekmények megelőzése, a tanulók testi, lelki egészségének megóvása” érdekében több eszközt is tiltani fognak. Vagyis drákói szigor jön, szeptember elsejétől tilos lesz bevinni iskolákba vagy kollégiumokba kést, fegyvert, alkoholt, energiaitalt, de mobiltelefont és okosórát is. A szabály szerint az eszközöket minden reggel le kell majd adni a tanítási nap időtartamára.

A tiltott tárgyak birtoklását az igazgató vagy a pedagógus engedélyezheti, ezt viszont minden esetben rögzíteniük kell majd a tanulmányi rendszerben, és számot kell adniuk a birtokolható tárgyról, a birtoklás és a használat céljáról, az engedély érvényességének időtartamáról. Tehát egyes tanórákon tanulás céljából engedélyezhetik a laptop, tablet vagy mobiltelefon használatát. 

A tervezet szerint, ha a tanulónál tiltott tárgy van a nevelési intézmény területén, akkor a szabályok betartását a pedagógus jogosult ellenőrizni. Felszólítja a tanulót annak igazolására, hogy a tiltott tárgy nincs a birtokában, és ezzel egyidejűleg értesíti a nevelési-oktatási intézmény rendjének fenntartásában közreműködő személyt, az általános rendőri szervet és a tanuló szülőjét. Ha arra utaló információ merül fel, hogy a tanuló a nevelési-oktatási intézmény területén tiltott tárgyat vagy használatában korlátozott tárgyat engedély nélkül tart birtokában, akkor a szabályok betartása céljából a pedagógus jogosult felszólítani a tanulót a tárgy átadására, és – amennyiben ez sikertelen, akkor – felszólítja a tanulót annak igazolására, hogy a tiltott vagy használatában korlátozott tárgy nincs a birtokában. Ha a tanuló tiltott, vagy használatában korlátozott tárgyat engedély nélkül birtokában tart a tanítás vagy a kollégiumi foglalkozás időtartama alatt, azt a tanulótól a pedagógus átveszi.

A meglehetősen átgondolatlan és kidolgozatlan rendelettervezet ellen tiltakozott a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is. A PDSZ leszögezte: „a korlátozott tárgyak esetében meg kellene hagyni az intézmények számára a saját hatáskörben való intézkedést, vagyis az okoseszközök használatát házirendben kellene szabályozni. Semmi sem indokolja, hogy erről központi döntés legyen, s ennek értelmében mindenkire érvényes jogszabály szabályozza iskolai használatukat, tárolásukat. A jogszabálytervezet tehát életszerűtlen és felesleges többletterhet jelent az intézmények számára, ugyanakkor semmit nem old meg.” A PSZ elnöke, Totyik Tamás szerint az okostelefont értelmes célokra kell a tantermekben, az órákon használni és nem kitiltani. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a 14-18 éves diákok 90 százaléka rendelkezik okostelefonnal, és ezeket értelmes célokra kellene használni. Annál is inkább, mert Pintér Sándor belügyminiszter fontosnak nevezte a digitális fejlesztést az oktatásban, és szerinte ezen a téren az okostelefonokra kellene összpontosítani. Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke a Hírklikknek fejtette ki: „ez egy teljesen rossz válasz a problémára. Azt hiszik, a tiltás a könnyebb út, csakhogy ettől nem fog jobban működni a magyar oktatás. Az eszközök helyes használatát kéne megtanítani”. 

Horváth Péter, a kormánytól nem túl távol álló Nemzeti Pedagógus Kar elnöke sem látja kivitelezhetőnek a teljes tiltást, és megjegyezte, „ha a pedagógus feladata lenne a telefonok beszedése, elzárása, majd a kiosztás, azzal sok értékes idő menne el, ahelyett, hogy készülni tudna a következő órára”.

Gyarmathy Éva pszichológus szerint a rendelettervezet gyakorlatilag egy kategóriába helyezi a drogokat és a telefonokat az iskola falain belül. Ahogy a Telexnek mondta: „az a probléma, hogy összemossa a fegyverekkel és drogokkal a mobiltelefonokat. Olyan, mintha kriminalizálnák a mobilhasználatot, pedig a mobil munkaeszköz is lehet.” Szerinte se kellene a telefonokat úgy, ahogy vannak, kitiltani az iskolából. A pszichológus inkább annak a fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy akkor, amikor tényleg lehet az eszközöket használni az órán, ez tudatosan történjen. Gyarmathy szerint is foglalkozni kell a telefonfüggőség problémájával, de az iskolában kellene megtanulni a korrekt mobilhasználatot. Fontos lenne tudatosítani az oktatásban azt, hogy „mi használjuk az eszközt, ne az eszköz használjon minket”.

Vagyis azok, akik valamennyire is ismerik az iskola világát, és nem uralni, hanem a gyerekek érdekében működő intézményeknek tartják az iskolákat, eleve hamvában holt ötletnek tartják a mobiltelefonok kitiltását az iskolából. 

De, hogy ne legyünk ennyire negatívak, egy dologban mégis csak igazat kell adnunk Menczer Tamásnak, mégpedig abban, hogy a fiatalok szeretnek lázadni. Csak nem úgy, ahogy azt a kommunikációs igazgató gondolja. Igaz, más lehetőségük nincs is arra, hogy kiálljanak a saját érdekeik mellett. És ilyenkor rá is pirítanak minden bornírtságra és hazugságra, amit az oktatásirányítás úgy fogalmaz meg a maga számára: „a legfontosabb szempont a tanulók érdeke”.

Arra pedig, hogy a fiatalok hogyan is lázadnak, álljon itt példaként az a levél, amit a Fővárosi Diákönkormányzat, az Egységes Diákfront, az Adom Diákmozgalom és az Országos Diáktanács tagjai nevében küldtek Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak. 

Ebben azt írják: „a magyar diákság ellenzi az új jogszabálytervezetet, mely szerint minden magyar diáktól elvennék a „telekommunikációs eszközöket” a tanítási napok elején. Ebben a tervezetben Önök megfeledkeztek figyelembe venni a diákság érdekeit, melyeket az Önök által kijelölt és legitimált Országos Diákparlament (ODP) és Országos Diáktanács (ODT) továbbított Önöknek. Mivel a tervezet a legkisebb mértékig sem veszi figyelembe a magyar diákság érdekeit és szembemegy az előbb említett szervezeteknek tett ígéretekkel, így a társadalmi egyeztetés részeként a tervezet módosítását kérjük.

Az elmúlt években azt vettük észre, hogy a digitális eszközöket egyre többet használjuk az iskolában. Szünetekben sokszor elég megírni a tanároknak, amit szeretnénk, hogy amikor pihenhetnek, akkor ne kelljen mással foglalkozniuk. Órán sokszor a telefonon írunk dolgozatot, kutatómunka az órai munka és olyan programokat használunk, mint a Quizlet vagy a Kahoot, hogy játékosan tanulhassunk a telefonjaink segítségével. Önök ennek megfelelően kommunikáltak felénk: az oktatás modernizálódik, digitalizálódik, és haladunk a korral. Ennek érdekében jött létre a KRÉTA rendszer, fejlesztettek digitális tankönyveket és osztottak ki laptopokat a diákoknak. Tele voltunk reménnyel, és úgy gondoltuk, hogy Önök nyitottak a diákságot partnerként kezelni. Nem véletlenül ajánlottuk az elmúlt évek Diákparlamentjein az oktatás modernizálását és digitalizációját. Úgy láttuk, hogy ebben partnereink voltak, hiszen teljesítették a 2023-as ODP 40-es és 57-es sorszámú ajánlásait. Ezeknek a pontoknak hála engedélyezték a digitális eszközökön való jegyzetelést és folytatták a modernizációs folyamatokat.

Amennyiben ez a javaslat érvénybe lép, kijelenthetjük: Önök szakítottak a diákság érdekeivel. Miért volt az a sok fejlesztés, ha nem használhatjuk őket az iskolában? Miért kaptuk a laptopokat, ha nem azért, hogy tanuljunk velük? Miért van digitális órarend, ha nem nézhetjük meg a következő óránkat? Miért fejlesztettek digitális tankönyveket, ha továbbra is több kilónyi könyvet kell cipelnünk a hátunkon? Hogyan nézzünk utána annak, amit a tanár kér, telefon nélkül? Hogyan biztosítják a több száz telefon biztonságos tárolását? Mi lesz, amikor visszakapjuk a telefonjainkat? Órákon át sorban állunk értük?

Ez a javaslat gyökeresen rontana a diákok mindennapi tanulásán, eltérítve minket a jövőtől, egy olyan jövőtől, ahol előbb-utóbb minden digitalizálva lesz. A mi generációnk a digitális eszközök és az internet mellett nő fel. Számunkra ezek használata nem egy készség, hanem egy nélkülözhetetlen alapismeret. A mi tanulásunk szempontjából rákeresni a tananyagra az interneten legalább olyan fontos, mint leírni az órai jegyzetet a füzetbe.

Ahelyett, hogy a telefonokat és az Önök által kiosztott laptopokat kitiltanák az iskolából, integrálni kellene ezeket az oktatásunkba, vagy továbbképzéseket biztosítani a tanároknak, hogy hogyan tudnak jobban bevonni minket ezeken az eszközökön keresztül. 

Vannak diákok, akik órákon tanulás helyett telefonoznak? Igen, vannak. Viszont a diákok többsége nem ilyen. A többségtől egy lehetőséget vesznek el azzal, hogy megtiltják az azon való jegyzetelést, a tananyagok kiegészítését és az arról való tanulást. Elítéljük, hogy az okoseszközöket tanulásra használni vágyó diákok helyett a törvényalkotáskor azt a helytelenül viselkedő, kisebb réteget veszik figyelembe, akik a hátsó padban mobiloznak. Ilyen diákok mindig voltak és mindig lesznek. A nemkívánatos mobiltelefon-használatra nem az a megoldás, hogy elveszik a diákoktól a készüléket, hanem hogy érdekesebbé próbálják tenni az iskolát az online világnál.

De ha ez mind még nem lenne elég, akkor gondoljanak bele, hogy mire jó egy telefon, ha nincs a közelben pedagógus. Ilyen esetekben mi lesz a diákkal, ha zaklatás áldozata lesz, esetleg családi vagy egészségügyi vészhelyzet történik? Ha valakit iskolán belül zaklatnak, akkor egy telefonhívással meg lehet menekülni előle, ha valakinek a szülei balesetet szenvednek, akkor el lehet érni a diákot telefonon, ha valaki allergiás rohamot kap, akkor azonnal lehet segítséget hívni. Viszont, ha nincs a diáknál saját telefon, akkor senkit nem tud felhívni, hogy megvédje a zaklatók elől, senkit nem fognak tudni értesíteni, hogy balesetet szenvedtek a szülei, és a tanuló senkitől nem tud majd segítséget kérni egy allergiás roham kezelésére. Ezek mind olyan helyzetek, ahol pár másodperc életeket képes megváltoztatni. Nincs idő arra, hogy az iskolaigazgatókon, a tanárokon keresztül történjen meg a kommunikáció. A legbiztonságosabb, ha a diák saját maga képes megmenteni magát a zaklatástól, ha a szülei őt hívják fel, ha baj van, és ha azonnal tud segítséget hívni vészhelyzet esetén.

Tisztelt Maruzsa Zoltán és Köznevelésért Felelős Államtitkárság, ez a javaslat szembemegy az Önök által korábban felállított tervekkel, a diákok érdekeivel, a Diákparlamenten megígértekkel, a diákok tanulási szokásaival, emellett rendkívül veszélyes helyzeteket hozhat létre. Kérjük Önöket, hogy vegyék figyelembe a diákok véleményét, hagyják meg a digitális eszközök használatának szabályozását intézményi jogkörnek és távolítsák el a „telekommunikációs eszközökre” vonatkozó részt a törvényjavaslatból.”

És még egy szót Menczer Tamás jövendöléséhez arról, hogy kihez is fog csatlakozni az ifjúság. Két kutatás, az Aktív ifjúsági kutatás, és a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) hallgatói adatfelvétele is azt bizonyítja, hogy a fiatalok körében mind a saját jövőkép megítélése, mind a demokrácia magyarországi variánsával való elégedettség romlott 2019 óta. Négy év alatt 5 százalékponttal növekedett a demokráciapárti hallgatók aránya: míg 2019-ben 57, 2024-ben 63 százalékuk vélekedett úgy, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb. Ezzel párhuzamosan mérésről-mérésre csökken a diktatúrát bizonyos körülmények között elfogadó egyetemisták aránya (2011-ben még minden harmadik hallgató ezt elfogadhatónak tartotta, 2024-ben pedig 11 százalékuk). A fiatalok pedig tényleg „ahhoz csatlakoznak, akihez érdemes”, ahogy egyébként Menczer maga is állítja.