Magyarországon ismét sikerült megteremteni az egypártrendszert
Egy újabb ellenzékinek mondott politikust sikerült becsábítani az egykor közszolgálati, ma már az államot és a kormánypártot teljes mértékben kiszolgáló médiumok stúdióiba. Nem először, nem is utoljára. Ezzel ismét tudják bizonyítani mindazoknak, akik esetleg még kételkednének benne, hogy mennyire sokoldalú és kiegyensúlyozott az M1 aktuális csatorna, valamint édestestvére, a Kossuth Rádió.
Ezúttal egy pécsi önkormányzati képviselő akadt horogra. A hölgy városában volt alpolgármester is, de tavaly úgy döntött, kilép a DK-ból, így maradt szimpla képviselő. Az ellenzéki előválasztás után pedig úgy gondolta, hogy függetlenként elindul az országgyűlési választáson is, de persze nem jutott be a parlamentbe. Viszont igen rossz véleménye van a hatpárti összefogásról, így nagyon alkalmas arra, hogy a közmédiumokban – nevezzük őket – jobb híján – egyszerűen így – beszélgessenek vele.
És itt természetesen nem Bognár Szilviáról, valamint azokról az általában eredeti pártjukat elhagyó, nyilvánvalóan „megvilágosodott” politikai szereplőkről van szó, akiket sikerül mikrofon és kamera elé ültetni. Hanem a jelenségről és a módszerről. A fideszes propaganda nagyon tudatosan „vadássza le” ezeket az embereket. Amúgy is gyakran és szívesen tárják a közönség elé, hogy az ellenzék – szóhasználatukban: a baloldal – mennyire megbízhatatlan, kiállhatatlan, mi több: nemzetellenes. Erről naponta készülnek leleplező tudósítások, s ha ezekben meg tudnak szólaltatni ilyen „autentikus” embereket, akkor – úgy vélik – még hitelesnek is látszanak.
Ezek az emberek először pendliznek egyet, tehát megkérdezik őket a tévéjükben, aztán a rádiójukban. Utána az elhangzottakból készül egy tudósítás a Magyar Távirati Irodában, amiből aztán hírt alkothatnak a lapok, vagy azon rádiók számára, amelyek a „királyi hírügynökségtől” veszik meg a hírösszefoglalókat. Utóbb még idézhetik szavaikat azokban az összeállításokban, amelyekben napi rendszerességgel igyekeznek lejáratni az ellenzéket.
Az persze nyitott kérdés, hogy ezek a magukat ellenzékinek tartó nyilatkozók miért vállalják a szereplést. Ha valóban nem tekintik magukat a jelenlegi rendszer híveinek, akkor miért hagyják, hogy felhasználják őket propaganda-célokra. Hiszen tudniuk kell, hogy amennyiben – akár jogosan is – bírálják egykori, vagy jelenlegi elvtársaikat, akkor arra kíméletlenül lecsapnak a kormánypárti kommunikációban és nem is eresztik el addig, amíg akár a legkisebb eredményt remélhetik tőle. Ezek az emberek nem lehetnek annyira naivak, hogy ezzel ne legyenek tisztában. Nem is azok. Hát akkor?
Meglehet, annak a politikai elemzőnek van igaza, aki azt mondja, a jelenlegi politikai rendszert egyetlen ember találta ki, mozgatja és igazgatja: Orbán Viktor. E koncepció lényege, hogy még a pártrendszert is ő hozta létre, néhány párt csakis neki köszönheti létezését, de a többi is részben tőle függ. Ez a gondolat mindenesetre megmagyarázná a legutóbb parlamenti választás eredményét. És tulajdonképpen azt jelenti, hogy Magyarországon – alig több mint harminc évvel a többpártrendszer újraindulása után – ismét sikerült megteremteni az egypártrendszert. Ha pedig jobban belegondolunk, nem is annyira a valóságtól elrugaszkodott helyzetértékelés ez.
Nézzük például azt a – jelenleg ellenzéki – pártot, amelyről az utóbbi napokban oly sok híradás szólt. A kormánypárti média is előszeretettel foglalkozott vele, hiszen ők mindig rárepülnek az olyan témákra, amelyekkel azt lehet bizonygatni, hogy az ellenzék mennyire alkalmatlan bármire. A Jobbikról van természetesen szó, ahol újraválasztották az eddigi elnököt, mire legfőbb kritikusa kilépett a pártból és még ráadásul egy botrány is lengedez a párt körül. És csak azért érdemes témánknál megemlíteni, mert lényegében semmit sem lehet tudni a jelenlegi helyzetről. Egy párt – amely a többiekkel együtt – leszerepelt a választáson, úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne körülötte. Jakab Péter pártelnök hosszú interjút adott a Telexnek és tulajdonképpen semmit sem mondott. Mintha az egykori állampárt egyik vezetője nyilatkozott volna a hetvenes években, csak persze akkor még nem voltak internetes portálok és a pártvezetőknek nem lehetett feltenni kínos kérdéseket. Most lehetett, de minek…
A kormánypárti propaganda-gépezet tehát változatlanul, és teljes erővel működik. Pontosan tudják, mit miért tesznek, mit akarnak elérni és milyen eszközökkel. Velük szemben pedig ott az ellenzék – amelyre azért majdnem kétmillióan szavaztak áprilisban –, és csak küszködik. Saját magával, meg az elemekkel is.
Futballisták szokták nyilatkozni egy-egy kudarcos meccs után, hogy már nem foglalkoznak a múlttal, hanem csak a jövővel, ezért a következő összecsapásra készülnek. A magyar foci olyan, amilyen, de a jelek szerint még lehet a szereplőitől tanulni valamit. Na persze, ehhez kell egy jó edző, taktika, meg elszántság is.
