Hiába Orbán öröme, Trump sem segíti megmenteni a rendszerét

Orbán Viktort régen láttuk ennyire őszintén örömködni, Donald Trump győzelmét már-már személyes győzelemként kezeli, s nem csak mi gondoljuk, hanem ő is számtalanszor nyilatkozta már, hogy ezzel új világ kezdődik az ő politikájára számára is. Ismerve Trumpot, az amerikai republikánusokat, vajon ez bejöhet-e Orbánnak? Vagy erre is rá fog faragni, mint ahogy például az olasz kormányfő, Giorgia Meloni esetében történt?

Nem azt mondom, hogy rá fog faragni, de az biztos, hogy csalódni fog olyan értelemben, hogy nem fog testet ölteni az az öröm, amit most érez és mutat. Hiába reménykedik és próbálkozik, Trump győzelméből sem fog fogja tudni megmenteni a saját rendszerét. Már csak azért sem, mert ellentétben 2016-tal, most más a helyzet. Akkor nem kis részt a Trump-kampányon belüli problémák miatt nem volt rendezett és szisztematikus a kormányzás átvétele, s a beiktatásig, januárig semmi nem történt, így Trump elnöksége úgy kezdődött, hogy olyan emberek kerültek nagyon komoly pozícióba, akiknek nem lett volna ott helyük. 

De mindez hogyan hat a magyar-amerikai kapcsolatokra, azon túl, hogy megágyaz a trumpi külpolitikának? Meg persze a katona- és gazdaságpolitikának is.

Úgy, hogy ennek a felkészülésnek köszönhetően Trump szervezetten, intézményesítve és szisztematikusan kap információkat. És az tudvalevő, hogy Orbánnak sehol sincs támogatója, a Kongresszusban nem lehet egyetlen olyan szenátort vagy képviselőt találni, aki pozitívan értékelné őt. Erre csak egy példa: az a Marco Rubio szenátor lesz a külügyminiszter, aki 2019 óta folyamatosan bírálta Orbánt, számon kérte rajta a demokrácia és a jogállamiság hiányát, és többször is felszólította arra, hogy térjen vissza az unió alapvető értékeire és elveire épülő útra, amelyen Magyarországnak járnia kell. 

Láttunk már karón varjút, és azt, hogy sokan besorolnak a győztes mögé, Trump pedig láthatóan jó kapcsolatot ápol Orbánnal, azaz, változhat a republikánus szenátorok és képviselők álláspontja is, amit a tapasztalatok szerint – sajnos – sokszor az üléspont határoz meg. 

Ez azért nem valószínű, mert Orbán semmi pozitívumot, semmi újat nem hozhat az új Trump-adminisztrációnak, amelynek a külpolitikája visszatérés lesz a reagani külpolitikához. Trump célja, hogy egyértelműen a világ legerősebb és leghatékonyabb fegyveres ereje legyen az amerikai, aminek az érdekében várhatóan mind az öt fegyvernem erőteljes fejlesztését hajtja végre, azaz beindul az amerikai hadseregnek – a demokrata párti elnökök, Barack Obama és Joe Biden által elhanyagolt – komoly fejlesztése. De nem csak a hadsereget, hanem az amerikai gazdaságot is olyan szintre akarja hozni, hogy kétségtelen legyen a dollár dominanciája és a nagy amerikai multinacionális cégek vezető szerepe. Ahogy Reagan is mondta: erre a két oszlopra kell építeni, ennek nyomán jöhet a diplomácia. Tárgyalni kell, ugyanakkor nem maradhat következmények nélkül, ha nem sikerül dűlőre jutni a felekkel, vagy a másik fél ellentétes politikát akar folytatni. Az új Trump-adminisztráció teljesen átveszi a reagani hozzáállást. S ebben a konstellációban Magyarország szerepe teljesen jelentéktelen, a nulla-tízes skálán leginkább a nullához konvergál.

Nem tisztem vitatkozni, de azért meg kell jegyeznem, hogy nem éppen a fentiekre utal az, hogy Donald Trump (legalábbis Orbán nem is kicsit dicsekvésnek ható beszámolója szerint) már a választás éjjelén telefonon beszélt a magyar kormányfővel.

Ezt csak az Orbán mondja. Az Egyesült Államokban sehol nem láttam, hallottam, olvastam róla, Trump kampánycsapata sem közölt róla semmit. Nagyon sok hamis, és éppenséggel kitalált hír kering arról, hogy kivel beszélt Trump és kivel nem. Például arról is, hogy beszélt-e Putyinnal vagy sem. A Trump-kampánya ezt sem jelentette be, az orosz elnöki szóvivő, Peszkov is tagadta, s a jelek sem arra mutatnak, mintha történt volna ilyen telefonhívás.  És emlékezzünk csak! Az őszi Valdai Fórumon Putyin kijelentette, hogy nem Oroszország, hanem az USA volt az, amely ennyire lezüllesztette a kapcsolatokat, s nem is Oroszországnak kell kezdeményezni, hanem Amerikának. Persze soha nem lehet biztosat mondani...

Ezt értem, de azt már nem, hogyan függ ez össze azzal, hogy Orbán igazat mondott, vagy csúsztatott azzal a bizonyos éjszakai telefonbeszélgetéssel?

Annyiban, hogy – szerintem legalábbis – ha lett volna ilyen telefonbeszélgetés, arról Trump csapata legalább annyit kommunikált volna, hogy megtörtént, ezzel szemben teljes a hallgatás, szóba sem hozzák, se nem cáfolják, se nem erősítik meg Orbán közlését. Az én tippem az, hogy diplomatikusan egyszerűen nem akarják kellemetlen helyzetbe hozni Orbánt. És azért azzal sem árt tisztában lenni ennek kapcsán is, hogy Trump csapata pontosan tudja, mi történik Magyarországon, ismeri az orbáni bel- és külpolitikát és tisztában van azzal is, hogy Orbán teljesen magára maradt már az Európai Unióban is.

De azért ennek ellentmond, hogy Trump többször is fogadta – igaz, még a választás előtt – Orbánt a magánbirtokain. 

De Trump akkor nem volt elnök, s miután Orbánnal ismerik egymást, ha ez utóbbi jelzi, hogy amúgy is az USA-ban van, s szeretne találkozni vele, akkor meg lehet szervezni egy ilyen – hangsúlyozottan – informális találkozót. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy Trump kampánycsapata nagyon egyértelműen regisztrálja, mi zajlik, így azt is pontosan követte, hogy mi történt a november 7-8-i budapesti konferenciákon, beleértve azt is, hogy miket mondott Orbán, s mit a többiek. Volodimir Zelenszij ukrán elnöktől kezdve Hrisztijan Mickoszki Észak-Macedón kormányfőn át Ursula von der Leyen európai bizottsági és Charles Michel európai tanácsi elnökig mindenki egyértelműen letette a voksát Ukrajna támogatása mellett. Ezzel szemben a magyar miniszterelnök ismét azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet javasolt. Ez sem vág egybe Trump – módosított – álláspontjával, miszerint Putyinnak tudnia kell, hol a határ, ne próbálja kiterjeszteni a háborút, növelni a feszültséget, mert akkor az Egyesült Államok keményen fog válaszolni. Ez nem az a fajta álláspont, amit Orbán próbált eladni idehaza, miszerint Trump 24 órán belül elhozza a békét Ukrajnában. Azért azt se feledjük, hogy a kampányban elhangzottak nem feltétlenül válnak hivatalos politikává. Megjegyzem, amúgy is el volt túlozva az az „egy nap” kifejezés – a Biblia szerint Isten hét nap alatt teremtette a világot, de még a vallási szakértők szerint sem napnak kell érteni az emlegetett napot, évek, évtizedek, akár évszázadok is lehettek azok. 

Tényleg nem kötekedni szeretnék, de valóban még mindig nem látom markánsan azt, miért nem jöhet majd jól ki Orbán a trumpi elnökségből, ami az elmúlt évek udvarlásának várható eredménye lehetne? 

Nagyon fontos tényező, hogy Orbán teljesen elszigetelődött már nem csak a szövetségesei, s így az unión belül, hanem mindazon országok körében is, amelyek képviseltették magukat a budapesti csúcson. Ez még akkor is egyértelmű, ha az Orbán által fizetett és kontrollált média annak sikerét harsogja, abban nincs sok igazság. Trumpék is látják – a budapesti tanácskozásokon is egyértelműen kiütközött –, hogy Orbán Viktor nem tudja, hol van a helye, mi a szerepe neki, és az általa vezetett Magyarországnak. Még az EU-n belül is a perifériára szorult, az általa építgetett Patrióta frakció pedig nem fog úgy megerősödni, hogy bármilyen szinten dominánsan be tudjon avatkozni az unió politikájának az alakításába, ezért Washingtonban sem lehet szerepe Orbánnak. Persze nem zárom ki, hogy Donald Trump majd találkozik vele, vagy hogy felhívja telefonon, de ennek a tényleges politikai súlya elenyésző.

Beszélt arról, hogy Trump vissza akar térni a reagani politikához, s azt állítja, hogy ebben Orbánnak nem jut szerep. Azért a kampány alatt nem ezt láttuk...

Nem kapta fel a sajtó sem, de azért Trump a kampány alatt is többször beszélt az „ördög tengelyéről”, azaz Oroszország, Kína, Észak-Korea és Irán együttműködéséről. Ez ugyanaz a kifejezés, amit először Reagan használt a Szovjetunióval és a csatlós államaival szemben, s amit a fiatal George Bush népszerűsített. Ez ebben a második elnöki ciklusában alap lesz, miután Trump majdnem száz százalékig visszatér a reagani külpolitikához. Már csak azért is, mert sikeres elnök akar lenni, komoly politikai örökséggel: egyrészt a Make America Great Again (Tegyük ismét naggyá Amerikát) megvalósításával, másrészt azzal, hogy ismét világvezető nagyhatalommá teszi az USA-t, amely elhozza a békét.

De ennek teljesen ellentmond az orbáni külpolitika, amely veszélyes módon elkötelezett Oroszország és Kína mellett, sőt, Iránnal is kifejezetten jó kapcsolatokat ápol, ami meg Észak-Koreát illeti, nos, Phenjan meg éppen dicséretével árasztja el Orbánékat. 

Nos, Trump ugyan mind a két nagyhatalommal, Oroszországgal és Kínával is normalizálni akarja a kapcsolatokat, de hangsúlyozottan amerikai feltételek mentén. Nem kompromisszummal, nem egyenlő felek között létrejövő megállapodással, hanem amerikai elvekre, értékekre építve. Ez utóbbi pedig nem esik egybe Orbán értékeivel és elveivel. Más szóval: Orbán romboló és egyáltalán nem racionális bel- és külpolitikájának semmilyen helye nincs ebben a folyamatban.

Ez hova vezethet? Miben csapódhat le?

Nem fognak utánamenni. Ignorálni. fogják. De hát nincsenek is egy súlycsoportban, Orbán és Magyarországa a pehelysúlyú, Trump és az USA pedig az ólomsúlyú kategóriában lép ringbe.

Kína Trump számára mumus. Ugyanakkor Orbán ezer – gazdasági és gyaníthatóan politikai – szállal kötötte magát, kormányát Pekinghez. Ez hova vezethet a következő években a magyar-amerikai kapcsolatok alakulását tekintve?

Orbán és körei a kínai gazdaság követelményei szerint állították át a magyar gazdaságot, és ezzel gyengítették és gyengítik Európát, az európai gazdaságot, azon belül is főként a németet. Kína pedig nem gazdasági okokból választotta Magyarországot ki magának, sőt, még csak nem is azért, hogy ezzel bejusson az Európai Unióba. Az ok egyszerű: külpolitikai geostratégiai, s ezt Washington nem fogja jó néven venni. Plusz az is fontos, hogy az USA szerint az európaiaknak növelniük kell a versenyképességüket – mondjuk ezt célozza a Draghi-jelentés is, amiből Orbán összeollózta a budapesti versenyképességi szándéknyilatkozatot. Az ilyen emberre mondják, hogy a szája egyik sarkából hideget, a másikból pedig meleget fúj. Ronald Reagan egyik nagy mondása volt: Trust but verify, azaz „Bízz, de ellenőrizz”.  

A szavaiból az derül ki, hogy reálisan nézve, Orbán nem számíthat arra, hogy Trump elhozza majd neki a Kánaánt a kétoldalú kapcsolatok terén.  

Nagy csalódás fogja őt érni. Hiszen láttuk, hogy az első Trump-elnökség idején sem ért el semmit az USA-val, holott akkor még erősebb helyzetben volt, mint most. Sőt, ez is hozzá fog járulni a belpolitikai rendszerének a további gyengüléséhez. Hiszen egy ponton túl, az emberek annyira nem hülyék, hogy ne döbbenjenek arra rá, hogy mit csinál, hova jutott. Magyarország ma már az unió második legszegényebb országa, ugyanakkor a legkorruptabb is. A magyarok közül egy idő után egyre többen rádöbbennek majd arra, hogy Orbánt már senki nem veszi komolyan, és hogy stratégiai szempontból csőd, amit csinál.