"Most az életben maradásunk a tét" - folytatódik a mézbotrány!

2008. május 20. 12:36 2008. máj. 20. 12:36

Úgy nézett ki, hogy a rendszerváltás után a magyar agráripar lassan ellehetetlenül. Kétségbeesett kistermelők, talajt vesztett mezőgazdászok, elkeseredett növénytermesztők próbáltak újra gyökeret ereszteni szakmájukban. Miközben a nehézségek miatt aggódott az ország, talán csak a méhészek nem féltek.



Magyarországon tizenötezren foglalkoznak méztermeléssel, több mint kétharmaduk megélhetését jelenti ez a munka. Nehézségekkel természetesen ők is hadakoztak, de közben a méztermelés grafikonjai az égbe emelkedtek. A sárga arany értéke végre valós helyére került a nemzetközi piacon, a hazai méztermelők a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára állhattak.
"Míg a nagyvilágban a betegségek miatt gyógyszerezik a méheket, addig Magyarországon a szigorú állategészségügyi előírások értelmében elégetik a beteg méhcsaládokat. Még véletlenül sem kerül a mézbe antibiotikum. Ez a titka a jó méznek - világosít fel Balogh Sándor méhész, akinek Zircen van méhészete. "A hozzáértés, gyakorlat és a jó szabályozás miatt kerül kimagaslóan jó a minőség - állítja magabiztosan.

Az uniós élelmiszerboltokban sláger a magyar akácméz. Az itthoni polcokon viszont rengeteg külföldi is található. Az ÁNTSZ folyamatosan ellenőrzi a külföldi élelmiszereket, így a méz sem kivétel. A közelmúltban kiderült, hogy sok import terméken a méz felirat a sárga aranyhoz hasonló állagú, de valójában mesterségesen előállított anyagot takar. A hivatal ezért akár száz tonna "csinált" mézet is kivonhat a forgalomból. A laboratóriumi vizsgálatok döntenek nemsokára az utánzatok sorsáról. Idő közben a hazai mézüzemeket is ellenőrizték, és azokban is találtak szabálytalanságokat.

A hír hallatán felbolydult a "méhkas." Sokan az új hazai piac megnyílásának lehetőségét látják a külföldi méz esetleges "einstandjának" tükrében. A kisebb méztermelők úgy látják, ha adódik lehetőség, akár még saját maguk is boldogulnak a kereskedelemmel. A gyakorlat szerint ugyanis felvásárlóknak adják el a nyers mézet, akik aztán tovább terítik a piacon. Természetesen haszonnal.

"Típustól és a minőségtől függ a bevételünk, nem szakítják meg magukat fizetéskor a felvásárlók" - állítja Baldavári László méhész. "Lenyomják az árakat, de ha mégis kiváló alapanyagot találnak valamelyik beszállítónál, azért lehet velük felfelé is alkudni" - mondja tapasztalatból. "A kis méhészetek általában piacokon is terítik portékáikat, de ez inkább csak adózott "zsebpénz" a ráfordítások hatalmas költségeinek ellensúlyozására" - teszi hozzá legyintve.

"Ezzel nem lehet viccelni" - lapozzon!