Döntött a Kúria, épülhet az egyetem

Néhány nappal ezelőtt Erő Zoltán, Budapest főépítésze arról beszélt a Hírklikknek, hogy nagyon nehéz bármi újat megvalósítani a fővárosban. Akkor is, ha úgy döntenek, hogy előtte nem kérik ki senki véleményét, és akkor is, ha mindenkit bevonnak a döntés előkészítésébe. A közösség érdekei gyakran szembe kerülhetnek az egyéni érdekkel és valamelyik a rövidebbet húzza. 

Most is valami ilyesmi történik a Józsefvárosban. A Pázmány Campus ügyében voltak bizonyos társadalmi egyeztetések az önkormányzat, a józsefvárosiak, a civil szervezetek és az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) között, de Lázár János miniszter emberei már akkor azzal ültek le a tárgyalóasztalhoz, hogy függetlenül attól, mire jutnak, a projekt meg fog valósulni. Egy lakossági fórumon a helyi civilek és lakók hiába tiltakoztak kézzel-lábbal, hiába mondták el újra és újra, hogy nem akarják a Palotanegyedben látni a beruházást, Lázárékat ez nem zavarta. Ahogyan korábban azt is megmondták, mindenképpen megépítik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusát.

„A Józsefvárosban mi az elmúlt években következetesen betartottuk azt a vállalásunkat, hogy az itt lakókat bevonjuk minden fontos döntésbe” – mondta a Hírklikknek Veres Gábor, az MSZP helyi szervezetének elnöke, a helyi önkormányzat tulajdonosi, vagyongazdálkodási és közterület-hasznosítása bizottságának elnöke. Hozzátette: már tavaly nyáron sürgették az illetékeseket, hogy tájékoztassák végre az érintetteket is az elképzelésekről, ne csak „kósza hírek” alapján kelljen tájékozódniuk. Éppen ez a bizonytalanság volt az első kifogásuk a készülő beruházással kapcsolatban. A második a helyszínre vonatkozott. A lebontásra ítélt összesen nyolc épület a Bródy Sándor utca-Pollack Mihály tér-Múzeum utca-Szentkirályi utca által határolt több mint 32 ezer négyzetméteren terül el, és közöttük van az egykori rádióépület udvarán lévő pagoda is. Akik szót emeltek az ilyen drasztikus bontási terv ellen, azzal érveltek, hogy ezt is érdemes volna megmenteni, mint ahogyan meg kellene erősíteni a megmaradt a Bródy Sándor utcai főfalat is, ahova 1956. október 23-án kitették a Szabad Magyar Rádió feliratot. Ez városképi szempontból is méltányolható kérés lehetett volna.

„Az épület gazdája azonban nem a kerületi önkormányzat, így jogunk és eszközeink sem voltak a hatékonyabb tiltakozásra annál, mint amit végül is megléptünk. A változtatási tilalmunkat a napokban a Kúria elutasította – folytatja Veres Gábor. – Amikor a közrádió néhány éve kiköltözött, az állam sorsára hagyta, engedte lepusztulni az épületet. Már arra is gondoltunk, hogy talán nem is véletlenül történt mindez, csak elfelejtettek erről nekünk szólni.”

A hírek szerint a kormány azt tervezi, hogy 2027 körül befejeződik az építkezés, az egyetem új kampuszában akkortájt megkezdődhet az első tanév. Az építkezés elindításával aligha fognak sokáig várni, jó pár épületet kell addigra eltakarítani, illetve a helyükre újakat felhúzni. A környékén élők nehezen tudnak megbarátkozni a gondolattal, hogy addig a hatalmas forgalom, a por és a zaj miatt pokol lesz az életük.  

Veres Gábort az a módszer is aggasztja, ahogyan a kormány rendre elvonja a helyi önkormányzatoktól azt a jogot, hogy az állami beruházásokba helyi szinten beleszólásuk lehessen. Ha valamivel nem értenek egyet, kiemeltté nyilvánítják, megakadályozására a helyi védelem sem alkalmas, minden döntést erőnek erejével lenyomnak a helyi szervezetek „torkán”. 

A tárgyilagosság kedvéért azonban hozzáteszi: örülnek minden olyan fejlesztésnek, ami a várost, a kerületet szebbé teszi. A Pázmány-kampusz esetében olyan tervek születtek, amelyek látványosak, odavalók, ebben az értelemben nincs is ellene kifogásuk. Akár jó szívvel vették volna a kormány szándékait, ha nem ilyen ellentmondást nem tűrően születik meg a döntés. Ha bevonják a kerületi szakembereket is a munkába, mondván, ti laktok itt, ti ismeritek a magatok lakókörnyezetét. Mire van feltétlenül szükség, és mire nem, hogyan lehet úgy ütemezni a munkákat, hogy azok a legkevésbé zavarják a környékén élőket.

Ráadásul nem ez az egyetlen ilyen erővel keresztülvitt fejlesztési döntés a Józsefvárosban. Veres Gábor nem hagyta szó nélkül a másik, a Közszolgálati Egyetem újabb bővítésének ügyét sem, amikor hasonló módon tette rá a kezét az állam a Diószegi utca környékére. A kerület elkészítette annak a környéknek is a rehabilitációs terveit, sok tízmillió forintot költöttek rá, de a testületben ott ülő fideszes kollégáik annyit sem tettek meg, hogy szóljanak: ne költsük erre a pénzt, a kormánynak más tervei vannak itt. Az önkormányzat „Józsefváros 20-30” projektje egyetlen döntés nyomán mehetett a kukába. 

„Nehéz elfogadni azt, hogy a kormány bárkinek a tulajdonára ráteheti a kezét. Elég azt mondania, hogy az ’enyém’, s onnantól kezdve, senkinek szava sem lehet ellene. A helyi MSZP-s szervezet hisz abban, hogy eljön majd az az idő is, amikor a vitás kérdéseket nem az utcán, a hatalommal kiabálva, hanem a tárgyalóasztalnál, a józsefvárosi emberek bevonásával lehet majd megoldani” – mondta a párt helyi elnöke.