"Az uránbányászat veszélyes a földre, talajvízre, levegőre, emberre”

2019. február 11. 07:19

Már a lokátor tervezésekor itt volt, de most kiemelt figyelmet fordít az Energiaklub Pécsre. Paks II alig 100 kilométerre van, a város alá uránbányát és végleges atomtemetőt fúrnának – van miért aggódni. Mátyás Eszterrel, az Energiaklub atomenergiai projektvezetőjével készítettünk interjút.

Pécsi STOP: Pár napon belül két fórumot is tartott az Energiaklub Pécsett, korábban tanulmányútra indult innen egy csapat Németországba. Miért és mióta került ennyire a város a szervezet látókörébe?

Mátyás Eszter: Az Energiaklub már jó ideje figyelemmel követi a pécsi eseményeket, kezdve a Zengőre tervezett lokátor megépítése elleni tiltakozással, a korábbi uránbánya rekultivációján át a levegőminőség nyomon követéséig. De a közös munka valóban mostanában, pontosabban 2018 elején indult meg a pécsiekkel. Ha ugyanis csak a Magyarországra tervezett nukleáris beruházásokat nézzük, láthatjuk, hogy a tervezett háromból kettő (a Nyugat-Mecsekbe tervezett hulladéklerakó és az uránbánya újranyitása) a város közvetlen közelében, egy pedig, maga Paks II, 100 kilométeren belül valósul meg.

Ha probléma-sorrendbe kellene állítani a pécsiek szemszögéből Paks 2-t, az atomtemetőt és az uránbányát, hogy nézne ki ez a sor?

Atomenergia kapcsán közkeletű félreértés, hogy maga az atomerőmű a legveszélyesebb, hiszen elég csak Csernobil vagy Fukushima katasztrófáira gondolnunk. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a nukleáris ipar már a kezdetektől, az uránbányászattól károsítja a környezetet és veszélyes az ember egészségére is.

S ahogy a folyamat eleje, úgy a vége is „koszos”, hiszen mai napig nem megoldott a nagy aktivitású radioaktív hulladék tárolása, és a jelenleg működő ideiglenes tárolók, vagy kis-és közepes hulladékkal foglalkozó telephelyek különféle szennyezésekkel (trícium sugárzás, háttérsugárzás, stb.) rombolják a környezetet. Sorrend így nem is állítható, hiszen mindegyik „állomás” ugyanolyan szög a koporsóban.

Kezdjük Paks 2-vel. Mit nyernek és mit veszítenek vele a pécsiek? Mennyire érezhetik magukat biztonságban a mecsekoldali polgárok?

Paks II-vel csak veszíteni lehet. Kezdjük csak azzal, hogy úgy akartunk atomerőművet, hogy nem volt rá pénzünk. Az oroszokkal kötött hitel-megállapodás során közel 98 millió Euróval adósodott el az országunk. Ez a pénz ráadásul egy olyan technológiára lesz elköltve, mely nem biztonságos. Nem csak hogy nem biztonságos, hanem ahogy korábban beszéltük, a környezetre is káros.

A kormány a klímaváltozás elleni harcban előszeretettel propagálja az atomot, hiszen 0 a szén-dioxid kibocsátása. Azt azonban nem sietnek hozzátenni, hogy az atomerőművi radioaktív hulladékkal (ami legalább még 500 ezer évig sugároz a leszerelés után) nem tudnak mit kezdeni. De órákig (akár napokig) lehetne folytatni a hátrányokat a korrupciós kockázatokon keresztül az engedélyeztetési folyamat hibáival. Paks II-vel sem a pécsiek, sem az ország többi lakosa nem járna jól.

Igen hangzatos nosztalgikus szófüzérek bukkannak fel az uránbányát illetően, hogy városrész nőtt ki a földből, virágzott Pécs. Milyen következményekkel, előnyökkel és hátrányokkal jár Pécsett az uránbánya újranyitása? Találkozott-e nosztalgiázó uránbányásszal?

Még nem találkoztam, de nagyon szeretnék, kíváncsi lennék, ennyi év eltelte után megszépültek-e az emlékek, vagy van olyan bányász, aki nem örömmel emlékezik vissza a mélyben töltött időre. Viszont sok könyvet és tanulmányt olvastam a korábbi mecseki uránbányászok életéről és dokumentumfilmeket is néztem, hogy megértsem a nosztalgiát. Az uránbányászok munkája az egyik legkeményebb munka, amit ember valaha végzett. Több száz méter mélyen, akár 40 fok feletti hőmérsékletben, 8 órán keresztül bányászták az uránt. A kemény és veszélyes munkát azonban az állam meg is fizette. És nem csak anyagi javakkal honorálta. Számos különböző munka utáni, közösségépítő programot szerveztek a munkásoknak, akik egymás szomszédjában laktak, családjaik összejártak. A bányászok szerintem ezt hiányolják és nem az uránbányát.

Az Energiaklub viszont nem hiába indított el online petícióját, mikor kiderült, hogy a Magyar Urán Resources Kft. nem áll el az uránbánya újranyitásától és az elsőre elutasított környezetvédelmi eljárás ellenére beadta újra engedélykérelmét. A bányát ugyanis a Mecsek szívében tervezi újranyitni az egyébként ismeretlen hátterű cég. A Nyugat-Mecseki Tájvédelmi Körzet nem hiába kapott védettséget. Olyan különleges állat-és növényvilága van, mely egyedülálló Magyarországon. És itt nyitnák újra az uránbányát, úgy, hogy közismertek a környezetre szennyező hatásai. Az uránbányászat veszélyes a földre, a talajra és a levegőre, mert a káros anyag kibocsátásával, porral szennyezi azokat. Veszélyes az emberekre, hiszen ha talajvízbe kerül a szennyező por, az átszivárog az ivóvíz bázisba.

Maga a bányászat a daganatos betegségek és citogenetikai károsodás kockázatát is megnövelheti. Az Energiaklub 2018. májusában készült közvélemény kutatásából pedig az is kiderült, a környéken lakók nem támogatják az uránbánya újranyitást. A lakosság 64%-a gondolta úgy, hogy a bánya megnyitása természetrombolást okoz a Mecsekben. Tízből hatan vélekednek úgy, hogy a belélegzett por és radon gáz miatt sugárzás érheti az embereket. A lakosság fele ért egyet azzal az állítással, hogy egy esetleges radioaktív szivárgás miatt elszennyeződik az ivóvíz. Összefoglalva elmondható, hogy sem a környezetnek, sem a pécsieknek nem áll érdekében a tervezett beruházás, ennek ellenére az Urán Resources Kft. nem hátrál meg. Emiatt az Energiaklub is tovább folytatja a pécsi tevékenységét. többek között az uránbánya engedélyeztetési eljárásának a monitorozását, a lakosság folyamatos tájékoztatását.

Tucatnyi kilométerre Pécstől, vagy közelebb olyan végleges, nagy aktivitású nukleáris lerakót terveznek, amilyen még sehol nincs a világon. Hány évig kell ennek tökéletesen zárnia és mit kell tudnia, hogy a következő generációk pontosan tudják, mi van a föld mélyén?

Valóban, sehol a világon nem találtak még megoldást a nagy aktivitású radioaktív hulladék (ez többnyire a kiégett fűtőelemeket jelenti) végleges elhelyezésére. Folyamatosan kutatnak mindenhol, de nagyon nehéz a feladat. Az ilyen típusú radioaktív hulladék egyesek szerint 500 ezer, mások szerint 1 millió évig sugároz még.

Potenciálisan tehát ennyi ideig okozhat környezetkárosítást. Jelenleg, bár zajlanak kutatások a végleges tárolók kialakítására, a helyzet mégis úgy áll, hogy a mi generációnk max. 150-200 évre lesz képes megoldani a tárolás. Addig muszáj lesz újabb megoldást találni, mert nem csak az unokáink, hanem ükunokáink is szenvedni fogják a nukleáris ipar néhány évtizedes múltját.

Egyáltalán hogy lehet az, hogy Pécsnek semmi beleszólása nincs? A németországi mozgalmak mit tanítanak az ilyen esetekre? Pécsett egy meglehetősen széles összefogás már megakadályozott egy lokátorépítést, most mit lát? Mekkora az aktivitás, az érdeklődés, mi kellene ahhoz, hogy felkapják a fejüket az itt élők?

Nehéz a helyzet, valóban. A németországi tanulmányút azért is szolgált jó példával számunkra, mert lényegében hasonló helyzetben voltak, mint most mi. Kelet-Németországban az 1970-es években nem volt társadalmi beleszólásra lehetőség, a Gorleben környéki lakosok azonban semmiképp sem akarták, hogy lakóhelyük közvetlen közelében radioaktív hulladékkal töltsék fel a sóbányát. Nem csak civil aktivisták, hanem az egyház tagjai, nemesek, parasztok, szóval mindenki részt vett az ellenállásban. Ezzel az összefogással tudtak eredményeket elérni, és így tudták megakadályozni a radioaktív hulladéktároló elkészültét a sóbányában.

Pécsett is ebben látjuk a fantáziát. Összefogás nélkül nem lesz esélyünk megakadályozni sem az uránbánya újranyitását, sem a Nyugat-Mecsekbe tervezett végleges tárolót. Az elmúlt évben viszont számos pozitív előremozdulás figyelhető meg a városban. Az uránbánya kapcsán meghirdetett közmeghallgatás előtt már aktivisták matricázták teli a várost és hívták fel a figyelmet a bánya környezetet szennyező hatásaira. Újraéled a nagy múltú Zöld Fiatalok Egyesület. Az Energiaklub rendezvényein is egyre több érdeklődő van (elég csak a pár hete az egyetem Tudásközpontjában tartott előadásra gondolni).

Hogyan tovább? Milyen akciókra lehet számítani, milyen tervei vannak az Energiaklubnak? Kikkel működnek együtt a városban?

Ahogy az előbb megjegyeztem, nagyon fontos az összefogás. Ezért az Energiaklub továbbra is a helyi közösségek megerősítésén fog dolgozni a régióban. Ennek nyomán a Zöfivel stratégiai megállapodást is kötünk, hogy közösen tudjunk harcolni a tervezett nukleáris beruházások ellen. Az Energiaklub egyik legfontosabb célja, hogy információval és tudással lássa el a helyieket, ezért kiemelten kezeljük a pécsi ügyeket. Idén is szervezünk konferenciákat és workshopokat, és lesz megint filmvetítés is.