Sikertörténetből bukás: vajon mikor kezdődött Bognár Szilvia lejtmenete?

A Pécsi Tükör az elmúlt hetekben több alkalommal is feszegette a pécsi városvezetés belügyeit, jellemzően véleménycikkekben. Ez már csak azért is érdekes, mert a SzabadPécs hosszú elemző cikkén kívül eddig igen kevés olyan írás jelent meg ebben a témában, ami nem a kormányoldal narratíváját népszerűsítette volna.  

Ide számíthatjuk példának okán  azt az írást is, amelyben Mellár Tamás parlamenti képviselő Hír TV-s megszólalását elemzik .

Érdekes szemszögből világította meg a lap annak körülményeit is, hogy miként nevezték ki Pécs harmadik alpolgármesterének Nyőgéri Lajost, a kinevezésről egyébként a Pécsi STOP is beszámolt.  

A sorozat egy másik cikke igen őszintén szólt Péterffy Attila és alpolgármestere, Bognár Szilvia közötti ellentétről. A legutóbb megjelent cikk pedig azt veszi végig, mégpedig rendkívüli alapossággal, hogy miként jutott el Bognár Szilvia az alpolgármesteri posztig és onnan addig a pontig, hogy kenyértörésre vitte a dolgot a városvezetés többi részével. A cikk behatóan foglalkozik azzal is, hogy véleményük szerint hogyan fogyhatott el teljesen a levegő mostanra a DK-s alpolgármester körül, igaz, egy komoly, de annál izgalmasabb kérdés nyitva maradt a cikk végén. 

Bognár Szilviáról azt érdemes tudni, hogy a városvezetés mosolygós arcának indult a 2019-es választások után, azonban mára a jogköreiből alig marad valami. Jobb híján látványos, de meglehetősen üres Facebook-posztokkal próbálja észrevetetni magát. Mártírként sajnálják kórusban azok, akiket bűvkörébe vont, ám a pécsi önkormányzat ügyeit behatóbban ismerők szerint nyomós oka lehetett annak, hogy néhány hónap alatt elfogyott körülötte a levegő, írja a lap. 

Persze találgatások vannak arra vonatkozóan, hogy miként lett 2019 nyarán Bognár Szilviából a pécsi ellenzéki összefogás, ezen belül is éppen a Demokratikus Koalíció kertvárosi képviselőjelöltje. Azt azonban, hogy egészen pontosan, miként is került képbe senki sem tudja. Annyi bizonyos, hogy a kampány már javában zajlott, amikor Bognár Szilviával kiegészült a Fidesz leváltását célzó ellenzéki képviselősor. Bognár ezt követően egy viszonylag könnyen nyerhető kertvárosi körzetet kapott meg, amit hozott is, ahogyan kettő kivétellel az ellenzéki összefogás minden jelöltje abszolválta a feladatot.

Bognár Szilvia politikai értelemben a semmiből jött, de a neve nem volt ismeretlen, hiszen dolgozott a médiában és az Európa Kulturális Fővárosa projektben, azt követően pedig, a Fidesz-érában önkormányzati cégeknél, azokkal szorosan együttműködő civil szervezeteknél, de megfordult Hoppál Péter karmesteri és politikai pályáját a csúcson keresztező, Pécsett megrendezett kórustalálkozó, az Europa Cantat környékén is. Sokan már ekkor gyanakodhattak volna… 

A meglepetéssorozat pedig itt még nem ért véget, hiszen amilyen hirtelen képviselőjelöltből képvsielő lett, olyan hirtelen landolt Bognár az alpolgármesteri székben is. A lap informátorai szerint ez a pozíció az ellenzéki összefogás akkor legerősebbnek tartott tagjának, a DK-nak szólt. 

A lap által megkérdezettek gyakorlatilag egybehangzóan állítják, hogy eleinte minden nagyon jól ment, legalábbis külsőleg szemlélve így látszott. Az újonnan megválasztott városvezetés erőtől duzzadva, óriási lendülettel vágott neki a feladatnak. Péterffy Attila mérnöki-technokrata gondolkodásmódjával egy teljesen új városvezetési stílust vezetett be, Ruzsa Csaba pedig a gazdasági területen ment nagyot céges és egyetemi kapcsolataival. Bognár Szilviának a kulturális és a szociális terület jutott. Tehát minden adott volt ahhoz, hogy jól működjön ez a látszólag ütőképes csapat, ám végül minden egészen másként alakult. 

Arról, hogy valójában mikor kezdtek elromlani a dolgok, megoszlanak a vélemények, van aki szerint a DK-s alpolgármester már az elején elégedetlen volt, ám a jelek kifelé csak pár hónap múlva kezdtek mutatkozni.  Bognár Szilvia volt a városvezetés egyetlen tagja, aki újra és újra interjút adott a Fidesz narratíváját Pécsett szívlapáttal terítő, frissen indult hírportálnak, írja a lap. Igen, arról a lapról van szó, melyről a napokban a Pécsi STOP is részletesen hírt adott, arról a lapról, melyet egy ismert Fidesz-közeli rádiómogul, és Páva Zsolt, volt fideszes polgármester egykori kampányfőnöke, a főszerkesztőként számos pert és ítéletet megélt Kapitány Gergely indított.

Gyakorlatilag rendszeressé váltak a nyilvánosság előtt megfogalmazott ellenvélemények, amiben a Fidesz-közeli média nyilván fürdőzött. A polgármesteri berkekben nagyon hamar elszállt az a gondolat, hogy Bognár Szilvia Fideszes sajtókapcsolatait a város érdekében fogja használni, arra, hogy a Fidesz szavazóival is megismertesse és megkedveltesse az ellentétes pártállású vezetés szándékait. Gyakorlatilag csak az áskálódás ment, aminek az okát nem igazán értette senki sem, valószínűleg máig sem igazán érhető a dolog. 

Pár hónap alatt égnek emelt mutatóujj és egy jókora „Na ugye, megmondtuk!” lett azok szemében, akik soha nem akarták elhinni, hogy a semmiből, érdemi munka nélkül valaki ilyen pozícióhoz juthat, írja a Pécsi Tükör. 

A botrány tulajdonképpen akkor robbant ki, amikor a Zsolnay Örökségkezelő ügyvezető igazgatójának posztjára Bleszity Pétert választották meg, Bognár ugyanis valaki más, másokat szeretett volna a poszton látni. Az elképzelését el is vitte a falig, az első körben pedig a DK és a Momentum teljes tagsága is támogatta, ám amikor szavazni kellett az alpolgármester jóformán egyedül maradt. 

Állítólag a közgyűlés után éjszakába nyúlóan és veszekedésekkel is tarkítottan próbálta a DK frakció jobb belátásra bírni az alpolgármestert a Flamingó étteremben. Kvázi sikertelenül. Bognár pedig ezen a ponton kezdett valóságos ámokfutásba: minden erre fogékony médiumban – különösen a kormánypártiakban – és saját közösségi oldalán is a pécsi kultúra mártírjaként igyekezett beállítani magát, nem fukarkodott a rá jellemző kenetteljes, már-már szirupos megszólalásokkal és ha lehetőség volt rá, a pátosszal sem, írja a lap. 

Azóta persze az is világosság vált, hogy teljesen felesleges volt a karddobálás, hiszen a a ZSÖK élére végül kinevezett ügyvezető személyére véletlenül sem lehet rásütni, hogy politikailag megosztó lenne. A céges világból érkezett, cégvezető volt és az is lett, a múltjában sincs semmi sötét vagy titokzatos. Az, hogy Bognár miért éppen e téma kapcsán választott azt, hogy nekimegy a falnak maximum találgatni lehet a választ. Azt meg pláne, hogy ezzel, mi is volt a valódi célja neki vagy bárki másnak.  

Mindenesetre egy dolog jól látszik: a Fidesz ennek az egész sztorinak rettentően örült, a sajtóját hónapokig tömködte Bognárral és a nyilatkozataival. Mintha az alpolgármester csak a Fideszes közönségnek játszana!

Az, hogy Bognár folyamatosan egy olyan sajtóorgánumban beszélt a pécsi városveztésről, ami egyébként csak kritikán aluli hangnemben tálal cikkeket, a vég nélküli önsajanáltátás és a nyílt konfliktus kirobbantása mind odavezettek, hogy veszni látszott a bizalom a polgármester és az alpolgármester között. Ám még így is hosszú hónapok teltek el addig amíg Péterffy kinevezte Nyőgéri Lajost, és átadta neki Bognár Szilvia jogköreinek jelentős részét, mégpedig a járvány miatt különösen fontossá vált szociális területet – ahol egyébként sokan kritizálták Bognárt lassúsága, ötlettelensége miatt. 

A lap mindezeken túl azt is írja, hogy akikkel a témában beszéltek minde megerősítették, hogy a városi szociális intézményekkel és a vezetőkkel sem találta meg a hangot Bognár. Ezzel szemben Nyőgéri óriási rutinnal és rég várt lendülettel vetette bele magát a munkába, évtizedes kapcsolatrendszerét működtetve, csikorgás nélkül indultak a fogaskerekek. Egy pillanat alatt el is halkultak a kinevezése okán megjelent kritikus hangok

 Ráadásul ezzel párhuzamosan a a kulturális területről is jó pár jogkört a másik alpolgármester, Ruzsa Csaba kapott meg.

Bognár ezt követően már végképp a mártír szerepében tetszelgett a közösségi médiában: felszabaduló energiáit jobb híján önkéntes mentő-diszpécserként kötötte le, januárban pedig meg már szinte értelmezhetetlen nosztalgia-posztokkal árasztotta el közösségi oldalát.

A két történés között eltelt hónapok arra utalnak, hogy történhetett más is, ami miatt a város polgármestere decemberben meghozta ezt a döntést. Ám hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami végleg megtörte a légből kapott döntések meghozatalával még véletlenül sem vádolható pécsi polgármester bizalmát Bognár Szilva felé, nem tudni. Ha volt is ilyen, akkor az egyelőre féltve őrzött városházi titok” – írta a Pécsi Tükör.