A felsőoktatásban Fidesz-hívő pártkatonák képzik a jövő Fidesz-hívő pártkatonáit

A magyar felsőoktatás meghatározó, értékálló és értékformáló – jelentette ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára, Hankó Balázs. A magyar felsőoktatást ma már nem csak az alapítványokkal, hanem ideológiailag is elfoglalta a Fidesz? 

A magyar felsőoktatás egyik felét, azt a részét, amelyik nem került alapítványi tulajdonba, teljesen elhanyagolták. Ott elképesztő leépülés látható, mert ezzel büntetik, vagy próbálják rábírni őket, hogy kerüljenek át alapítványi kezelésbe. Az a stratégia, hogy amelyik egyetem az utóbbira nem vállalkozik, azt teljesen kiszárítják. Ahogy az értelmiségnek azt a részét is, amelyik nem áll be a sorba. Az alapítványi egyetemeknél pedig most már egyre inkább láthatóak azok a jelek, hogy ideológiai megszállás alá kerültek. Ezt leginkább a Corvinuson történtek mutatják, de ez egyben modell értékű is. A Kádár- rendszerben ahhoz szokhattunk hozzá, hogy a pártkáderek nyomják be, vagy nyomják át vizsgákon a gyerekeiket, letelefonáltak a minisztériumból, hogy kit kell fölvenni, átengedni a vizsgákon. Most meg azt látjuk, hogy azok a nagytőkés csoportok, amelyeknek a kezében van az egyetem, vagyis a NER-oligarchák mondják meg, hogy kell valakit a vizsgán átengedni, meg külön levizsgáztatni azért, mert nem képes az egyébként közismerten nem túl magas vizsgakövetelményeknek megfelelni. Tehát tulajdonképpen visszatérünk ugyanoda, ahogy ez a Kádár-rendszerben folyt, csak most a pénz diktál, és nem az ideológia. Ugyanakkor ideológiailag is megszállták az egyetemeket. Hiába mondtak le vezető fideszesek a kuratóriumi tagságról, az új kuratóriumi tagok nyilván ugyanúgy a kormánypárt támogatói közül kerülnek ki, és ugyanúgy a párt akaratát fogják végrehajtani. Minden fontos ügyben a kuratórium dönt, ami önmagában is az autonómia teljes megcsonkítása, de nem csak gazdasági, hanem most már személyi kérdésekben is, sőt, a tananyag összeállításába is beleszólnak. Aki nem áll be a sorba – mint legutóbb a Zeneakadémia – azt kicsinálják.

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szerint egyetemi színtéren is az a kormány célja, hogy magasan képzett, önálló gondolkodásra és döntésre képes fiatalokat bocsásson a felsőoktatás az állam szolgálatába. De tényleg ez a cél, vagy inkább az, hogy kormányhű embereket képezzenek ki?

Olyanok képeznek, akik – finoman szólva – maguk sem magasan képzettek, de mindenesetre a szakmai múltjuk a legtöbb esetben nulla. Mondjuk Szijjártó Péternél, vagy Varga Juditnál, mint kuratóriumi tagnál én nem látom azt a szakmai teljesítményt, ami őket erre a funkcióra alkalmassá tenné. Úgy látom, hogy ezek az alapítványi egyetemek is folyamatosan romlanak, mert minden olyan oktató elmenekül, aki lát magának alternatívát, és nincs odaláncolva. Az pedig, hogy teljesen politikai irányítás alá kerülnek ezek az egyetemek, egyrészt abszolút kontraszelektálja, másrészt abszolút demoralizálja ezeket a felsőoktatási intézményeket. Márpedig egy ilyen kontraszelektált, demoralizált vezetéssel nem lehet magas színvonalú oktatást megvalósítani. 

Az ország szempontjából hová fog ez vezetni?

Oda, ahová minden ilyesmi vezet: a teljes lezülléshez. Látjuk most a Metropolitan Egyetemen (METU) történteket, ami elvileg egy magánegyetem, Matolcsyék már két évvel ezelőtt megvették. (A METU az elmúlt napokban több mint egy tucat oktatóját vesztette el, miután Kovács Attila dékán előbb menesztette a kommunikáció szak három oktatóját, majd a velük vállalt szolidaritás kifejezéseként tíz másik oktató is felmondott. (A hónap végén 14 év után távozik az egyetem vezérigazgatója, Tóth Ágnes is – a szerk.). Ahogy nézem, bár a tanári karban eredetileg is a jobboldali, konzervatív oktatók voltak többségben, de mivel nem voltak janicsárok, tehát elvtelen kiszolgálói a hatalomnak, már ezt sem bírják elviselni. A hatalomnak nem az a fontos, hogy jobboldali vagy konzervatív legyen az oktatói kar, hanem az, hogy Fidesz-hívő is legyen. Ilyen szempontból nincs ideológia, mert nem arról van szó, hogy jobboldali szellemiségű legyen az új oktatói kar, hanem az a fontos, hogy kifejezetten pártkatona legyen.  

A következmény pedig az lesz, hogy mire az itt tanuló diákok kikerülnek a felsőoktatásból, és ők fogják vezetni az országot, addigra teljesen eltűnnek az európai értékek, az unió szellemisége?

Igen. Látjuk, hogy teljes a leszakadás, teljes a Keletre sodródás minden területen. És látjuk azt is, hogy itt van a Mathias Corvinus Collegium (MCC), amibe brutális mennyiségű pénzt öntöttek bele, hogy janicsárképző legyen. Valószínűleg sok szempontból magas színvonalú oktatás folyik ott, csakhogy most olvashattuk az egyik volt diák, az egyik Széchenyi-leszármazott beszámolóját arról, hogy az is egy ilyen ideológiai átnevelőtábor. Mondjuk, nem voltak illúzióim. Csak, szerintem hiába magas színvonalú az oktatás, a tehetséges, kreatív és autonómiára vágyó diákok nyilván megszerzik ezt a tudást, és elmennek innen. A többiek pedig beállnak majd mindenféle kormányhivatalokba, de ez nem egy autonóm elit lesz. Ők is pártkatonák lesznek, akik cinikus módon, húszon évesen beállnak a Fidesz-bürokráciába. Ez az ország teljes szellemi lezüllesztése minden területen. Azt is most hallottam, hogy valamelyik gimnáziumban az érettségizők 70 százaléka külföldre jelentkezett továbbtanulásra.

Mert még az is elmegy, aki nem tud. Vannak családok, akik erre a célra úgy kaparják össze az utolsó fillérjeiket.

Hát persze, mert ez a jövő, és tényleg a gyerekeik jövőjéről van szó. Aki azt akarja, hogy a gyereke valamire vigye, az kimenekíti ebből az oktatási rendszerből. Ugyan vannak még jó tanárok meg jó iskolák, csak minden teljesen kiszámíthatatlan. Az, hogy ma jó tanárok tanítanak, semmit sem jelent a holnap szempontjából. Most is látjuk, hogy tömegesen mondanak föl a pedagógusok, és pont azok, akiknek fontos az oktatás. Aki cinikusan azt mondja, hogy „most már tök mindegy, de lehúzom itt ezt az akárhány évet”, az nem mond föl. Az mond föl, akinek vannak elvárásai, ambíciói, aki nem tud olyan kompromisszumokat kötni, mint amilyeneket megkívánnak tőle. 

Orwell forog a sírjában, hiszen épp ő írta meg az 1984-ben: „Az oligarchikus uralom lényege nem az apáról fiúra való öröklés, hanem egy bizonyos világnézetnek s egy bizonyos életmódnak a maradandósága, amelyet a halott az élőre kényszerít. Egy uralkodó csoport uralkodó csoport lesz mindaddig, amíg ki tudja jelölni a jogutódait. A Párt nem a vérének, hanem önmagának örökletessé tételével törődik.” Úgy látszik, a Fidesz ezt megtanulta, és pártkatonákat képez magának…

És teljesen gátlástalanul. Már abszolút nem adnak a látszatra, vagy, hogy legalább a látszat kedvéért itt másfajta emberek is legyenek! Nem! Itt teljesen hit alapon működik a dolog. A cinikus fiatalok pedig beállnak a sorba, mert azt mondják, hogy azért az egy könnyű karrier, hogy valaki 26 évesen például külügyminiszter lehet. Akinek ilyesfajta ambíciói vannak, annak nyilván nagyon vonzó, hogy nulla teljesítménnyel lehet miniszter és utána tenisznadrágban álldogálhat egy repülőtéren. Ez az egész tragikus. Főleg egy olyan országnak, amelyiknek tényleg a tudás, a jól képzett munkaerő és a magasan képzett értelmiség az egyetlen kitörési pontja, mert semmi más erőforrásunk, de most már másunk sincsen. 

Tulajdonképpen most „kötötte el a kompot” Orbán Viktor?

Ezt nem tudom, nem is akarok ebben jósolgatni, mert fogalmam sincs róla, hogy mit akar. Folyamatosan köti el a kompot, egy igazi kalandor, aki halászik a zavarosban. Egyébként szerintem nemzetközileg abszolút sikertelenül. De itt sajnos mindent be lehet adni az embereknek, mert – mindig ugyanoda lyukadunk ki –, olyan média túlhatalmuk van, hogy bármit el tudnak hitetni. A Hitleráj is, a sztálinizmus is így működött. És sajnos az igaz, hogy akié a média, azé a hatalom. 

Ez csak azért „röhejes”, mert aki a pillanatnyi, a napi hatalom megtartásáért mindent megtesz, feláldoz, az az országot mindig a semmibe vezeti…

De hát ez így lesz most is. Ahány nemzetközi rangsor kijön, mindenhol a leszakadást látjuk, a távolodást az európai értékektől. Bulgáriával vagyunk folyamatosan holtversenyben azzal, hogy melyik ország teljesít rosszabbul. Ugyan itt nem volt nagy visszhangja, hogy a termelékenységben is – ami a kulcsa mindennek –, teljesen leszakadtunk már. A termelékenységben, ami a legfontosabb erőforrása egy országnak, a versenyképességben, a fejlődőképességben, mindenben sereghajtók vagyunk. És azért ez tíz évvel ezelőtt nem volt így.  

De ezután a hozzáadott érték helyett majd nagyon jól el fogják tudni mondani a fiatalok, hogy „Isten, Haza, Család”…

Csak azt nem tudom, hogy meddig laknak jól azzal az emberek, és mikor megy el az étvágyuk ettől. Igazából annyira egyoldalúan vannak tájékoztatva, hogy fogalmuk sincs arról, hogy létezne egy másik, elképzelhető alternatíva is. Számukra ez lett a világ rendje, és ebben próbálnak valahogy túlélni.