Viharverten
„A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása szerint 2010 végére a GDP 80,2 százalékára került a hazai államadósság. A negyedik negyedév végére 21 749 milliárd forintot tett ki az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett, vagyis az uniós elszámolás szerinti úgynevezett maastrichti adóssága. A kormány egyik főbb gazdaságpolitikai célkitűzése az államadósság csökkentése. A cél, amelyet a készülő alkotmányba is foglalnának, 50 százalék lenne.” (Origo - 2011. április 1.)
Eltelt csaknem másfél évtized, amely időtartamban kizárólag a Fidesz-KDNP pártszövetség uralta a parlamentet, az országot. E hosszú szakaszban az Orbán-Varga Mihály-Matolcsy trojka mindössze annyit ért el, hogy 2024. év végére – jó esetben – 73 százalék körül lesz a GDP-arányos hazai államadósság szintje. 14 év alatt mindössze 7 százalékot sikerült „lefaragni”, ami azt jelenti, hogy éves átlagban mindössze fél (!) százalékos sebességgel csökkent az adósságszolgálat.
A 13 éve emlegetett 50 százalékos követelmény (ami valóban bekerült az Alaptörvénybe) ma már az álmok kategóriájába tartozik, de a 60 százalékos érték is elérhetetlen távolságban van. Nevezett urak úgy adósították el az országot, hogy a felvett hiteleket nem az oktatás- és az egészségügy rendbehozatalára fordították, hanem improduktív és versenyképtelen ágazatok finanszírozására költötték. És ez a legnagyobb hiba: a „jó” – és drága – pénzt „rossz” célok megvalósítására használták fel. Ennek is eredménye, hogy 2024. kora őszén egyaránt szégyellnivaló az oktatási és kórházi infrastruktúra állapota (a szociális ellátásról és a nyugdíjakról most nem szólok), tehát forráshiányosak, mivel a nagyurak „elverték/elkártyázták” a felvett kölcsönöket, viszont a törlesztést és a kamatok terheit szemérmetlenül ránk lőcsölték. A 62. Közgazdász-vándorgyűlésen – Matolcsyval ellentétben – Varga pénzügyminiszter úr derűsnek mutatkozott és a jövőre vonatkozó optimista mondataival igyekezett nyugalmat sugározni. Nem sok sikerrel.
A költségvetési hiánnyal kapcsolatban így fogalmazott Varga (MTI): „az idén meghozott intézkedések több mint ezermilliárd forinttal növelték a költségvetés mozgásterét. A kormány tartja az idei évre kitűzött 4,5 százalékos hiánycélt, jövőre pedig 3,7 százalékra, 2026-ra 2,9 százalékra javítja a hiány mértékét”. Először is gyorsan tisztázzuk: a tavaly nyáron elfogadott költségvetési törvény eredetileg az idei évre vonatkozóan tartalmazta a 2,9 százalékos hiánycélt és nem 2026-ra (!) Már 2024. márciusának végén kiderült, hogy sem a gazdasági növekedésre vonatkozó kormányzati elképzelés (4 százalék) sem pedig a 2,9 százalékos hiány nem tartható, ezért aztán „gatyahúzás” következett:
-
újabb százmilliárdos terheket pakoltak a bankszektorra, amelyeket a pénzintézetek már „tovább is passzoltak” a kisvállalkozói szférára és a lakosságra;
-
közcélú és közérdeket szolgáló beruházások tucatjait állították le, nem törődve a közlekedés és a közműhálózat állapotának gyors romlásával.
Varga előadása a „Vihar után – vihar közben" címet viselte. Látva az ipar és a mezőgazdaság vergődését, valamint a költségvetés pillanatnyi állapotát, talán szerencsésebb lett volna a „Vihar után – vihar közben – viharverten” cím használata.
