Egy kis tányér étel is segítség
Bűn kidobni az ételt, a maradékot – ha nincs más lehetőség – becsomagolva a kuka tetejére kellett rakni. A gyerekkorában tanult szokást felnőtt fejjel sem felejtette el Mohamed Fatima „freedom-writer” énekesnő, aki napi szinten adja oda megmaradt ételét az arra jelentkezőknek. Ehhez a Covid időszakában a Facebookon létrehozott „Túl sokat főztem 13. ker” csoportja ad – azóta is – napi szinten lehetőséget mindkét félnek: akiknél nem fogyott el, amit aznap főztek és akiknek szüksége van egy tál meleg ételre, Az utóbbi csoporthoz tartozók egyre többen vannak – mondja a művész.
Miközben a KSH szerint már bruttó 645 300 forint itthon az átlagos fizetés, az Európai Unió szegénységi mutatója nyílegyenesen bök Magyarországra. Sokaknak okoz gondot a napi étkezés, amin különböző időszakokban és rendszerességgel karitatív szervezetek főzéssel és ételosztással igyekeznek segíteni. Magánemberként, hogy jutott eszébe, hogy napi szinten „vendégeljen” meg rászorulókat?
2020-ban találtam rá a Facebookon a VIII. kerületi Túl sokat főztem csoportra. Ekkor a Covid időszakát éltük. Láttam, hogy idegen emberek maradék ételeket osztanak meg ismeretlenekkel, akik ingyen elvihették azokat. Felismertem, mit jelent ez a közösségnek és hogy szükség van rá, ezért úgy döntöttem, hogy a közösségi oldalaimat és a nevemet is adom ehhez az ötlethez, kezdeményezéshez. És mivel a XIII. kerületben élek, elindítottam az erre a területre koncentráló Túl sokat főztem csoportot. Később már minden közösségi platformomon is megtalálható lett.
Csak a Facebook oldalt működteti, vagy szokott felajánlani ételt is?
Édesanyám gyerekkorunkban mindig sokat főzött, mert mindig voltak nálunk vendégek, akiket a cigány kultúránkhoz tartozóan mindig megkínáltunk étellel. Ebben nőttem fel, ehhez szoktam hozzá én is. Így magam is többet főzök, a férjem pedig nem eszik sokat, tehát van maradék. Azt is anyukámtól tanultam, hogy nem dobjuk ki az ételt, mert az bűn, ezért a szomszéd néninek adtuk, vagy becsomagolva rátettük a kuka tetejére, ahonnan valaki mindig elvitte. Hiszen ami nekünk felesleg, az másnak az életét mentheti meg, vagy élhetőbbé teszi a napját azzal az ebéddel vagy vacsorával. Úgy látom, hogy ez a helyzet gyerekkorom óta sem változott, ezért folyamatosan pakolom fel az oldalra a főztömet.
Van rá jelentkező, az emberek mernek kérni?
Persze. Volt olyan, amikor a bablevest – amiből nem lehet kicsit főzni – két napig osztottam, de a káposztámmal és a bakonyimmal is ugyanez a helyzet. Aki éhes, az mer kérni, nem szégyenkezik, mert nagyobb dolog az éhség, mint a szégyen. Amikor eljönnek az ételért, akkor van, hogy lehajtják a fejüket, de mosollyal és egy kis beszélgetéssel ezt mindig fel lehet oldani. Szoktam még hozzáadni egy kis édességet, vagy valamilyen kedvességet is bele- illetve hozzá csempészni. Nekem fontos, hogy ebben a rohanó világban egy kis szeretetet is adjak. Mert, amit adunk azt kapjuk majd vissza, ha nem tőlük, akkor mástól. Ebben nagyon hiszek.
Vannak mások is, akik odaadják a maradék ételüket?
Vannak, igen. De például van egy úriember, aki olyan, mintha konkrétan a csoportra főzne. Kidobozolja a többfajta ételt, de úgy, hogy van már közte például glutén érzékenyeknek vagy cukrosoknak készült is. Ő sem tartozik a nagyon gazdag emberek közé, ahogy a többiek sem. Sőt, azt vettem észre, hogy azok is adakoznak, akik szegények, mert ők tudják milyen nélkülözni. Kirakják azt is, ha van egy kis babaételük. Ők egyszerű civilek, hétköznapi emberek, akik tudják, hogy egy kis tányér étel is segítség. Mert tapasztalják, mit jelent az, ha a boltban azon kell gondolkodni, hogy kenyeret vagy hagymát vegyél.
Az ételen kívül szoktak másféle segítséget is kérni?
Volt, aki névtelenül kért segítséget. Kiderítettük, hogy ki ő és felvettük vele a kapcsolatot úgy tudtunk neki segíteni együttes erővel. Az étel az mindig nagy dolog, mert ha valaki éhes, az a legrosszabb. Tudom milyen az. Volt benne részem nekem is, igaz, csak rövid ideig, mert édesanyám nagyon dolgos asszony volt, és ha nem is sokat, de mindig megteremtette az asztalra valót. És a kicsiből is juthat másnak is. Tehát tudom, milyen szegénységben élni. Ezért is nagyon fontos, hogy ne dobjuk ki azt, amire nincs szükségünk, hanem adjuk oda annak, akinek szüksége van rá. De mi nem egy charity (jótékony) csoport vagyunk, mert ahogy az egyik tagunk fogalmazott: én csak ételt szeretnék adni, pénzt, bevásárlást, hűtőfeltöltést és hasonlókat nem, tudom, hogy sok embernek rossz, de én se vagyok mindenható.
Azóta már több hasonló csoport is létrejött?
Igen, több kerületben működik Túl sokat főztem csoport, de van már Salgótarjánban, Békésben is. A mi csoportunk is töretlenül működik, már több, mint kétezren csatlakoztak hozzá.
