Ismét megbukott Orbán a tényellenőrzésen
Ezúttal sem sikerült a tényekhez ragaszkodnia Orbán Viktornak, aki újfent csúsztatott egy vaskosat. A miniszterelnök nem elégedett meg azzal, hogy a következő napokban a világ számos vezetője Budapesten tanácskozik majd, neki most is még nagyobbat kellett mondania. Ezúttal azzal büszkélkedett, hogy „Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseménye” lesz a fővárosban. Nos, ez nem igaz, volt ennél nagyobb, igaz, arra nem szívesen emlékszik vissza. Nem csak azért, mert az Horn Gyula és az akkori szocialista-szabaddemokrata külpolitika elismeréseként valósulhatott meg, hanem azért is, mert ott született meg az úgynevezett Budapesti Memorandum, amely biztonsági garanciákat biztosított Ukrajna számára, hogy a világ akkori harmadik atomfegyver-arzenáljának a leszerelése után nem éri bántódás. Nos, 2014-ben a putyini Oroszország ezt megszegte, majd 2022-ben háborút is indított keleti szomszédunk ellen.
„...Budapesten jövő héten lesz egy nyugati világ-csúcstalálkozó. Negyven-egynéhány európai vezetőt fogunk fogadni. Ez Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseménye...mégiscsak itt lesz 45-47 állam- és kormányfő. Nemcsak az uniós vezetők, a németek, franciák, hollandok, hanem itt lesznek az unión kívüli angolok is meg a törökök is meg a kaukázusiak is meg az észak- és nyugat-balkániak is. Tehát egy nyugati csúcstalálkozó lesz, ahol két dologgal kell foglalkoznunk” – mondta Orbán Viktor. Mindezt a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságjában elhangzott, interjúnak álcázott szózatában fejtegette.
De vajon igazat mondott?
A rövid válasz: korántsem.
Lássuk a tényeket! Amelyek ugyan Orbanisztánban – sajnálatos módon – kevésbé számítanak, de azért mégiscsak makacs dolgok.
Ezek alapján pedig kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Orbán Viktor emlékezete vagy nagyon gyenge, vagy nagyon szeretne elfelejteni és/vagy elfeledtetni bizonyos eseményeket (ez utóbbinak az okát is lehet tudni, de erről kicsit később). Mert nem is volt olyan nagyon régen, harminc éve, amikor a politikában addigra már nyakig megmártózott, az Országgyűlésben már a második ciklusát töltő, s akkor éppen az Európai integrációs ügyek bizottságának elnöki tisztét ellátó Orbán Viktor már csak ez utóbbi minőségeiben is tudott arról, mi zajlik Budapesten.
Vagyis arról, hogy a mostaninál nagyobb és jelentősebb nemzetközi konferenciát tartottak Budapesten: az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tanácskozásán 54 ország és terület képviseltette magát, az EBESZ akkori tagállamai között ugyanis ott voltak az európai, észak-amerikai, közép-ázsiai és egyes balkáni országok is. A résztvevők a legmagasabb szinten képviseltették magukat, kezdve a Vatikánnal, mégpedig II. János Pál által vezetett küldöttséggel, az Egyesült Államokon (Bill Clinton elnök), Oroszországon (Borisz Jelcin elnök), Kínán (Csiang Cö-min elnök) át az Egyesült Királyságig (John Major miniszterelnök). De itt volt még – a teljesség igénye nélkül – az osztrák, a belga, a bolgár, a brazil, a cseh, az egyiptomi, az izraeli (Ezer Weizman), a francia (Francois Mitterand), az iráni, a lengyel (Lech Walesa), az olasz, a török és az ukrán elnök is. Sőt, habár Orbán – a fent már idézett posztjában – azt is büszkén domborítja, hogy a „kaukázusiak is meg az észak- és nyugat-balkániak” is eljönnek most Budapestre, Horn Gyula akkori kormányfő meghívására akkor is itt volt az albán, a bosznia-hercegovinai, a macedóniai, a montenegrói, az azerbajdzsáni, a grúz, az örmény és az üzbég elnök is.
Az persze nem véletlen, hogy a jelenlegi magyar kormányfőnek nem nagyon akaródzik visszaemlékezni az 1994-es budapesti EBESZ-csúcsra: nem is csak azért, mert a – „furcsa módon” a saját kétharmados többségével anno nem visszaélő – szocialista-szabaddemokrata Horn-kormány látta vendégül a világ vezetőinek akkori krémjét, hanem azért sem, mert akkor említést kellene tennie arról, amit az akkori csúcsértekezlet letett az asztalra. Ami nem volt más, mint a Budapesti Memorandum elnevezésű többoldalú politikai nyilatkozat, amely nem kötelező érvényű biztonságpolitikai ígérvényeket fogalmazott meg az aláíró feleknek annak kapcsán, hogy több ország – így Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán – is csatlakozott a nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló atomsorompó egyezményhez, s vállalták, hogy leszerelik a saját területükön lévő atomfegyvereket. Az eredetileg három atomnagyhatalom, Oroszország, az USA és az Egyesült Királyság által kötött egyezményhez utóbb Kína és Franciaország is a támogatását adta. A szerződés biztonsági garanciái Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán területi integritását vagy politikai függetlenségét érintő fenyegetés, illetve erőszak alkalmazása esetére vonatkoznak. Ukrajna ennek eredményeként 1994-1996-ban leszerelte a világon akkor a harmadik legnagyobbnak számító nukleáris fegyverarzenálját. Majd eljött 2014, amikor is Oroszország – amelyet akkor már Vlagyimir Putyin irányított – Ukrajna szuverenitását és területi integritását megsértve, megszegte az Ukrajnának adott garanciákat szabályozó Budapesti Memorandumot. Azóta a helyzet fokozódott... Az évek alatt pedig Orbán és körei pedig egyre közelebb kerültek Putyinhoz, akit szépen kiszolgálnak a békemissziónak nevezett (ál)diplomáciai ámokfutásukkal.
Nos, Oroszország nem lesz jelen a mostani csúcson – Ukrajna viszont meghívást kapott, bár e sorok írásakor még nem lehetett tudni, eljön-e a magyar fővárosba Volodimir Zelenszkij. Azt azonban igen, hogy jelen lesz az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, s a legmagasabb szinten képviselteti magát Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Belgium, Hollandia, Svédország, Portugália, Lengyelország, Csehország, Bulgária, Románia, Finnország, Írország, Lettország, Litvánia, Észtország, Szlovákia és Málta, valamint az Egyesült Királyság és Izrael is. Az Egyesült Államok képviseletében ugyanakkor csak a külügyminiszter lesz jelen. Nyugat-Balkánból várják Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia vezetőit is, no meg persze, Orbán nagy illiberális haverjai is itt lesznek, azaz a grúz, az azeri és kazah elnök, tovább Törökország első számú vezetője is.
