Nyelvtudásban európai sereghajtók vagyunk
A 21. századi ember nem élhet teljes életet nyelvtudás nélkül – véli Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy az idén az első félévében 39 ezren jelentkeztek vizsgára valamilyen idegen nyelvből, ami több mint 5 ezer fővel kevesebb, mint egy évvel korábban, és ezzel sikerült beállítani az utóbbi öt év negatív rekordját. Ami még ennél is elgondolkodtatóbb: azoknak sem mindig sikerült megugrani a lécet, akik jelentkeztek vizsgázni. Az Oktatási Hivatal (OH) adatai szerint 2019-ben ez még 82 ezer vizsgázónak sikerült, tavaly már csak mindössze 51 ezernek. Az adatok korosztályos bontásából is az látszik, hogy a legnagyobb arányban az egyetemisták körében csökkent a nyelvvizsgázók száma.
Ha kevesebb a nyelvvizsgázó, kevesebb lesz a nyelveket beszélő magasan képzett magyar szakember?
Lehet ennek egy ilyen olvasata is. A nyelviskolák vezetőivel beszélgetve mindenki megerősítette, hogy a 20-24 éves korosztály legalább a felére csökkent a hallgatóink körében.
Mennyire új ez a folyamat?
Néhány évvel ezelőtt kezdődött, és látszólag kialakult a magyarokban egy olyan nézet, hogy minek törjék magukat, amikor a kormány intézkedései is azt sugallják, hogy nem szükséges annyi embernek az érvényesüléshez a nyelvvizsga, mint azt a korábbi években gondolták. Megváltoztak a felsőoktatási képzés súlypontjai is, nincs egy központi nyelvvizsga követelmény, az egyes felsőoktatási intézmények a maguk igényei szerint határozhatják meg, hogy az egyes szakokon, milyen nyelvtudást várnak el a hallgatóktól. Ráadásul a folyamatot az gyorsította fel, hogy a diploma kiadásának már nem része a nyelvvizsga igazolása.
Mindezt hogyan élik meg a nyelviskolák?
Tudomásul vettük. Sokkal nagyobb baj, hogy ismereteink szerint az egyetemi, főiskolai nyelvi tanszékek nem tudták teljesen átvenni azt a színvonalat, amelyet korábban a magániskolák nyújtottak a hallgatóknak. Kialakult egyfajta kettősség: vannak a nyelviskolák, amelyek tulajdonképpen a legkülönbözőbb életkorú, széles nyelvi spektrumú képzést kívánó nyelvtanulók felkészítésére szakosodnak; és működnek mellettük a felsőoktatási intézmények speciális képzési helyei. Ennek az átrendeződésnek van még egy negatív vonzata: ha az egyetemi diploma megszerzése nem függ semmiféle nyelvtudástól, a középiskolás diákoknak nagy része is kikerült a nyelviskolák vonzásköréből.
Az OH tájékoztatása szerint a legnagyobb visszaesés a középfokú nyelvvizsgák esetében következett be: 2019-ben még 101,3 ezren vizsgáztak középfokon, 2023-ban már csak 49,3 ezren.
Ebből a számsorból a középiskolai nyelvoktatás minőségére lehet következtetni. Országszerte vannak olyan területek, ahol nagyon jó a középiskolai nyelvtanítás színvonala, elsősorban budapesti és a nagyvárosok gimnáziumaira jellemző ez. A mai tizenévesek valósággal szívják magukba a nyelvtudást, amit az internet és a mobilhasználat „számlájára” írhatunk. Tehát ezzel nincs probléma. Más a helyzet, ha nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk a magyar fiatalok általános nyelvi ismereteit, mert például az Európai Unió országait nézve nagyon a sor végén kullogunk ebben a tekintetében. Magyarán szólva: a középiskolások egy részének nyelvtudását a közoktatás megalapozza, másokat ez egyáltalán nem érdekel. Felmérte, olyan életpályát választ, ahol nem kell semmilyen nyelvtudás, és ez egyáltalán nem zárja el senki elől a felsőfokú továbbtanulás lehetőségét. Ezzel is magyarázható a nyelvvizsgázók számának csökkenése.
Más kérdés, milyen eséllyel tud kilépni a munkaerőpiacra az, aki nem ismer egyetlen idegen nyelvet sem.
Hát igen… Ma még új jelenség, hogy megjelentek a pályán olyan friss diplomások, akik nem tudnak majd kapcsolatot teremteni az unió szakmai köreivel. Látjuk, hogy van a munkaerőpiacnak Magyarországon egy olyan szegmense, amelynél nem is követelmény, és ez talán később sem lesz elvárás, ki-ki boldogan élheti az életét, maximum, ha külföldre megy, akkor majd valamilyen tolmács applikációval fog szobát foglalni, vagy rendelni az étteremben.
Ez nem jelent egyfajta zsákutcát a fiataloknak?
Nagyon nehéz erről nyelvtanárként nyilatkozni, mert könnyen azt gondolhatja bárki, hogy üzleti megfontolások motiválnak. A privát véleményemet mondom: a 21. századi ember nem élhet teljes életet nyelvtudás nélkül. Mi is látjuk, hogy az államnak kettős szorításban kell döntéseket hoznia. Egyik oldalról meg kell felelnie a munkaerőpiac igényeinek. Ha onnan olyan jelzéseket kap, hogy a vállalkozások nem tartanak igényt nyelveket beszélő diplomás emberekre, akkor nem erőlteti a nyelvtanulást. Másik oldalról ott vagyunk mi, a nyelviskolák, amelyektől elvárja, hogy ebben a helyzetben találjuk meg a magunk útját.
És megtalálták?
A nyelviskolák jó része megtalálta a helyét. Felnőttképzési projektekbe kezdtek, céges tanfolyamokat indítottak, ahová pontosan azokat a munkavállalókat küldik el nyelvet tanulni, nyelvi kompetenciákat szerezni, akik korábban a közoktatásban ezt nem tartották fontosnak. A huszonévesen elmulasztott nyelvtanulás ma már nem jelent szakmai zsákutcát. A nyelvtanulók körében van egy generációváltás, az utóbbi 4-5 évben a korábbi tízen-huszonévesek helyére a felnőttek ültek be. Most a hallgatóink többségét a 25-38 éves korosztály teszi ki.
