Hazaérkezett Afrikából az orvosmisszió
2010. július 19. 05:11
2010. júl. 19. 05:11
2006 óta szervez magyar orvoscsoportokat Afrika szegényeinek megsegítésére az Afrikai-Magyar Egyesület, amely szeretne változtatni az afrikaiakról kialakult európai sztereotípiákon is. A STOP a Kongóban és Maliban dolgozó kecskeméti orvosnő élményeit rögzítette.
Az Afrikai-Magyar Egyesület 2006-ban alakult Afrikával foglalkozó szakemberek kezdeményezésére. Mint Balogh Sándor elnök elmondta, többfajta célt tűztek maguk elé, amelyek közül kiemelt fontosságú, hogy orvosi és oktatási segítséget nyújtsanak a rászoruló afrikaiaknak, általánosságban pedig, hogy ráirányítsák a közvélemény és a döntéshozók figyelmét a fekete kontinensre. Igyekeznek egy másfajta Afrika-képet kialakítani az éhező-szenvedő-háborúskodó sztereotípiával szemben.
Az eddigi öt orvosmissziós csoporttal összesen 15 orvos ment Kongóba, akik 15 ezer embert, zömmel gyermeket gyógyítottak. Érdekesség, hogy a 15 orvos közül mindössze egyetlen volt férfi. A kiutaztatott orvosokat közel 100 jelentkező közül, alapos pszichés vizsgálatok után választották ki a szervezők. A gyógyítók mellett négy fő kísérő végezte az adminisztrációs munkát, segített a tolmácsolásban.
Dr. Jakkel Anna, kecskeméti háziorvos július elején érkezett haza Maliból. Ez már a második egy hónapos afrikai útja volt, februárban a kongói Kiwanja falu melletti menekülttáborban gyógyította a betegeket. Mint mondja, fiatalkori kalandvágya vált valóra az úttal, hisz az egyetem után jött a munkába állás, majd a család, így tavaly örömmel jelentkezett az egyesületnél a missziós munkára. "Olyan élményekkel tértem haza Kongóból, hogy elhatároztam, az első adandó alkalommal visszamegyek. Mali lett belőle" - mondja a doktornő.
E második út előtt a családtagokban a féltés is felerősödött, ami indokolható a Kongóból érkező hírek miatt: háborús övezet, éjszakai kijárási tilalom, trópusi fertőző betegségek, elképesztő higiéniai körülmények. "Használhatatlan utak, közművek - víz, villany - szinte teljes hiánya, két palack boltban vásárolt víznek elégnek kellett lennie egy napra" - sorolja a doktornő a nehézségeket. Anna most, 50 körül érezte meg a saját bőrén, mit jelent takarékoskodni.
Szállásuk egy protestáns lelkészlak szállodájában volt, ami a falusi kunyhókhoz képest annyit jelentett, mint Budapesten a Hiltonban lakna az ember. A munkahelyi, tábori körülmények meglehetősen mostohák voltak, bár legalább moszkitóhálóval védeni tudták a szúnyogoktól a rendelőnek berendezett helyiséget. Jakkel Anna és orvoskollégái étlapján főként gyümölcsök sorakoztak: az akkor érő avokádó, ananász, banán, de jó magyar módra lecsót is főztek maguknak a szálló konyhájában.
A leginkább maláriában szenvedő betegek futószalagon érkeztek az orvosokhoz, akik tolmács segítségével kommunikáltak velük a "rendelőben", amit egy mangófa alatt éppúgy berendezhettek, mint esős időben a békefenntartóktól kapott sátorlap alatt. A bel-, tüdő- és gyerekgyógyász szakemberek vizsgáltak újszülött kisbabát és aggastyánt, kezeltek lázas, hasmenéses, köhögős és fejfájásos betegeket, de gyakori volt az elhanyagolt, férgessé vált sebesülések ápolása is. "Naponta 80-100 beteg jutott mindegyikünkre, de soha nem értünk a sor végére, mert a kijárási tilalom miatt sötétedésre már a szálláson kellett lennünk, másként nem szavatolták a biztonságunkat a békefenntartók" - meséli Anna.
Kongóban azokkal a műszerekkel dolgoztak, amelyeket a hátizsákjaikban magukkal tudtak vinni: sztetoszkóp, vércukor-, vérnyomásmérő, fülvizsgáló szerkezet, fecskendő, lázmérő. Gyógyszereket, kenőcsöket az egyesülethez adományként befolyó pénzből a helyi patikában, nagyobb tételben tudtak vásárolni, amiket aztán precízen kiadagoltak a rászorulóknak. A komolyabb beavatkozást igénylő betegeket továbbküldték a valamivel jobban felszerelt, legközelebbi városi kórházba. Kongóban mindenkinek magának kell állnia a helyi egészségügyi szolgáltatások díját, de a békefenntartók orvosaink kérésére ingyen elszállították a betegeket a kórházba.
"Leprásokat nem kezeltünk, de nagyon sokat láttunk, két friss leprást pedig kiszűrtünk a betegeink közül; őket kórházba irányítottuk. Orvosi szempontból rendkívül tanulságos volt, eddig ilyen betegeket csak a tankönyvekben láttunk" - osztja meg szakmai tapasztalatait a doktornő. A legnagyobb gondot Kongóban az ellátatlan szülések miatti fertőzésekkel magyarázható magas csecsemőhalandóság jelenti.
Kongó után Maliba küldött orvoscsoportot az egyesület, a "Háború gyermekei" akciót kiterjesztve a "Béke gyermekei"-re. A Niaber Csecsemőotthonnal és Árvaházzal, illetve egy Bamako melletti 6 ezer lakosú várossal, Mamaribougouval építettek ki együttműködést. Az első mali különítmény július elején érkeztek haza Magyarországra. Ugyan jóval konszolidáltabb körülmények között, mint Kongóban, mégis körülbelül 1700 gyermeket gyógyítottak egy hónap alatt.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik, kérjük, lapozzon!
