Kiegyensúlyozottnak és sokszínűnek állítják be a médiát
Magyarországról azt üzenik Brüsszelbe, hogy a médiával minden rendben van. Legalábbis abból a szempontból, hogy a hazai jogszabályoknak megfelelően működik és többsége már „nemzeti tulajdonban” van. Ráadásul annyira sokszínű, hogy az már egyszerűen szemkápráztató.
Érdekes kérdés lehetne, hogy azok az urak, akik a hatalom birtokosainak különféle tetteit nagy vehemenciával és látható meggyőződéssel magyarázzák a nyilvánosság előtt, vajon elhiszik-e, amit beszélnek. A leckét mindenesetre mindig felmondják és olyan alkalmakkor, amikor lehetőség van visszakérdezni, tántoríthatatlanok.
Itt van például a média ügye és helyzete, amiről az utóbbi napokban újabb információkhoz juthattak azok, akik még figyelnek a hivatalos megszólalókra. Az Európai Bizottság Budapesten járt delegációjának muszáj volt, hiszen ők tapasztalatokat igyekeztek gyűjteni az idei jogállamisági jelentéshez. És nyilván tisztában voltak vele, hogy sok kritika érte – érhette – a közmédiának nevezett (ám már csak a nevében a közt szolgáló) konglomerátumot. Az persze kétséges, hogy valóban megnyugodtak-e, amikor azt hallották, hogy ezek a részlegek „kiegyensúlyozottan, a szakmai előírásoknak és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelve működnek”. De az illetékesek ezt olyannyira fontosnak tartották, hogy az erről szóló közleményt legott el is juttatták a Magyar Távirati Irodához (amely egyébként szintén része lenne a „közmédiának”).
Azt nem tudjuk, hogy a Brüsszelből érkezett küldöttség tisztában volt-e vele, kitől is kapta a mindenre kiterjedő és ugyancsak „kiegyensúlyozottnak” szánt tájékoztatást. Informátoruk nem volt más, mint a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, az MTVA vezérigazgatója. Vagyis az a férfiú, aki régóta büszkélkedhet egy olyan papírral, amilyen csak keveseknek van. Papp Dánielről ugyanis a bíróság állapította meg néhány éve, hogy hírhamisító.
Az a nagyon pozitív kép tehát, amelyet az általa vezérigazgatott területről adott, ennek megfelelően kezelendő. Az informátor nem tartózkodott a jogos bírálattól sem. Így a messziről érkezett emberek megtudhatták, hogy míg a „közmédia” bizonyítványa kitűnőnek látszik, az ellenzékkel annál több baj van. Ők ugyanis „a rágalomtól és a hazugságoktól sem elriadva próbálják a közmédiát politikai színtérre rángatni”. Eközben csak ritkán élnek a felkínált lehetőségekkel, hogy szerepeljenek a műsorokban. Azt már csak mi jegyezzük meg, hogy akik mégis elmennek, azoknak abban a különleges élményben lehet részük, hogy ők valódi kérdéseket kapnak (ellentétben például a miniszterelnökkel), sőt, nemegyszer a szavukba vágva vitatkoznak velük a máskor csak mikrofonállványnak látszó riporterek.
Papp Dániel még arról is tájékoztatta az érdeklődőket, hogy a „közmédia” műsorgyártásának „folyamatára a politikának nem lehet befolyása". Aki rendszeresen követi a hír- és háttérműsorokat, az tapasztalhatja, hogy ez mennyire így van. A kormány és pártjainak tevékenységéről – a propaganda írott és íratlan szabályainak megfelelően – hosszú anyagok készülnek, de mellettük akár fél perces hírekben is beszámolnak ellenzéki véleményekről, miközben gyakran foglalkoznak az ellenzéki politikusok lejáratásával is.
Joggal állapíthatta meg tehát a Miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi kormányinfón, hogy a magyar média sokszínűbb és szabadabb, mint Nyugat-Európában bárhol. Gulyás Gergely így reagált arra a kérdésre, mit szól a miniszterelnök politikai igazgatójának kijelentéséhez, miszerint aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását. A miniszter ezt a gondolatot „kiválónak” minősítette, majd sajnálkozva állapította meg, hogy határainkon belül nem értelmezhető, tekintve, hogy a magyar médiában sokszínűség van. Amiből egyértelműen kiderül az is, hogy Papp vezérigazgató és hírhamisító nem egyéni véleményt fogalmazott meg, hanem pontosan tartotta magát a hatalmi kánonhoz.
Az persze joggal merülhet fel ezek után, mit szól „kiváló gondolatának” ilyetén leminősítéséhez Orbán Balázs. A politikai igazgató ugyanis egy nemrég tartott konferencián meggyőződéssel állította, amit mondott. Részletesen ki is fejtette, hogy 2010 előtt az volt a baj, hogy a média negyede volt „nemzeti tulajdonban”, ami „borzalmas kiszolgáltatottságot" jelentett, de mostanra már – hála istennek, vagy minek – már 50 százalék fölé került. Egyúttal nem mulasztotta el megróni azokat a nyugati médiumokat, amelyek elkezdtek „bizonyos ideológiák szolgálólányai" lenni.
A jelek szerint ilyesmi – szerencsére – nálunk nem fordulhat elő. És ha valaki ellentmondást vélne felfedezni a három idézett férfiú kijelentései között, az gyorsan szálljon magába. Minden úgy van jól, ahogy van. A kiegyensúlyozott és sokszínű „közmédia” nem hagyja magát a politikától, netán ideológiáktól befolyásolni. Egyszerűen kiszolgálja azt a hatalmat, amely több mint 12 évi áldásos működésével nemcsak a médiát, hanem minden mást is uralma alá vont.
Egy olyan országban, amely büszke szuverenítására és amelyben egyetlen ember határoz meg minden lényeges politikai kérdést, így működik a jogállamiság. Akinek pedig nem tetszik, írja bele a jelentésébe. (Kit érdekel?)
