A magyar hagyományokat követve, Orbán újra a rossz oldalra állt

Két napos rendezvényt tartott a héten Budapesten – az államilag busásan kistafírozott Alapjogokért Központ szervezésében – az amerikai Konzervatív Politikai Akció Konferencia. A korábban az amerikai konzervatívok, a republikánusok kedvelt rendezvénye másodszor jött el Magyarországra. Ám a CPAC Hungary második tanácskozásán már több, mint érdekes volt a felszólalók és a videóüzenetet küldők listája. Kezdjük ez utóbbival: Donald Trump bukott – és 2024-ben újrázni próbáló, de számos per által fenyegetett – amerikai elnök, s a bizonyítottan álhíreket terjesztett Fox News, és annak hazugságon kapott, botrányokkal övezetten a napokban kirúgott korábbi sztárriportere, Tucker Carlson is videón üzent. Az előbbi az Orbán-beszédhez hasonlóan, hagymázas gondolatokat juttatott el Budapestre (például: „össze kell fogni, hogy megvédjük határainkat, zsidó-keresztény értékeinket, identitásunkat és életmódunkat”), az utóbbi pedig annyi fáradtságot sem vett, hogy aktualizálja a változó helyzetre azt a pár mondatot, amit odavetett. 

Botránytól sem volt mentes a rendezvény, egy olyantól, ami hűen leképezi a mai magyar rezsim mentalitását, a szűkölését a valódi, független sajtótól. Ahogy a Hírklikk is megírta, felsőbb utasításra, egy republikánus politikussal, Rick Santorum volt szenátorral készült interjúja kellős közepén kivezették a konferencia helyszínéről a The Guardian brit lap tudósítóját. Az Amerikában élő Garamvölgyi Flóra utóbb elmondta, más újságírókat is eltávolítottak a helyszínről, s közölték velük, csak a közvetítést nézhetik a rendezvényről. 

Mit üzen az, hogy a CPAC magyarországi rendezvényén egy sor amerikai – de nem csak amerikai – jelenlegi és bukott szélsőjobboldali politikus vesz részt? Nem kínos-e például, hogy Orbán előtt egy olyan ember beszél – a CPAC elnöke –, akinek egy szexuális abúzust magában foglaló botránya mellett egy kétes 9 millió dolláros ügye is van? S az, hogy utána egy olyan, szintén egyre inkább a hazugságairól és botrányairól ismert tévés személyiség üzenetét vetítették le, aki még annyi fáradtságot sem vett, hogy aktualizálja a korábban felvett köszöntését? Számít-e Orbánnak, hogy Donald Trump is üzent? Egyáltalán, miért éri meg Orbánnak finanszírozni a rendezvényt (merthogy az Alapjogokért Központon keresztül adófizetői pénzekből állják ennek is a cechét). Egyáltalán, mi ma a CPAC megítélése az Egyesült Államokban? Radványi Miklós magyar származású amerikai konzervatív közírót kérdeztük, aki éveken át dolgozott az amerikai fővárosban a Kongresszus egyes tagjainak stábjaiban, s a Frontiers of Freedom konzervatív intézet alelnökeként napi kapcsolatban van az amerikai nagypolitika szereplőivel is.

Egy év nagyon sokat változtatott ezen a CPAC Hungary formátumon – állapította meg elsőként Radványi. Mint rámutatott: tavaly még a csapból is ez folyt, most pedig, ha megnézzük a magyar sajtót, ami 80-90 százalékban a kormány ellenőrzése alatt van, alig ír róla, szinte csak a magyar előadók – elsősorban persze Orbán Viktor – beszédével foglalkoznak. (Ez utóbbiról írt cikkünket itt olvashatják – a szerk.) Mintha ki lett volna adva az ukáz, hogy nem szabad túlpointírozni a rendezvényt. Tucker Carlson távolmaradása pedig azt is eredményezte, hogy semmi nyoma nincs az amerikai médiában ennek a két napos magyarországi dzsemborinak. A Fox News – „legalábbis, amit én láttam belőle” – meg sem említette a budapesti összejövetelt. Egy dolog ugyanakkor nagyon negatívan jött ki: az, hogy a CNN egyik sztárriportere, Richard Quest hiába kért interjút Orbán Viktortól, az emberei azzal indokolták az elutasítást, hogy nem lesz ideje vele leülni (Quest vállaltan homoszexuális, most volt az esküvője). 

Régebben a CPAC komoly fórum volt a republikánusok, az amerikai konzervatívok számára, mára mintha teljesen elcsúszott volna a szélsőségek irányába, amit a mostani budapesti összejövetel résztvevői listája is mutat, legyen szó az amerikai vagy akár az európai résztvevőkről, nem szólva a botrányokról, amik körbelengik a CPAC motorját, lelkét, Matt Schlapp elnököt. Milyen most a megítélése Amerikában? – kérdeztük ennek a fényében. Radványi szerint nem csak ő gondolja úgy, hanem az az általános vélemény is, miszerint teljesen lecsúszott. A Ronald Reagan-i vonalat követő Frontiers of Freedom (amelynek Radványi az alelnöke), is kiszállt már belőle, pedig korábban pénzügyileg is támogatták a CPAC-et. Az elnök, Mett Schlapp személye is erősen kérdésessé vált, nem csak az általa elkövetett szexuális abúzus vádja miatt, hanem azért is, mert napvilágra került egy 9 millió dolláros kétes ügye is. Ő és a felesége egyaránt jelentősen vesztett népszerűségéből, szinte teljesen eltűnt a Fox Newsról, a News Max-ről, s általában az úgynevezett republikánus médiából. Nincs körülötte olyan médiahírverés, nem övezi olyan médiafigyelem, mint korábban, kétséges, hogy akár a republikánusok többsége egyáltalán tudná, mit csinál napjainkban a CPAC valójában. Névtelen senkik, bukott politikusok vesznek már csak részt a rendezvényeiken. Röviden fogalmazva: a CPAC elszürkült. „Mint ahogy Orbán nimbusza is, ő már mindenhol páriává vált, Nyugaton egyáltalán nem jegyzik, leírták” – mutatott rá Radványi, aki szerint „kigolyózták már mind a két kaszinóból, a külpolitikában teljesen megsemmisült, egy nullává vált”. 

Mindennek a fényében, miért éri meg Orbánnak finanszírozni a CPAC-et? – merül fel a kérdés. Radványi szerint azért, mert az egyedüli mítosz, pontosabban hazugság, amivel még takarózhat, az, hogy külpolitikában még bizonyos értelemben tényező. Lehet, hogy Brüsszelben nem – azért is támadja Brüsszelt egyre élesebben, mert ignorálják –, de úgy érzi, hogy Amerikában még van esélye, ha egy ember – Donald Trump – mögé bújik. Fent akarja tartani ezt az illúziót, hogy neki van egy nagyon komoly támogatója a visszatérő amerikai elnök személyében. De az biztos, hogy „Orbán külpolitikája csődöt mondott. Ahogy a belpolitikában tönkretette, úgy a külpolitikában is teljesen csődbe vitte Magyarországot”. 

Orbán nem csak Európában, hanem az Egyesült Államokban is páriává vált mostanra – szögezte le újfent a beszélgetés ezen pontján Radványi. Ez elsősorban nem a belpolitikájának, hanem a külpolitikájának az eredménye: sem Washington, sem Brüsszel nem lát arra lehetőséget, hogy Orbán bármilyen formában módosítson a magyar külpolitikán. Látják például, hogy a svéd NATO-csatlakozás ügyében nem várható változás a magyar álláspontban, kivéve, ha két hét múlva Recep Erdoğan veszít a törökországi választáson az ellenzéknek a kurdokat is tömörítő közös jelöltjével szemben. Mindenesetre a svéd parlament elég erős terrorista-ellenes törvényt hozott a napokban – ez is arra utal, hogy Orbánnak is színt kell majd vallania. De bárhogy is alakul ez, tőle nem várnak jelentős változást, s emiatt teljesen elszigetelődött. Valójában egy vákuumba lavírozta magát, s ennek az egyik jele, hogy a CPAC Hungary-t egyáltalán nem jegyzik Amerikában, sem a médiában, sem azon túl – jegyezte meg a közíró.

Ami pedig Orbán Viktor CPAC-es beszédét illeti, felidézte David Pressmannak az AFP francia hírügynökségnek adott nyilatkozatát. A budapesti amerikai nagykövet a CPAC Magyarország nyitónapján elhangzott Orbán-beszédre is reagálva arról beszélt, hogy a woke ellen folytatott harc helyett inkább a szomszédságában zajló valódi harcokra, az orosz-ukrán háborúra kellene koncentrálni. Ám Radványi szerint itt egy általánosabb Orbán-kritikáról van szó. Ennek kapcsán neki a költő, Robert Frost verse jutott az eszébe: a „The road not taken” (magyar fordításban: Két út volt előttem – a szerk.). A versben a költő azt vállalta, hogy olyan utat jár, amit nem sokan tapostak előtte, és kialakította a maga életstílusát. „A probléma az, hogy jó döntést is lehet hozni, meg rosszat is, de sajnos történelmi visszatekintésben a magyar politikusok az útkereszteződéseknél mindig a rossz utat választották”. Orbán CPAC-es beszédéből is egyértelműen az derül ki, hogy ő is a rossz útra ment, merthogy a rossz utat jelenti az, hogy valójában elfogadja a közös kínai-orosz narratívát, miszerint a nyugati világ hanyatlik és az új világrendet a kínai-orosz kettős fogja meghatározni azzal, hogy legyőzik a Nyugatot. Orbán, követve a magyar hagyományokat, a rossz oldalra állt be, már csak azért is, mert sem Oroszország, sem Kína nincs abban a helyzetben, hogy akár megközelítse az Egyesült Államokat, ami vitathatatlanul a világ egyedüli nagyhatalma. 

Orbán egyértelműen arra játszik, hogy visszatér Donald Trump, nem véletlen, hogy akkor vált a CPAC részévé, amikor az rákerült a szélsőséges trumpista vágányra. Változna-e Orbán helyzete akkor, ha Trumpnak sikerülne megnyernie a soron következő, 2024-es amerikai elnökválasztást? – kérdeztük. Radványi azonban lehűtötte az Orbán-hívek kedélyét. Mint kifejtette: az önmagában nem jelentene semmit, mert a republikánusokat nagyon kismértékben érdekli, sőt, azt lehet mondani, egyáltalán nem érdekli Magyarország. Trump is kezd rájönni arra, hogy Magyarországgal egy kicsit félrepolitizált. Orbán egyre inkább Amerika-ellenes, a CPAC-en például ismét arról beszélt, hogy az USA háborús propagandát folytat Magyarországon. A közíró azonban úgy látja, az amerikai külpolitika („s ebben száz százalékig biztos vagyok”) akkor sem változna lényegesen, ha – s ezt most nem tudni – a republikánusok visszakerülnének a hatalomba, többségük lenne a Szenátusban és a Képviselőházban, s republikánus elnök ülne ismét a Fehér Házban. Hiába mondja Trump, hogy egy nap alatt békét teremt Ukrajna és Oroszország között, ez csak kampányígéret, nincs realitása, az amerikai külpolitikai stratégia nem változna. Az amerikai külpolitikától nem lehet várni, hogy varázsütésre egyik percről a másikra 180 fokos fordulatot vegyen. Még egy Trump-győzelem esetén sem. Részint azért, mert a bürokrácia malmai lassan őrölnek, részint, mert Trumpot a republikánus többség is féken tartaná a Szenátusban, a szenátorok egyértelműen arra törekednek, hogy beleszóljanak az amerikai külpolitika formálásába, amit alkotmányos joguknál fogva meg is tehetnek – zárta szavait Radványi Miklós.