Poptörténeti emléktáblát kapott a Szenes Klub

Poptörténeti emléktáblát avattak január 3-án, péntek kora délután a pécsi bölcsészkar Szenes Klubja előtt.  

A kar dékánja, prof. dr. Heidl György elmondta,  már egyetemi oktatóként is az a felismerése volt, hogy a hallgatók kulturális ismeretei általában erősebbek a populáris zenei kultúra tekintetében, mint "a homéroszi eposzokat illetően". Ezért a 2000-es évek elején azt találta ki - még az esztétika szak vezetőjeként -, hogy olyan képzéseket is indítanak, amelyek kapcsolódnak a populáris zenei kultúrához. Ezt Vedres Csaba zeneszerzővel kezdték el, és úgy látták, hogy "eléggé bejött" a hallgatóknak, ezért elhatározták, hogy indítanak egy populáris zenei kultúra menedzsere/referense elnevezésű felsőfokú szakképzést. A tantervet is kidolgozta, végigvitték mindenféle fórumokon a minisztériumig - még a munkaügyi hivatalokig is eljutottak -, de 2006-ban, mivel akkor jöttek-mentek a miniszterek, végül a terv elhalt. 

Pár éve múlva Beck Zoli, a 30Y énekese és a bölcsészkar egyik tanára kezdett neki egy hasonló tervnek (ebből lett a Zenélő Egyetem - a szerk.), ám a hivatalos szervek először előadóművészet kategóriában képzelték el ezt a fajta képzést, amire Beck Zoli írt egy levelet (ahogy Heidl György fogalmazott: "szívhezszóló és kevésbé hivatalnokoknak szóló" volt a levél), amiben tisztázták azt, hogy ez a képzés nem előadóművészet, hanem ennek a kultúrának az ismerete, a menedzselése, a zeneipar története.

Heidl György hozzátette, manapság nincs akkora szakmai ismerete fiataloknak erről, a kottát kevésbé, a hangnemeket még ismerik a hallgatók - "az egyik a szomorú, a másik a nem szomorú" hangnem -, miközben folyamatosan a fogyasztói ennek. A populáris kultúrát pedig nem hagyhatja figyelmen kívül egy egyetem - magyarázta a dékán. Hozzátette, a Zenélő Egyetemet és a hozzá kapcsolódó különféle programokat a bölcsészkar maximálisan támogatja, a Hangfoglaló sorozatot (amely a Nemzeti Kulturális Alap berkein belül működik) pedig kiemelt fontosságúnak tartja. Beszéde végén Heidl György még kitért rá, anno 1987. decemberében ő is ott volt a Szenes Klubban, mikor a Kispál és a Borz első koncertjét tartotta - a koncert alatt vetítés is volt, a Forradalmár című dal alatt az 56-os forradalom képeit mutatták -, és életében először a klubban látta a Monty Python angol humorcsapat Gyalog galopp című filmjét, ami azóta is egyik kedvence.

Bajnai Zsolt, az NKA Hangfoglaló Program Kollégiumának vezetője megköszönte a dékán szavait és hozzátette, örülne, ha más is így gondolkodna a könnyűzene és az egyetemi oktatás kapcsán, mert "lehet, akkor kicsit előrébb tartanánk". Mint elmondta, ez már az ötödik év, hogy ilyen poptörténeti emlékpontokat avatnak szerte az országban, és egy szenespince még mindig jobban hangzik, mert a legutóbbi táblát egy volt krematórium falára helyezték el Debrecenben (de a legtöbb művelődési házakra került). Arra is kitért, hogy még a tavalyi év végén volt egy budapesti konferencia, amely a könnyűzene rendszerváltás kora környéki történetét járta körül, és akkor merült fel az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha a 2020-as évet a fővároson kívüli ilyen emlékhelyeknek lehetne szentelni. Jó lenne, ha az év végére legalább az egyetemi klubok történetét össze lehetne szedni, legalább a 2000-ig követve a történetüket - magyarázta. Bajnai Zsolt megköszönte a lehetőséget, hogy kihelyezhették az emléktáblát, és hozzátette, vannak olyan önkormányzatok, amelyek még most is "frászt kapnak" attól, ha ilyen táblákat akarnak kitenni a tulajdonukban lévő épületre. 

Koszits Attila újságíró, rádiós szerkesztő, zenei/művészeti szakíró, egyetemi óraadó magát a Szenes Klubot mutatta be röviden. Mint kiderült, a hely 1972-ben vált klubbá (addig széntárolóként funkcionált), és az első időkben még inkább folkzenei együttesek léptek fel a Tanárképző klubjában (Sebő-Halmos duó, Muzsikás együttes, Szélkiáltó), de megfordult itt Cseh Tamás is, aki sokat lépett fel a hetvenes években Pécs-szerte, még a színház egyik darabjához (Uránbányászok) is komponált zenét. 

Arról is beszélt, hogy az egyetemi klubokba - így a Szenesbe is - a városi ifjúság is próbált bejutni, ami legtöbbször botrányos eseteket hozott magával, ami miatt többször is bezárták a helyet, bár ezt mindig arra fogta a KISZ (Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, alájuk tartoztak többek közt az egyetemi klubok is), hogy megújítják a helyet. Az is kiderült, hogy a fentebb már fölemlegetett Kispál és a Borz Szenes-beli koncertjén körülbelül 25-en voltak csak.

Arra is kitért, hogy már a hetvenes években elhatározták az akkor még különálló egyetemek és főiskolák, hogy kell Pécsre egy közös egyetemi klub, a Rákóczi úton egy pincében el is kezdték az építkezést, de aztán félbemaradt a munka. A közös klub csak a 90-es évek végén készült el, ám az épület egy Kispál és a Borz-koncert után stakiailag meggyengült, végül 2005-ben a volt FEEK vette át az ingatlant - tette hozzá.

Koszits Attila elmondta, a Szenes Klub vezetősége az egyetemi oktatásból kifolyólag állandóan változott (a hallgatók végeztek az egyetemen), sokan nyitottak már a városi zenekarok felé a 80-as években, aztán a 90-es évektől kezdve az "alter" zenekarok is rendre megfordultak az egykori széntárolóban, ez tartott a 2000-es években is (bár az évtized elején volt egy kisebb leállása a klubnak - a szerk.). Emellett fontos volt a Szenes, mert szakesteket, alternatív színházi előadásokat, szakmai programokat is tartottak itt mindig is, a Szenes afféle "anyaintézménye" volt a bölcsészkarnak, a kettő jól kiegészítette egymást mindig is - magyarázta Koszits Attila, majd pedig a felszólalók leleplezték az emléktáblát.

Szerző: V.G.