Újabb adok-kapok várható az amerikai külügy bírálata nyomán
Nem túlságosan gyakran fordul elő, különösen szövetséges országok között, hogy egy kormány rákényszerül egy ilyen bírálatra, de ha másként nem tudja eljuttatni a bírálatát, akkor ez is lehet annak közvetítési módja. Így reagált Jeszenszky Géza az amerikai külügyminisztériumnak a magyar szuverenitásvédelmi törvényt és annak gyakorlatba ültetését élesen bíráló közleményére. A korábbi magyar külügyminiszter, majd washingtoni nagykövet borítékolta, hogy erre Orbánék élesen reagálnak majd, ami amúgy a korábbi szovjet tempót idézi.
Magyar idő szerint péntekre virradóra jelent meg az amerikai külügyminisztérium honlapján egy, az Orbán-kormányt élesen bíráló közlemény. Egészen konkrétan a tavaly december elején elfogadott szuverenitásvédelmi törvényt, és az annak keretében létrejött Szuverenitásvédelmi hivatalt, az általa elindított első ügyeket kifogásolták. Washington a közleményben mély aggodalmát fejezi ki a törvény és amiatt, hogy a héten drákói szigorral lecsaptak a civil szervezetekre és a független médiára. „A független szervezetek zaklatására, megfélemlítésére és megbüntetésére irányuló kormányzati törekvés ellentétes a jogállamiságban gyökerező demokratikus kormányzás elveivel” – szögezi le a dokumentum, rámutatva: a törvény nem szab határt a Hivatal számára az állampolgárok emberi jogainak és alapvető szabadságjogainak korlátozására tett erőfeszítései előtt, és veszélyes minden, a velük kapcsolatba lépő ország, üzleti vállalkozás és magánszemély számára. „Az Egyesült Államok továbbra is kiáll a civil társadalmi szervezetek és a médiaszabadság védelme mellett ezekkel az antidemokratikus intézkedésekkel szemben” – zárul a közlemény.
Mennyire megszokott dolog sajtóközleményben tudatni egy kormány rosszallását egy másik kormány lépéseivel szemben? Különösen szövetségesek esetében? Erről kérdeztük Jeszenszky Gézát.
Nem túlságosan gyakran fordul elő, különösen szövetséges országok között, hogy egy kormány rákényszerül ilyen bírálatra – reagált a korábbi magyar külügyminiszter, majd washingtoni nagykövet. Igaz, általában az államok közötti viták esetén először bizalmas diplomáciai tapogatózások vannak, s ha azoknak nincs eredménye, akkor jöhet egy nyilvános közlemény – magyarázta, megjegyezve: azt persze nem tudni, hogy ebben az esetben volt-e ilyen tapogatózás, esetleg történt-e kísérlet rá amerikai részről, bár az közismert, hogy David Pressman budapesti amerikai nagykövetet nem szokták fogadni a kormánynál. Az üzenetek közvetítésének pedig az egyik módja egy ilyen közlemény kiadása.
| Pressman a törvényről „Putyin orosz elnök elfogadtatott egy „külföldi ügynök törvényt”, hogy bűnbakká tegye, befeketítse és partvonalra szorítsa a hazai politikai ellenfeleit, amit egy ’meleg-propaganda ellenes törvény’ követett. Nem tartott sokáig eljutnia addig a kijelentésig, miszerint a politikai ellenzékét külföldi ügynökök finanszírozzák LMBT civil szervezetek révén, és hogy azt állítsa, az Oroszországba küldött amerikai nagykövet pedofil. Amit a demokratikus világ jó része figyelmeztető tanmesének tekintett, azt a magyar kormány úgy tűnik, modellként használja. Magyarország is megalkotta saját, a civil szervezetek ’külföldi támogatásáról’ szóló törvényét, aztán a ’meleg-propaganda’ ellenes törvényét, majd az úgynevezett ’Szuverenitásvédelmi Hivatalt.’ Magyarország nem sok időt vesztegetett, mire ezt a félelem-gépezetet alkalmazni kezdte.” (Elhangozott 2024. június 23.) |
Miután a magyar kormány nagyon élesen szokott reagálni az őt érő bírálatokra, borítékolható, hogy ez most sem lesz másként, s ki fogja magának kérni a kritikát, azt kommunikálva, hogy szuverén ország vagyunk, nem tűrjük a beavatkozást belügyeinkbe – mondta Jeszenszky. Hozzátette: ez tipikusan kommunista reakció, az egykori Szovjetunió bevett gyakorlata volt az ilyen visszautasítás. Ezt azonban az 1975-ös Helsinki Záróokmány, s már maga a Helsinki Folyamat is mindenképpen túlhaladta, azóta az emberi jogok kérdése már nem tekinthető belügynek. S ez az ügy is az emberi jog, a véleményszabadság kategóriájába tartozik.
Arról már nem szólva, hogy a külső támogatás a magyar kormány kedvelt módszere. Nagyon gyakori ugyanis, hogy Orbánék anyagilag is támogatnak egyes – akár a kormánnyal szemben álló – erőket más országokban – példa erre Észak-Macedónia vagy Csád. S persze arra is emlékszünk, hogy az elmúlt években az Orbán-kormány, a hozzá közel álló cégek által felvásárolt helyi sajtó segítségével aktívan megpróbált beleszólni a szlovéniai választásokba. Ugyanígy, a magyar kormány nyíltan tevékenykedett a számára rokonszenves pártok és személyek érdekében a közelmúltban, a szlovákiai választások idején. Ennek pedig mindig van anyagi vonzata is – jegyezte meg. „Egyszóval, ez tipikus esete annak, hogy a más szemében a szálkát is meglátjuk, a sajátunkban a gerendát sem” – állapította meg Jeszenszky Géza, pedig maga a kormány akar fellépni a külső országokból érkező – sokszor kulturális vagy civil szervezeteket támogató – ügyek, szereplők ellen.
Mindennek fényében teljesen érthető tehát az amerikai bírálat – húzta alá, hozzátéve: nem is csak Washingtonban merülnek fel komoly aggályok ebben az ügyben. Beszámolt arról, hogy az utóbbi időben több más szövetséges ország személyiségei is érdeklődtek nála a törvényről, s arról, hogyan gondolja azt a magyar kormány.
